Dokik 1-9. évad – kritika


Dokik (Scrubs), készítő: Bill Lawrence, szereplők: Zach Braff, Donald Faison, Sarah Chalke, John C. McGinley, Judy Reyes, amerikai dramedy sorozat, 22 perc, 9 évad, 2001-2010. 

A Dokik, a 2000-es évekből, lazán felfér a kultsorozatok listájára kiegyensúlyozott humorával, erős és jellegzetes karaktereivel, valamint a néha rendkívül megható történeteivel. Nyolc erős évadot tudhat magáénak ez a dramedy, amiben egy oktató kórház mindennapjaiban lélegeztünk együtt a hamar totális kedvencekké vált szereplőkkel.

A 17 Emmy-díjra jelölt Dokik – amiből csak kettőt nyert meg – nem feltétlenül említhető egy lapon egy mindenki által ismert Jóbarátokkal például, de nagy nézőszámot hozott először az NBC-nek, majd az utolsó évadokra az ABC csatornának a maga idejében. Tipikus sitcom volt, amiben jellegzetes karaktereket vonultattak föl, akiknek orvosi pályafutását és magánéletét mutatták meg. A főszereplő maga a narrátor volt, J.D., aki az orvosiról frissen került be a Sacred Heart nevű kórházba legjobb barátjával, Turkkel. J.D. álmodozó figura, nagyon érzékeny, de kiváló orvos, aki egyszerre tekint mentorként és apa-figuraként főnökére, Dr. Cox-ra, aki leginkább csak női neveken hívja őt és hosszú munkaévei után a kiégés szélén táncol és ösztönzés, valamint egyfajta morbid hobbiként, halálra szívatja a rezidenseket. Az egyetlen, aki fogást talál rajta, az a kórház vezetője, Bob Kelso, aki annál jobban szereti egy betegét, minél jövedelmezőbb biztosítása van annak. J.D. szerelmi élete is beindul a munkahelyén, amikor megismeri Elliotot, aki állandó vetélytársa és évadokon keresztül húzódó se veled se nélküled párkapcsolatot folytat vele, miközben Turk, az arany-kezű sebész is megtalálja élete nőjét az egyik határozott jellemű nővérben. Az ő életükről szól a Dokik, hihetetlen mennyiségű mellékszereplővel kiegészítve. Olyan színészeket látunk itt viszont, mint Dave Franco, Colin Farell, Aziz Ansari, Brendan Fraser, Michael J. Fox vagy Courtney Cox.Évadokat átívelő történet nem sok van, csak pár magánéleti mozzanat, ami a főszereplőkkel történik meg, mint a gyerekszületés, házasság, párkapcsolatok, de mint sitcom, leginkább a műfaja sajátosságait és szabályait követi. Az egyetlen, amiben kiemelkedik a többi közül, hogy használja azt a ritkán látott eszközt, amiben fiktív jeleneteket és látomásokat forgatnak le és mutatnak be, ami inkább jellemző animált vígjátéksorozatokra. Természetesen rohadt sokat improvizálnak benne a színészek a majdnem kétszáz részt megélt sorozat alatt, amiből a közönség csak az első nyolc évadot szereti emlegetni, mert a kilencedik már egy erősen kiegészítő etapnak számított, amiben egy kicsit háttérbe is szorultak a főszereplők.

A Dokik viszont működik, mert hibátlan a kémia a szereplőgárda között és mert vannak olyan részek, amikben erős mozdulatokkal viszik el a nézőt a könnyes röhögéstől, a valóban, emberileg megható drámáig. Amiért azonban a Dokik nem tudott végtelenül kiemelkedő lenni az az, hogy a sok jól megírt gag közt néha unalomig ismételt poénok táncolnak be újra és újra a képernyőre, valamint a főszereplők közt is akad olyan, aki bár szerethető, de attól még rohadt idétlen. A másik, ami pozitív a sorozatban, az a változatos zene, amiből alapból hibátlan a Superman főcím, de szinte minden jelenet alá olyan zenét válogattak be, ami szövegileg is passzol az adott szituációhoz.A Dr. Cox-ot alakító John C. McGinley hihetetlen milyen gyorsan nyomja a szövegét és még a színpadias jelenléte se zavaró, annyira nagy kedvenc a karaktere, de aki talán a legismertebb lett a csapatból az Sarah Chalke, aki később az Így jártam anyátokkal-ban is szerepelt, Judy Reyes pedig legutóbb a Jobb időkben (Better Things) volt látható. A Turk-öt alakító Donald Faison már a Spinédzserekből lehet ismerős és amúgy a valóságban is legjobb barátja a J.D.-t alakító Zach Braff-nak. Az ő karaktereiket Dr. Jonathan Doris-ról és Dr. Jon Turk-ről nevezték el, akik a való életben is orvosok és a sorozat tanácsadói voltak, akik próbálták hitelessé tenni a kórházi eseteket.

Amikor a sorozat jövője még nem volt biztos, akkor a készítőnek az az ötlete támadt, hogy berak egy csavart az első évad végére, amiben kiderül, hogy a Karbantartó (akinek a neve kb soha nem derül ki) csak J.D. agyának szüleménye és nem egy létező személy. A sorozat azonban folyamatosan kapta a berendeléseket, úgyhogy a Karbantartó állandó karakter maradt, aki valójában annyit improvizált a show alatt, hogy a forgatókönyvbe annyi volt mindig beírva az őt alakító Neil Flynn szövegéhez, hogy „bármi, amit Neil mond”. A másik érdekesség, hogy a Sacred Heart kórház még a The Office-ban is feltűnik, mert ide viszi be Jim Pamet, amikor kiderül, hogy a lány terhes.

A Dokik nyolc, szinte hibátlanul szórakoztató évadot tudhat magáénak és arra is büszke lehet, hogy szépen, meghatóan tudta lezárni azt az ámokfutást, amit ennyi éven át végzett.

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Apák napja a filmtörténelemben
Következő cikk Jon Snow elnézést kért a Trónok harca 8. évada miatt