Békeidő – kritika

Békeidő, rendező: Hajdu Szabolcs, szereplők: Sárosdi Lilla, Szabó Domokos, Török-Illyés Orsolya, Hajdu Lujza, magyar játékfilm, 93 perc, 2020.

Tüske a köröm alatt

Hajdu Szabolcs filmje nem várta meg a fesztiválszezont, a járvány végét és a mozik újra nyitását, a Vimeon debütál, ahol egy mozijegy áráért tudjuk megnézni. Akinek bejöttek az eddigiek, az ezt is szeretni fogja, aki még nem ismeri, annak ez a tökéletes alkalom erre. Mit tehet az ember egy flegma bolti eladóval, a hatalomnak felesküdött rendőrrel, egy furcsa pincérrel, egy kiégett férjjel, egy zaklató rendezővel vagy a lázadó kamasz punk fiával. Az élet békeidőben is állandó harc, egyben a legjobb méreg.

Az önuralom elvesztésének számtalan kiváltó oka lehet és több fokozata van. Az embert nap mint nap érik igazságtalanságok, ezeket legtöbbször egyszerűen lenyeli és tovább lép. Neveltetésünk, életkörülményeink, személyiségünk alapvetően meghatározzák a mindennapokhoz való viszonyunkat, hogyan reagálunk bizonyos dolgokra, hogyan viselkedünk másokkal a munkahelyen, az iskolában, az utcán vagy éppen otthon. Van, aki azonnal megtorol minden sérelmet, van, aki emészti magát és végül – többek között – ez viszi majd a sírba és van, aki ideig-óráig bírja, majd felszínre törnek az indulatok.
A film cselekménye ugyan békeidőben játszódik, de az élet – még akkor is, ha nem feltétlenül így éljük meg – állandó harc, küzdelem. Harcolunk a jogainkért, az igazságunkért, az elismeréséért, a magasabb fizetésért, a hőn áhított nő figyelméért, mindenért. Bár békeidő van, egyes politikusok egyfolytában háborút vizionálnak, harcban állnak az egész világgal, pontosabban mindenkivel, aki nem az ő nézeteiket vallja és erre buzdítják híveiket is. Ez szól a rádióból, ez megy a tévében, ez fogad minket az utcán, ha kilépünk a lakásunkból. Kapcsolatainkat a legritkább esetben jellemzi a mellérendeltség, általában valaki(k) fölött vagy alatt állunk. Ahogy nem mindenki alkalmas főnöknek, úgy nem mindenki alkalmas beosztottnak, de a napi interakciók során az is vita forrása lehet, hogy pl. ki van kiért, ki szolgál kit. A Békeidő tele van ilyen konfliktushelyzetekkel, miközben a férj-feleség, szülő-gyerek, állam-polgár, befutott rendező-kezdő színésznő stb. viszonyrendszerét boncolgatva fűzi össze az egyes jeleneteket, a kapcsot bizonyos személyek és/vagy helyszínek jelentik. Az egyes helyzetek, a reakciók és a dialógusok sokszor kényelmetlenek, általában azt látjuk és halljuk, amiről az ember nem szívesen beszél, amivel nem szívesen büszkélkedik, de valósak, hétköznapiak. A cselekmény egyetlen éjszaka alatt játszódik és bár nem nevez meg sem helyszínt, sem időpontot, mégis érezzük, hogy rólunk szól, nekünk szól, értünk szól.

Tűpontos korrajz és társadalomkritika, teszi mindezt úgy, hogy az álmot, a képzeletet és a valóságot mossa össze, ahol fontos szerepe van a varázslatnak. Minden téren jellemzi ez a kettősség, életszagú, de valahogy mégis túlmutat azon, kísérletező és improvizatív, mégis tudatos, régimódi, mégis újszerű, békés, mégis lázadó. Hosszasan lehetne még sorolni, de amit még fontos megemlíteni, az maga a létrejötte, a profi színészek mellett az alkotók által évek óta megtartott filmes táborok fiatal résztvevő szerepelnek benne. A táborok szituációs gyakorlatai forrták ki magukat egy egészestés filmmé, mely a forgatókönyvíró-rendezőtől – talán mára lehet így fogalmazni – megszokott módon szokatlan, elgondolkodtató és furcsán kellemes filmélményt nyújt. A felhőtlen szórakozás, a könnyed kikapcsolódás nem garantált, helyette feszengünk és szorongunk egy picit, de ezt egyáltalán nem bánjuk.

Hozzászólások

hozzászólás