Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány (Extremely Wicked, Shockingly Evil and Vile), rendező: Joe Berlinger, Év: 2019, Szereplők: Zac Efron, Lily Collins, Haley Joel Osment, Kaya Scoledario, John Malkovich Zene: Marco Beltrami, Dennis Smith
Átkozottul hosszú című, sokkolóan mély és hiteles
Az Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány című film Ted Bundy, a több, mint 30 áldozattal végző sorozatgyilkos szemszögéből mutatja be az eseményeket, ami végül villamosszékkel végződött. A rendező, Joe Berlinger neve számos filmre vitt sorozatgyilkos históriájához fűződik, pl. A Jessica Chambers gyilkosságok, vagy a Netflixen oly népszerű „Ted Bundy Tapes” doku minisorozat. Utóbbi a címszereplő interjúit dolgozza fel, amiket újságírók és FBI ügynökök készítettek. Ez már eleve markáns alapanyagként szolgált a Zac Efron és Lily Collins főszereplésével készült bosszantóan hosszú című (ami egyébként egy idézet attól a bírótól, aki végül elítélte a való életben) filmhez, mely először a Sundance Filmfesztiválon debütált, s aztán a Netflixen is eltöltött egy hosszabb időt.
Idén 30 esztendeje, hogy kivégezték a sorozatgyilkost, Ted Bundyt. Ennek apropóján az is találkozhatott a szörnyű tettek elkövetőjével a hírekben, akit önszántából nem különösebben érdekel a téma. Így a film időzítése tökéletes, ráadásul a a nézőpontválasztás is izgalmas, amikor rájövünk, hogy maga Ted Bundy szemszögéből láthatjuk a sztorit. Ahogy eddig még sosem, hiszen fikciós film révén, a történet mellőzi az elemző beszélő fejeket, és a könnyes szemű szemtanúkat.
Szintén ebből kifolyólag a filmben nem a véres és brutális darabolásokat és az állati erőszakot látjuk, hanem a jóképű és okos Tedet, akit elítélnek olyan bűnökért, amiket nem vall magáénak. Ez a momentuma a filmnek gyomorforgató hatást kelthet, ám ezáltal is csak eléri célját: közel hozni egy elmét, amely a legutolsó pillanatig tagad, és csak akkor mutatja meg igazi gyilkos énjét, mikor már semmi sem számít. Ez a szál tükröt is tart a befogadónak, mivel tűéles pontossággal mutatja be Ted korabeli fogadtatását: ahelyett hogy a közvélemény elítélte volna, a bűnei helyett a vonzó külsejével és lehengerlő humorával foglalkozott, ezzel is nehezítve az igazságszolgáltatást.
Az archívok pontos visszaadásán túl a számos ponton fikcióval igyekszik hígítani az anyagot, például annak ellenére, hogy Jerry, Liz munkatársa fiktív karakter, a film továbbra is hiteles tud maradni, sőt a karakter csak árnyalja és mélyíti Ted feleségének a nézőpontját, személyes tragédiáját.
Mivel a film valós alapját szolgáltató esetek több évtizednyi távolságban vannak tőlünk, így sok újdonságot az eseményeket illetően már nem tud felmutatni. A fő hangsúlyt a karakterépítésre és a karakterek közötti viszonyrendszerekre helyezi, és ettől válik élvezetessé a cselekmény. Zac Efron a Baywatch-szintű ripacskodásnál jóval többet mutat a hazudozó gyilkos szerepében. A Disneytől indult High School Musical srác szinte kiteljesedik a jóképű, és hányingert keltően közkedvelt és népszerű Ted Bundy karakterében. Lily Collins szintén kellemes meglepetést okoz az alkoholista egyedülálló anyaként. A mellékszereplők is megérdemelnek néhány szót, például Jerry szerepében Haley Osment vagy a Lily támaszát alakító Kaya Scoledario is emlékezetes, igaz ő rá már a Westworld sorozatban is felfigyeltünk.
A film színvilág is jellegzetes, Ted Bundy többnyire meleg és okker színeket visel, melyhez igazodik a díszlet is, valamint a figura számára fontos tárgyak és személyek (az autó vagy neki megtetsző lányok ruhái). Ezek a meleg árnyalatok is segítik azt a megtévesztést, amire Ted Bundy játszik a tárgyalások során.
Berlinger azzal jól játszik, hogy bár az köztudott tény Bundy felelős a szörnyűségekért, mozija mégis olyan alattomosan és belülről dolgozik, hogy egy-egy ponton majdnem sikerül megtévesztenie a nézőt – ezáltal pedig csak még hangsúlyosabbá válik a főszereplő tehetsége a hazugsághoz. Talán ezért választotta az ügyvédi pályát?
Az Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány egyik nagy mutatványa, hogy pont azokat a meghökkentő és botrányos részeket illesztették be a sajátos fiktív narratívába, amikre azt mondanánk, ez nem így történt (a lánykérés, a Tedről a rendőrségre érkezett füles jelenete vagy Ted monológjai a nyilvánosság előtt). Pont a botrányos és hányingerkeltő részeknél közelít a leginkább a valósághoz a film, és ennek tudatában válik az alkotás az átkozottul hosszú cím ellenére olykor sokkolóan gonosszá és hitelessé.
