45 éves a Jutalomutazás, az első magyar dokumentarista játékfilm


jutalomutazasJutalomutazás, rendező:Dárday istván, Szalai Györygi, szereplők: Simai Mária; Borsi József;  Tamás Kálmán;  Tamás Kálmánné;  Márton István, magyar filmszatíra, 81 perc, 1974 (12)

A vörös nyakkendő csomója − 45 éves az első magyar dokumentarista játékfilm

A legvidámabb barakk időszaka több ponton is enyhülést hozott a Rákosi-rezsim szörnyű diktatúrája után, ugyanakkor − mint minden rendszernek − ennek is megvoltak a maga neuralgikus pontjai. Dárday István és Szalai Györgyi 1974-es szatírájában, a Jutalomutazásban a szocialista éra kritikája fogalmazódik meg, többnyire bújtatott szinten, egy családi konfliktuson keresztül bemutatva.

A nyitójelenetben szem és fültanúi lehetünk a kisdobosok, és az úttörők mindennapjainak, miközben egy kommunista indulót énekelnek. „A párttal, a néppel egy az utunk. ”  − halljuk a dalt. A főszeplő, Balogh Tibi (Borsi József) esetében viszont ez nem lesz igaz. A megyei úttörő szervezet bürokráciája egy harminc napos angliai jutalomutazásra választotta ki, mivel a rendszer által relevánsnak tekinthető szempontoknak megfelel: jó tanuló, a szülei fizikai dolgozók, ő maga pedig hangszeren is tud játszani −  valamennyire. Útját mégis édesanyja (Tamás Kálmánné) önfejűsége és konzervativizmusa lehetetleníti el.

Magyarországon a hetvenes évek közepén tűnt fel az a filmes kifejezési forma, amely a dokumentarista játékfilm elnevezést kapta, s melynek elindítója a Dárday István és Szalai Györgyi által rendezett Jutalomutazás. Amatőr szereplőket látunk a film során,  a drámai konfliktusokat mégis sikeresen el tudják hitetni velünk, mivel a rendező olyan embereket keresett fel a szerepekre, akiknek életútjaik, valamint külső és belső tulajdonságaik hasonlítanak a filmben elképzelt karakterekéhez. A párbeszédek szintjén megfigyelhető a spontaneitás, sokszor az adott szituációk alakítják a szöveget, a teátrális viselkedés helyett eredeti megnyilatkozásokat és gesztusokat figyelhetünk meg, s ezek teszik még életszerűbbé, sokkal inkább átélhetővé a történetet.

Az iskola, mint helyszín, nemcsak egy ürügy, kezdetben általa kapunk betekintést a társadalom működésébe. Később láthatjuk, a gyors, hatékony gépezetet, amely a lehető legrövidebb időn belül találja meg a jelöltet, ugyanakkor máris látjuk annak egyik hibáját, hiszen a gyereket pusztán tárgyként kezelik, az számít csupán, hogy a kritériumoknak megfeleljen. A társadalom aprócska fogaskereke a fennálló rendszer perspektívájából, és porszem lenne mindössze a szülők szempontjából, amennyiben mást akarna. Tibinek azonban esélye sincs arra, hogy esetleges akaratát érvényesítse. Nem mondhat senkinek sem ellen, sodródnia kell az árral. Mindenki az ő javát akarja, mégis megfeledkeznek egy fontos tényről, mégpedig arról, hogy a fiú egy önálló individuum.

Úgy tűnik, Tibiről a rendező is megfeledkezett, karaktere a szükséges szinten sincs kibontva. Ő lenne az értelmiségi figura a történetben, akit a környezete húz vissza, azonban erre sehol nincs utalás: nem látjuk, hogy kiemelkedne tanulmányi eredményeivel társaitól, vagy hogy jobban játszana hangszeren mint ők, ugyanakkor velük sörözik és dohányzik szabadidejében, szóval semmivel nem több azoktól.

jutalomutazas 2A fiú szüleinek viszonyát korhűen mutatja be a film egy alulvilágított ágy-jelenetben: a végső döntést a férfinak kell meghozni, az utolsó szó jogán, ugyanakkor a női test, mint zsaroló fegyver ebben a korban is tökéletesen működik. Bár a fő karakter Tibi, mégis édesanyja az, aki a történet szempontjából érdekes lesz. Mi állhat motivációjának hátterében? Valóban szereti gyermekét, és félti, nehogy baj történjen vele, vagy pusztán ugyanazt a sorsot akarja ráerőltetni gyermekére, amely neki jutott? Sokkal inkább tűnik úgy azonban, hogy a fiának világnézetében esetlegesen beálló változásoktól fél.

A konzervatív gondolkodásmód szembeállítása ez a megújulással, amely a legtöbb emberre jellemző volt ebben a rezsimben, tehát a felnőtt társadalom kritikája is tetten érhető a filmben.

A keleti blokk emberei idegenkedtek, sőt, rettegtek az új dolgoktól, szándékukban sem állt a beáramló nyugati világ felé nyitni, nem akartak változást. Törékeny béke honolt Kádár János uralma alatt, ahol minden kispolgárnak megvolt a maga kis háztáji, amivel foglalkozhatott a politika helyett − ahogy ezt kiválóan bemutatja a film egyik jelenete −, és így békén hagyták. „Szabaddá vált. ”  Nagy előrelépés volt ez Rákosi rémuralmához képest, hiszen itt a személyi kultusz fogalma halvány emlékké szelídült, és amint láthatjuk, a falon sem kellett már József Attila képe mellett törvényszerűen Sztálin portréjának „díszelegnie”. A fekete autó eljön ugyan a szülőkért, de már békés szándékkal, hogy közöljék a hírt, pontosabban a tényt, hogy gyermekük harminc napra, Angliába utazik. Persze ezeket a képsorokat nézve még mindig érezhetjük a bürokrácia bántóan magabiztos voltát. Megvan a nyomás a „féldiktatúra” részéről, hiszen mire a szülők észbe kapnának, már alá is íratják velük a beleegyezési nyilatkozatot, ugyanakkor ennek az akaratnak később ellen tudnak állni, itt már ők mondhatják ki végső döntésüket. A Rákosi-diktatúra idején ez elképzelhetetlen lett volna.jutalomutazas2

Jelentős szerepet kap a filmben a szocializmus alapszíne, a vörös. Az asztalterítő, a sötétítő, és a zsebkendő szintén ebben a színben pompáznak, ahogy természetesen az úttörők nyakkendője is, melynek irdatlan csomója alig oldja, sőt, inkább ráerősít az akkor fennálló Kádár-rezsim hatalmasságára. Talán ez az oka annak, hogy ironikus társadalomkritikai szemlélete ellenére, 1974-ben a film mégis megjelenhetett, hiszen a szocializmus pozitív oldalát is bemutatta, egy családi drámát helyezve a középpontba, ahol a legnagyobb ellenfél már nem a rendszer, hanem a butaság.

45 év távlatából visszatekintve elmondhatjuk, hogy a rendezőpáros tökéletesen vonultatta fel a kor sajátosságait. A néző mindenképp egy olyan elhivatott rendszert lát, ahol a terveket feladatokat bármi áron, de teljesíteni kell a mögöttes tartalom viszont már egyáltalán nem fontos − ezt az utolsó jelenet hangsúlyozza ki leginkább.

Dárday István és Szalai Györgyi tehát munkájukkal egy tökéletes korrajzot hagytak hátra, és indítottak útjára egy új filmes kifejezési formát Magyarországon, a dokumentarista játékfilmet.

8.szék

 

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Paul Rudd remake-elte "You Spin Me Round" videóklipjét
Következő cikk Shannen Doherty is visszatér a Beverly Hills 90210 újraindításában