Ne higgy a szemének! (Behind Her Eyes), rendező: Erik Richter Strand, forgatókönyv: Steve Lightfoot, főszereplők: Simona Brown, Eve Hewson, Tom Bateman, angol minisorozat, 6 rész, 46-53 perc/epizód, 2021.
A Ne higgy a szemének! Biztos nem az idei év legeredetibb sorozata, mégis sikerül hat részen keresztül fenntartani az érdeklődésünket. Láttunk már hasonlót, jobbat is és rosszabbat is, Eve Hewson (Bono lánya) és Simona Brown kettősébe azonban nem lehet belekötni.
Egy romantikus felkonffal indít, de az már az első epizódban kiderül, hogy nem ezzel a műfajjal kooperál majd. Thriller, de abból sem az a bóvli, ijesztgetős fajta. A történet egy szerelmi háromszög és egy szörnyű titok köré épül fel. Louise Barnsley (Simona Brown), egy fiatal, egyedülálló anya, aki egy reggel azzal a kínos szituval szembesül, hogy újdonsült főnöke az a pasi, akivel a hétvégén egy véletlen találkozás és pár ital után majdnem összegabalyodott. Dr. David Ferguson (Tom Bateman), tekintetében és viselkedésében- akárcsak a feleségénél- van valami enyhén szólva furcsa. Na ennyit a romantikus mézesmadzagról. 
A következő véletlen találkozásra egy sarkon befordulva kerül sor, Louise ugyanis szó szerint beleszalad Adele-be, a férfi feleségébe (Eve Hewson), aki tényleg még a férjénél is furcsább. Ebből egy közös kávézás, majd közös ebédek és edzések lesznek. A két nőt az éjszakai rettegések és ijesztő hallucinációk közös élményei hozzák közel egymáshoz, de hamarosan Louise-t már nemcsak rémálmai, hanem Adele erőszakos kötődése is zaklatja. A házaspár mindkét tagjával titkos viszonyt folytatva kezdi kapiskálni, hogy valami olyasmibe tenyerelt, amibe nagyon nem kellett volna. A sztori bonyolódik, amikor bejön a képbe egy bizonyos Rob (Robert Aramayo) is, Adele drogfüggő barátja, aki csak flashbackekben jelenik meg, s akit a naplója alapján próbálunk a történetbe illeszteni. Az alkotók azért nem hagyják ellaposodni a sztorit, egyre ijesztőbb dolgok derülnek ki.
Meglehetősen megosztó kritikákat kapott a Netflix legújabb minisorozata, annak ellenére, hogy mind a színvonalat, mind a feszültséget sikerül hat részen keresztül maximálisa fenntartania. Sarah Pinborough azonos című regényének Steve Lightfoot által adaptált forgatókönyve stílusában leginkább a Stranger Things-et idézi. Természetfeletti, misztikus elemekkel megspékelt pszichológiai thriller, amolyan holdkóros utazás ébrenlét és álom közt. Bár az Eredet katartikus mélységeibe nem fogunk alászállni és ha nagyon szigorúan vesszük, akkor bizony rájövünk, hogy minden klisét belepakoltak, azonban a film mindvégig a jó ízlés határain belül marad.
A nem is annyira véletlenszerű találkozásokra és az irányított álmokra épülő történet a fináléban mégis sokaknál kicsapta a biztosítékot. Az 5. részben a sorozat kemény fordulatot vesz, teljesen más értelmezést adva az eddig látottaknak. Kerülném a túl sok információcsepegtetést, ráadásul az utolsó részben mindenre megkapjuk a választ, nem hagynak elvarratlan szálakat sem.
Lehet, hogy minisorozatunkkal azért sok a gond, viszont a szereplők közül Eve Hewson az, akit nem lehet eléggé dicsérni. Borítékolható, hogy nem ez lesz az év sorozata, de azért egy esélyt mindenképpen érdemes adni neki, azt végül is megszolgálja.
