Fejlesztő: Mercury Steam; Kiadó: Nintendo; Platform: Nintendo Switch
Samus Aran visszatért és legújabb kalandja élvezetesebb, mint valaha. Teszteltük a Metroid Dreadet.
A Nintendo neve általában garancia a minőségre, most pedig a hírnevüket tovább öregbítve visszatértek egy igazi klasszikushoz és rittyentettek neki egy olyan folytatást, ami garantáltan jól fog esni mindenkinek. Elég régóta parkolópályán van a Metroid franchise, az fps-es kitérők óta csak a Samus Returns-szel üthettük el az időt és tekintve, hogy az egy remake volt, hosszú ideje nem élhettünk át új kalandokat Samus bőrébe bújva. Ez azonban szerencsénkre most megváltozik, mert egy igen csecse, új epizód érkezett a Metroid Dread képében.
A Metroid Fusion sztoriját követve vesszük fel a fonalat, amikor is a Galaktikus Föderáció egy videóüzenetet kap, tanúbizonyságot téve egy X parazita túléléséről. Hősnőnk természetesen azonnal a ZDR planétára siet, ahol újabb meglepetésre egy Chozo várja. Az ellenfél pedig olyan csúfosan törli fel velünk a padlót, hogy a képességeinktől is megfoszt, ha pedig ez nem lenne elég, még egy kellemetlen rövidzárlattal is megajándékoz. Tehát így „pőrén” vagyunk kénytelenek visszaútat találnunk a hajónkhoz, persze lehet még fokozni. A planéta mélyéről induló kalandunkat E.M.M.I típusú robotok is hátráltatják, amikben effektíve kárt okozni sem tudunk alapjáraton. Ezzel a nem éppen derűs felütéssel kezdjük meg a bolygó felderítését és a szálak felgöngyölítését.
Samus mostani kalandja visszatér a gyökerekhez és egy 2,5 dimenziós akció platformerben csúcsosodik ki, a metroidvania hamisítatlan stílusjegyeivel. Effektíve képernyőről haladunk képernyőre és sorban fedezzük fel a továbbjutáshoz elengedhetetlen kapcsolókat vagy éppen képességeket. Természetesen ahogy az lenni szokott, a bármikor előhívható térképünk hatalmas segítség lesz ebben a vérre menő küzdelemben, mert mihamarabbi memorizálásával sok felesleges körtől kímélhetjük meg magunkat. A vérre menőt pedig tessék komolyan venni, mert néhány találat után bizony fűbe harapunk és lehet kezdeni mindent a következő checkpointtól. Emellett a bitang erős E.M.M.I.-k is ránk utaznak és az ő érintésük azonnal elhalálozást jelent, így nem árt mindig résen lenni.
A játék grafikája szinte lélegzetelállító, mindig meglepődök, hogy mit ki lehet hozni ebből a csöppnyi masinából. A 2,5 dimenziós látvány igazán szuper és néha olyan szögekből tárja elénk az eseményeket, amik igazán moziélménnyé varázsolják a tenyérnyi kijelzőt. Emellett a képfrissítés is tökéletes, az egész kaland akadásmentesen, folyamatos színvonalon dübörög. Fontos megjegyezni, hogy a hangok is tökéletesek és remekül festik alá a képi világot, valamint igazán remekül sikerültek a felcsendülő dallamok is.
Néhány tanácsot azért nem árt megfontolni az elmondások alapján 8,5 óra (elsőre ennek bőven beleszaladt a duplája is) alatt teljesíthető kalandról. Mindig van tovább, jól nézzétek meg a térképet és a környezetet, néha egy-két rakéta elengedése a falra, eddig nem ismert, rejtett útvonalakat fog felfedni. Az előrehaladáshoz pedig nem árt néha inkább lopakodva közlekedni, vagy éppen visszavonulót fújva megfutamodni, kiváltképp a böszme robotokkal szemben. Higgyétek el, nem mindig vezet célra a nyers erő alkalmazása, általában mi húzzuk majd a rövidebbet és akkor bizony a game over képernyő lesz a jutalmunk.
Összességében azt kell, hogy mondjam a Metroid Dread egy párját ritkítóan kiváló játék. Régen láttunk már egy bevált formulát ilyen jól feleleveníteni, egy elavultnak tűnő mechanikát ilyen jól implementálni a modern környezetbe. Tekintettel arra, hogy mennyire jól nyúl az eszközeihez, minden Switch tulajnak azt ajánlom, hogy tegyen vele egy próbát, mert tényleg kiemelkedő, amit a vételárért az asztalra tett a Nintendo ezúttal.
Legutóbb ezt teszteltük: