Fejlesztő: BANDAI NAMCO Studios Inc.; Kiadó: BANDAI NAMCO Studios Inc.; Platform: PC, PlayStation 4, PlayStation 5, Xbox One, Xbox Series X/S
Nem tetszett a Persona 5 körökre osztott harcrendszere, de lenyűgözött a játék többi aspektusa? Akkor van egy jó hírem, mert a Scarlet Nexus bizony a harcot és néhány egyéb apróságot leszámítva, sok elemet nagyon jól vesz kölcsön az Atlus sikercímétől.
Az animék sikerét meglovagolva számtalan olyan alkotás pottyan az ölünkbe nap mint nap ami, az alapanyag babérjait learatva próbál újabb bankókat kiénekelni a pénztárcánkból. Azonban vannak olyan önálló játékok, amik nem egy már sikeres franchise hátán akarnak felkapaszkodni, hanem önálló ötletekkel és megoldásokkal próbálják megnyerni a közönséget. Persze ez az önállóság azért nem minden aspektusban igaz, de többnyire helytállónak mondanám, azonban a Persona 5-ből merített inspiráció letagadhatatlan.
A történet szerint a nem túl távoli jövőben az emberek agya olyan fejlődésen megy át, melynek hatására különleges képességeket kezdenek használni. Ezzel egy időben jelenik meg a bolygó körül egy öv, melyből ismeretlen eredetű lények, a Mások hullanak alá, akik zombimódjára csak az emberek agyának elfogyasztásával tudnak túlélni. Megkeserítve ezzel az emberek életét, egészen az OSF megalakulásáig. Az OSF egy olyan militarizált szervezet, ahol az igazán különleges képességekkel rendelkezőket tömörítik, egyetlen céllal, mely nem más, mint a Mások visszaszorítása. Természetesen ezen katonai különítmény részesei lehetünk mi is két különböző főhős szemszögéből figyelve a történet kibontakozását.
A két főhős pedig nem csak az irányítható karakterekben mutatkozik meg, de az életútjuk, motivációjuk és személyiségük is befolyásolja kialakult történetet. Nagyjából 20-20 óra mindkét sztori, de ha csak az egyiket visszük végig, azzal csak a teljes történet felét ismerjük meg rengeteg sötét folttal, amiket csak a másik szereplő szálának felgöngyölítése után tudunk értelmezni. Ez pedig szavatosság szempontjából sokat dob a játékon, annak ellenére, hogy mindkét végigjátszásnál kicsit monotonná válik a rengeteg csatározás.
A Scarlet Nexus egy akció rpg, annak minden pozitív és negatív tulajdonságával együtt. A harcok során tapasztalati pontok szerzünk, szintet lépünk és az előrehaladással egyre bővülő képességfán fejleszthetjük a pszichikai képességeinek, vagy tanulhatunk meg új mozdulatokat. A harcrendszer nagyon szépen felépített és nagyon ajánlom a tutorialok végignézését, mert rengeteget segítenek. A harcok rendkívül látványosak és a hullámokban ránk törő, gyakran monoton püfölésbe fulladó Más seregek leküzdésében nagy segítség lesz ez az attrakciós tálalás.
Lassan egy éve megjelentek az újgenerációs konzolok, azonban az átmeneti időszakban gyakran kitolják a nagyobb címeket az előzőre is. Természetesen ez alanyunknál sincs másképp és a trailereket látva komolyan aggódtam, hogy mennyire jó ötlet az elavult hardvereket erőltetni. Azonban a félelmem alaptalan volt, mert bizony a látvány és annak megvalósítása is hibátlan. Persze néha a kamera egy kicsit megkergül a szűkebb terekben, ha nagyobb számú ellenféllel akadunk össze, de ennyi még belefér. A hangok is teljesen rendben vannak. Egy dologba viszont belekötnék, ha már a Persona sorozatban bevált jazzes vonalat kellett továbbvinni, legalább a szituációkra nem ártott volna odafigyelni. Mert a vidám dallamok egy-két komolyabb szituációban eléggé elrontják a hangulatot.
Összességében azt kell, hogy mondjam a Scarlet Nexus egy remek játék lett, aminek bátran nekiülhet bárki. Bőven kiemelkedik az anime játékok zsáneréből és kellően tartalmas is. Habár a mellékküldetések elég ergyák és feleslegesek, a főtörténet kellően fordulatos és izgalmas. Emellett az ellenfelek dizájnja is rendkívül egyedi. Nyugodtan vágjatok bele újgeneráció konzol hiányában is, mert kiváló a teljesítménnyel futott a tesztpéldány egy öregecske Xbox One X konzolon is.
Legutóbb ezt teszteltük:
