Fejlesztő: Atlus; Kiadó: Sega; Platform: PC, Playstation 4, Nintendo Switch
Unod már a manapság trendi akció rpg-k végtelen, ámde gyakran repetitív világát? Akkor itt egy klasszikus jrpg, a zsáner és a fakó színek fénykorából.
A Persona sorozat az utóbbi években szinte mennybe ment a széria ötödik, számozott epizódjával és annak Royal alcímű, kibővített változatával. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy az előző generáció egyik legsikeresebb jrpg címévé vált. Azonban az egész széria eredetileg a Shin Megami Tensei univerzum egy vadhajtása, vagy ebben az esetben inkább egy szelídebb sarja. Az eredeti sorozat epizódjait afféle vadabb és felnőtteb Personaként kell elképzelni. Az egész tónus sokkal sötétebb, komorabb, tehát általában jóval kevesebb humort és derűt tartalmaz, mint a nyugaton hódító testvére. Természetesen a klasszikus, körökre osztott japán rpg az alap itt is, emellett a dungeon-ök felderítése, kifüstölése a cél. Az aláfestés azonban egy érettebb rétegnek szól, talán kicsit nehezebben is emészthető, mint az amúgy habos-babosnak jó indulattal sem nevezhető testvérsorozatnál.
A Nocturne alcímet viselő alanyunkban egy középiskolás fiú bőrébe bújhatunk, aki egy délután Tokió utcáit járva átvészel egy hirtelen érkező démoni, kultista világvégét, melyet a tanárnője készít elő. A világégés után néhány perccel belénk is fészkel egy Magatama nevezetű túlvilági parazita, melynek hála azonnal démoni erőre teszünk szert és ezzel az újonnan szerzett szemlélettel kell a gömbbé vált japán nagyvárosban eldöntenünk a kifordult, szférikus világ sorsát. A világ megmaradt részét maga alá temeti a káosz, ahogy egy démoni forradalom száll alá a megtört városba. Az Istenek és démonok küzdelme között rekedve döntéseink jelenthetnek életet, újjászületést vagy halált, és eldönthetik ki győzedelmeskedik.
A játék eredetileg 2003-ban jelent meg PlayStation 2 konzolokra, elég nagy sikerként mind a játékosok, mind a kritikusok oldaláról. Az eredeti koncepció szinte érintetlen maradt, a játék magja, menete a megszokott és sokaknak talán picit ósdi, körökre osztott japán rpg. A HD Remaster jelző azonban nem véletlen, érkezett némi vérfrissítés is, ha valaki egy kicsit modernebb köntösben ugrana neki ennek a klasszikus kalandnak.
Alanyunk elsősorban idejétmúlt köntösét cserélte le, így felújított 3D-s modellek és hátterek gyönyörködtetik a fürkésző szemeket. A látottakon azonban bőven tetten érhető a 2000-es évek elején használt engine, néhol recések az élek és a korai színpaletta is nagyon fakó. A manapság megszokott színorgiákat felejtsük el. Azonban így sem mondanám, hogy rosszul sikerült a látvány, mégse legyenek nagy elvárásaink, lényegében csak „felskálázott” grafikát kapunk, semmi többet. További nehézségi fokozat vált elérhetővé, minden képességű játékos számára. Lényegében kapunk egy nagyon könnyű fokozatot az eddig is elérhető normál és a „darksoulsvoltajelemazoviban” fokozatok mellé.
Modern problémák, modern megoldásokat követelnek, így, ha automata mentés nincs is, de a lehetőség a manuális állásmegóvásra bármikor adottá vált és javallott is élni vele. Itt ugyanis egyéb jrpg-ktől eltérően hiába marad egy csata során a csapatból életben bármelyik tagunk, ha főhősünk életereje elfogy az bizony game over. Igazán kellemetlen, ha egy térképen való elbizakodott szaladgálásban futunk bele váratlanul olyan ellenfélbe, aki felmossa velünk a padlót, mi pedig mehetünk vissza oda, ahol legutoljára eszünkbe jutott menteni.
Ezúttal teljes japán és angol szinkronból van lehetőségünk választani, természetesen minőségi munka lett mindkettő, de az autentikus élményhez én a tradicionális japánt választottam, egy percig sem bánva, hogy olvasgatni kell a dialógusokat. Az amúgy sem rövid játékidőt most még egy alternatív szállal is megtoldották Raidou Kuzunoha főszereplésével, hogy az se fanyaloghasson, aki már kívülről tudja mit is rejt ez a kaland.
Összességében a Shin Megami Tensei III Nocturne HD Remaster nem sok újdonságot ad hozzá az eredeti játékhoz, de nem is igazán van rá szüksége. Igaz, hogy kicsit idejétmúltnak hathat a játékmenet, azonban mégis egy időtlen klasszikushoz van szerencsénk, modern köntösben. Ha valaki az eredetit nem játszotta és érdeklődik a jrpg-k iránt az bátran vesse bele magát, azonban aki unalomig nyüstölte anno, az inkább várjon meg egy leárazást és kellemesen nosztalgiázhat egy kiadósat, kicsit modernebb vizualitással, mert ugye van benne 50-90 óra komoly tartalom.
Legutóbb ezt teszteltük:
