Az élet önmagammal (Living with Yourself) 1. évad – kritika


Az élet önmagammal (Living with Yourself) készítők: Timothey Greenberg szereplők: Paul Rudd, Aisling Bea, Desmin Borges, Zoe Chao, amerikai szatíra, dramedy, 29 perc, 1 évad, 8 epizód (2019 -)

Egy alternatív válság

Napjainkban a streamingnek hála olyannyira megnőtt a tartaloméhség, hogy szinte már minden kicsit is erősnek tűnő ötletet hipp-hopp megvalósítanak, a recept csak annyi, hogy vegyél egy (vagy két) A-kategóriás színészt, írj köréjük egy laza és tökös sztorit és done. Így a Az élet önmagammal (Living with Yourself) is beállhat a Végtelen matrjoska (Russian Doll), A mániákus (Maniac) vagy a The Boys sorába. Igényes díszlet, pörgős sztori, de semmi flancolás.

Miles (Rudd) egy teljesen hétköznapi problémától szenved: a kiégéstől. Munkájában már nem leli örömét, feleségével való családalapítási problémáit pedig már végképp nem tudja kezelni. Minden és mindenki csak a hibáit látja és emlegeti fel neki, amiből természetesen egy idő után elege lesz. Majd jön egy isteni szikra, egy csodahely, ahol állítólag újra boldoggá teszik az embereket. A neve is nagyon árulkodó: Happy Spa. Így Miles befizet egy kúrára, ahonnan valóban gyógyultan távozik. Viszont van egy kis bökkenő, ugyanis egy „orvosi műhibának” köszönhetően fény derül a wellness központ turpisságára: az embereket leklónozzák, egy új és jobb DNS szerkezettel ruházzák fel őket, a régi, megkopott másukat pedig kivonják a forgalomból. Viszont Miles, mint univerzális túlélő nem hagyja magát, így most először a Spa hibájából adódóan a két Miles találkozik egymással.

Az alapkoncepció itt is csak egy nagyon kicsi, de kreatív ötleten alapszik, hiszen ki ne küzdött volna már hasonló problémával és ki ne gondolkodott volna már el azon, hogy ma olyan jó lenne, ha egy hasonmása menne be helyette dolgozni. Így leginkább a történet egyedisége és Paul Rudd nagyszerű duplajátéka viszi el a sorozatot a hátán. Egyébként nagyon minimalista Netflix sorozatról van itt is szó, hiszen mostanság igen népszerű a hétköznapi kisember válsága leginkább a saját közegében ábrázolva. Miles karaktere az életközepi válsággal, a munkahelyi kiégéssel, a megfáradt gyerekcsinálási projekttel és úgy az egész világgal kapcsolatos elfáradással foglalkozik. Így nagyon észszerűen ábrázolja a sorozat ezt is, hogy hogyan generálnak a viták újabb vitákat a termékenységi vizsgálattal kapcsolatban a feleségével, a kreativitásának hiányával kapcsolatban a munkahelyén vagy saját magával az élettel kapcsolatosan. Igazából amennyire jó drámát is lehetne csinálni ebből a helyzetből, annyira a közepesre sikerült maga a vígjátéki attitűd.

A történet egyébként nagyon érdekes, plusz sokat hozzátesz, hogy csak 8 x 30 perces ez az évad, így észre se vesszük, mennyire nincs mögötte több vagy mélyebbnek szánt ötlet, de erről majd később. Mindenképp beszélnünk kell a sorozat legnagyobb erényéről: az időszerkesztésről. Minden epizód egy kicsit máshonnan indul, ahol az előző abbamaradt. Van, hogy a másik Miles szemszögét követhetjük végig, van, hogy a felesége, Kate élethelyzetét látjuk, így a csavarok bár kiszámíthatóak, nagyon jól felépítettek. Mindenki álláspontjába beleláthatunk és így lehetőségünk van arra is, hogy az eredeti vagy az új Miles-nak szurkoljunk, hiszen ez a sorozat fő konfliktusa: a klónozás után ki maradjon Kate-tel és ki folytassa az életét ott, ahol abbahagyta.

Paul Rudd hihetetlenül jól hozza a kétféle figurát, ami egyébként rávilágít arra is, hogy maga a kisugárzás mennyi pluszt (vagy épp mínuszt) képes hozzáadni az ember személyiségéhez. Így ezekből a mentalitásból adódó konfliktusokból is nagyon vicces helyzetkomikumok keletkeznek. Egyébként maga a környezet is egy teljesen szürreális világot ábrázol, ahol minden mellékszereplő valami abszurd tulajdonsággal bír. Mindenki elég fura és a vége felé már kezd kicsit túlzásba is esni elvontságával a sorozat (kihallgatószoba egyedisége).

A már említett mélyebb gondolatok hiánya talán az egyetlen hiánya ennek a szériának, amit a második évadban reméljük, hogy sikerül majd helyre tenni. Nem váltotta meg a világot, nem is akar örök érvényű lenni, egy minimalista dramedy, ami egy apró jó ötlettől vezérelve ki tud minket kapcsolni egy kis időre az életből: ahogy Miles is szeretett volna kiszállni és egy kicsit a hobbijának élni és írni. Most én is ezt csinálom, a sorozatot pedig bátran merem ajánlani, mert cseppet sem feleslegesen elpazarolt idő.

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Colin Farrell Pingvinként, Andy Serkis Alfredként az új Batmanben?
Következő cikk A Stranger Things 3. évadának bakijai magyar felirattal