Men in Black – Sötét zsaruk a Föld körül (Men in Black: International), rendező: F. Gary Gray, szereplők: Tessa Thompson, Chris Hemsworth, Emma Thompson, amerikai akció-vígjáték, 115 perc, 2019. (12)
Brex it Black
A kis Molly gyerekkori álma, hogy feketeruhás legyen és az lesz. Hab a tortán, hogy Chris Hemsworth veszi a szárnyai alá, akinek különösen indokolt esetben még a rózsaszín is jól áll. Will Smith, Tommy Lee Jones, Barry Sonnenfeld és a korábbi forgatókönyvírók hiányát mind megérezzük, a Men in Black – Sötét zsaruk a Föld körül a könnyed nyári limonádé kategóriát megcélozva érkezik a mozikba.
Miután 2016-ban H (Chris Hemsworth) és T (Liam Neeson) ügynökök Párizsban megmentik a világot a kaptártól, a Men in Black hősként ünnepli őket. Mi persze az egészről mit sem tudunk. 20 évvel korábban a kis Molly szemtanúja lesz annak, ahogy a szüleit a feketeruhások deneutralizálják. Őt nem, mert – állítólag – fent alszik a szobájában. Az élmény hatására eldönti, hogy a titkos szervezet tagja lesz, ami kicsit furcsa, mert az ügynökök éppen egy cuki űrlényt üldöznek, ráadásul az előbb sütötték ki apu és anyu agyát, miközben a kis Mollyt igazából a világűr titkai érdeklik. Mivel a szervezet titkos, sikertelenül próbálkozik mindenhol, ezért taktikát vált, a Földre érkező idegeneket kezdi figyelni, hiszen ahol ők vannak, ott lesz az MIB is. A terv részben beválik, mert bár nem sikerül észrevétlenül bejutnia a főhadiszállásra (ezt szerintem ő sem gondolta komolyan), O (Emma Thompson) és T bizalmat szavaznak a próbaidős M (Tessa Thompson) ügynöknek. Első megbízatása Londonba szólítja, ahol H lesz a partnere. Az akció balul sül el, úgy néz ki, tégla van köztük, T támogatásával H és M Marrakeshben, Londonban, Párizsban és Nápoly környékén igyekszik felgöngyölíteni a szálakat, miközben a másodhegedűs (és némileg frusztrált) C (Rafe Spall) megpróbálja O-nál bemártani őket. Vajon néhány éve tényleg sikerült megmenteni a világot a kaptártól, vagy a dolog nem ilyen egyszerű?
Miközben Brüsszelben heves viták folynak arról, hogy a Túró Rudi csokoládéval bevont túró vagy túróval bevont csokoládé, mi 1968 óta fogyasztjuk és szeretjük. Egyszerű, őszinte, finom. Ha eltűnne, mindenkinek hiányozna, de esélyes, hogy még évtizedek múlva is itt lesz velünk. Kismillió változat létezik belőle, melyek jönnek-mennek és kivétel nélkül az alaptermék ötletén alapulnak, de egyik sem ér fel vele. Így vagyok a Men in Black filmekkel is, melyeknek egyszerűségét, őszinteségét és ötletességét kedvelem, a humort, a bájt a két főszereplő karizmáját és a köztük lévő összhangot.
A 2012-es harmadik részre 10 évet kellett várni, ami már akkor is soknak tűnt (ma meg pláne) és bár hangulatában és stílusában elütött az első két résztől, még tudtam szeretni. Tommy Lee Jones 12 filmet forgatott azóta, így csak a karaktertől búcsúzott, talán Will Smith lehetett volna az, aki az utódját keresve bevállal még egy-két folytatást, de ugye erről szóltak a korábbi részek. A film eredetileg egy Jump Street – Men in Black crossover lett volna az előbbi szereplőivel (Channing Ttaum, Jonah Hill), a sztorit pedig a 22 Jump Street – A túlkoros osztag írója (Oren Uziel) jegyezte volna. Végül egy spin-off mellett döntöttek az illetékesek a Tessa Thompson – Chris Hemsworth páros főszereplésével, akiket a Thor: Ragnarök és a Bosszúállók: Végjáték filmekben már láthattunk együtt. Összeszokott páros ők, akik elviszik a hátukon a filmet, de legalábbis megpróbálják.
F. Gary Gray (Túl mindenen, Törvénytisztelő polgár, Az olasz meló, Halálos iramban 8) zenés videókban és zúzós mozikban erős, utóbbival ezúttal sincs baj, de a Matt Holloway – Art Marcum páros (A vasember, Transformers: Az utolsó lovag, A megtorló: Háborús övezet) az eredeti humorát, báját és szellemiségét nélkülöző, frissnek szánt sztorit adtak a kezébe. Ha már sikerült belekevernem ebbe az egészbe a Túró Rudit, jöjjön egy másik hasonlat: az egésszel úgy vagyok, mint A holnap határával, ahol a halál minden szempontból jobban tűnik, mint a vérátömlesztés. Ezzel a vérfrissítéssel ugyanis eltűnt – szinte – minden az MIB-ból, ami miatt szerethető volt. Ha viszont úgy tekintünk rá, mint egy önálló filmre, amiből nem lehetett kihagyni a #metoo-t és amiben Chris Hemsworth úgy viselkedik, mintha egy Hugo Boss reklám forgatásáról esett volna be, ráadásul fekete ruhás ügynökök és űrlények is vannak benne, akkor egynek simán elmegy nyárra. Amikor a Lexus teljes modellpalettája felsorakozik félkörben a végén, már csak hab a tortán.
