A ki***tt világ vége (The End of the F***ing World), készítők: Destiny Ekaragha, Lucy Forbes, szereplők: Jessica Barden, Alex Lawther, Naomi Ackie, Jonathan Aris, brit feketekomédia, 20 perc, 2 évad, 2017 –
A felnőtt kamaszkor borzalmai
Jó pár évvel az első évad után járunk, ami nem éppen fényesen ért véget. Azt hihetjük, hogy ennyi idő elteltével benőtt a szereplők feje lágya és tisztában vannak céljaikkal. Azonban a nagy büdös igazság az, hogy ez is csak egy társadalmi elvárás, aminek megpróbálunk eleget tenni, még ha nem is érezzük magunkat erre késznek. Alyssa és James is így vannak vele, azonban ők tesznek is ellene…legalábbis próbálkoznak.
A 2. évad a gyilkosság után pár évvel játszódik, ahol James sikeresen felgyógyult a lövésből, amit Alyssa apja mért rá a tengerparton. Alyssa pedig próbál felnőttként élni, így elkezd dolgozni egy étteremben és megházasodik. James, miután az apja meghalt és már hónapok óta a kocsijában él, elhatározza, hogy megkeresi Alyss-át. Mindeközben megismerkedhetünk Bonnie-val, aki csavaros módon Professor Koch pártfogoltja volt és szerelemre lobbant a férfi iránt, így miután kiderítette, hogy kik ölték meg, a nyomukba ered és a bizalmukba férkőzik.
Alyssa elszökik az esküvőjéről és pont belebotlik James-be, akivel ismét egy road movie veszi kezdetét. Ekkor találkoznak Bonnie-val. Mindenki szemszögét megismerhetjük, azonban ami mindhármukat összeköti, az a professzor személye. Aki nem ismeri a sorozatot és annak dinamikáját – ami mindig inkább külső tényezőkből ered, hiszen a főszereplők szinte meg sem szólalnak -, első ránézésre nagyon furcsának találja a főhősöket, azonban a sztori és a cselekmény gyorsasága ( 8x 20 perc) magával ragadja a nézőt.
A történet és a látvány is nagyon abszurd, mindez megspékelve a nyomasztó angol erdőrengeteg sűrűjével valahol vidéken, na meg ismét egy nagyszerű indie és elektronikus aláfestést kaptunk a zenei válogatás kapcsán. Nagyon furcsa látványt nyújt Alyssa menyasszonyi ruhában mászkálva, James halott apja hamvaival, amit mindenhova magával cipel egy urnában, valamint Bonnie, aki ugyanúgy van öltözve, mint iskoláslány korában, mivel szellemi és érzelmi fejlődése megállt azon a szinten. A család abnormalitása, a főszereplők különcsége már jóval groteszkebb, mint a kezdeteknél említett Submarine könnyedsége. Itt már nagyon durva lelki válság gyötri a szereplőket, ami a gyilkosság miatt alakult ki bennük.
Ugyanis a fő mozgatója ennek az évadnak a kamaszkor után már a halott ember látványának felvillanásai és az ezzel kapcsolatos állandó frusztráció, hogy megöltek valakit. Nagyon sokat hozzátesz ennek az átérzéséhez a sok narráció, amit mi is minden egyes alkalommal kimondunk, de ugyanígy legtöbbször magunkban, hogy egy-egy helyzetről valójában mit is gondolunk. Illetve rengeteg a villanásnyi flashback, ami a szereplők gondolataiként jelennek meg, amiktől képtelenek szabadulni. A fekete humor itt is remekül van adaptálva a véletlenszerű eseményekbe, de itt maga az átfogó üzenet egy sokkal komolyabb dolgot takar, ahol már nem a kamaszkor múló nehézségeit kell kezelni és feldolgozni, hanem egy traumát átélt élethosszig tartó lelki megnyomorítást.
A sorozat egyébként remek koncepcióval bír, sok a káromkodás, elsősorban a szókimondó Alyssának köszönhetően, nagyon jók a narrációk randomsága és a flashbackek vágása, amit a zene és a környezet tökéletesen kiegészít, de ebben a történetben már nagyon nincs több. Ez a rövid évad pont kerek így és egész. A sztoriban továbbra is megmaradt az a koncepció, hogy mutatnak olyan jeleneteket is, amik nem történtek meg, csak a szereplők fantáziálnak arról, hogy mi lenne, ha… Így van egy-két olyan dramaturgiai csúcspont, amit simán el tudtunk volna fogadni lezárásnak, de nem mindig merték meglépni ezt a készítők.
Mindenképp ajánlott, nagyon szép a fényképezés és érezhető a komor brit humor iróniája is. Kicsit rámutat arra is, hogy nincs baj azzal sem, ha felnőttként még mindig nem találjuk a helyünket a világban és mindig minden az adott pillanattól függ, hogy hogy döntünk, még ha rossznak is bizonyul. Alyssa és James utazásai mindig hangulatosak, a két színész (Barden és Lawther) zseniális a megtört fiatalok bőrében, a köztük lévő kémia és szarkasztikus párbeszéd pedig végig szórakoztató. Talán még egy lezáró évad belefér, de ezzel ki is maxolták a young adult válság ilyesfajta ábrázolását.
%202.%20évad%20–%20kritika){kind=link}