
Egy alternatív válság
Napjainkban a streamingnek hála olyannyira megnőtt a tartaloméhség, hogy szinte már minden kicsit is erősnek tűnő ötletet hipp-hopp megvalósítanak, a recept csak annyi, hogy vegyél egy (vagy két) A-kategóriás színészt, írj köréjük egy laza és tökös sztorit és done. Így a Az élet önmagammal (Living with Yourself) is beállhat a Végtelen matrjoska (Russian Doll), A mániákus (Maniac) vagy a The Boys sorába. Igényes díszlet, pörgős sztori, de semmi flancolás.
Miles (Rudd) egy teljesen hétköznapi problémától szenved: a kiégéstől. Munkájában már nem leli örömét, feleségével való családalapítási problémáit pedig már végképp nem tudja kezelni. Minden és mindenki csak a hibáit látja és emlegeti fel neki, amiből természetesen egy idő után elege lesz. Majd jön egy isteni szikra, egy csodahely, ahol állítólag újra boldoggá teszik az embereket. A neve is nagyon árulkodó: Happy Spa. Így Miles befizet egy kúrára, ahonnan valóban gyógyultan távozik. Viszont van egy kis bökkenő, ugyanis egy „orvosi műhibának” köszönhetően fény derül a wellness központ turpisságára: az embereket leklónozzák, egy új és jobb DNS szerkezettel ruházzák fel őket, a régi, megkopott másukat pedig kivonják a forgalomból. Viszont Miles, mint univerzális túlélő nem hagyja magát, így most először a Spa hibájából adódóan a két Miles találkozik egymással.

Paul Rudd hihetetlenül jól hozza a kétféle figurát, ami egyébként rávilágít arra is, hogy maga a kisugárzás mennyi pluszt (vagy épp mínuszt) képes hozzáadni az ember személyiségéhez. Így ezekből a mentalitásból adódó konfliktusokból is nagyon vicces helyzetkomikumok keletkeznek. Egyébként maga a környezet is egy teljesen szürreális világot ábrázol, ahol minden mellékszereplő valami abszurd tulajdonsággal bír. Mindenki elég fura és a vége felé már kezd kicsit túlzásba is esni elvontságával a sorozat (kihallgatószoba egyedisége).
A már említett mélyebb gondolatok hiánya talán az egyetlen hiánya ennek a szériának, amit a második évadban reméljük, hogy sikerül majd helyre tenni. Nem váltotta meg a világot, nem is akar örök érvényű lenni, egy minimalista dramedy, ami egy apró jó ötlettől vezérelve ki tud minket kapcsolni egy kis időre az életből: ahogy Miles is szeretett volna kiszállni és egy kicsit a hobbijának élni és írni. Most én is ezt csinálom, a sorozatot pedig bátran merem ajánlani, mert cseppet sem feleslegesen elpazarolt idő.


