A Nyugalom tengere (The Silent Sea), Rendező: Choi Hang-Yong; Szereplők: Doona Bae, Yoo Gong, Lee Joon, dél-koreai misztikus sorozat, 8 rész, 45 perc, 2021, 16 éven aluliaknak nem ajánlott!
Xenomorph dél-koreai módra
Az Élősködők hatalmas sikere újfent emlékeztetett minket arra, hogy milyen kincseket is tartogat a dél-koreai filmművészet. Nem véletlen tehát, hogy a Netflix a Nyerd meg az életed! dél-koreai produkcióját könyvelhette el 2021-es sikersorozataként. Erre próbál rákontrázni A nyugalom tengerével, ami ezúttal egy sci-fi thriller köntösbe csomagolva prezentálja a dél-koreai sorozatok egyedi hangulatát, olykor kifejezetten izgalmasan.
A Nyugalom tengere egy olyan – nem annyira távoli – jövőben játszódik, ahol a Föld elsivatagosodott, a társadalom új szintekre oszlott, az ivóvized minősége és mennyisége pedig attól függ, hogy hol helyezkedsz el ebben az új rendszerben. A történet főszereplője Song Ji-an asztrobiológus (Doona Bae), aki 5 éve vesztette el nővérét egy holdbázison történt titokzatos körülményű incidens során. A doktort arra kérik fel, hogy vegyen részt egy titkos küldetésen, melynek célja egy bizonyos laboratóriumi minta visszaszerzése a már említett bázisról, egy 10 fős csapat tagjaként, melyet Han Yoon-jae kapitány (Yoo Gong) vezet. Habár Ji-an először szkeptikus a küldetés valódi céljával kapcsolatban, végül rábólint a felkérésre, hiszen így közelebb kerülhet a testvére halála mögötti igazság felderítéséhez. Ahogy annak lennie kell, a dolgok hamar a fejük tetejére állnak, és a bázison talált, vízbe fúlás testi jeleit mutató hullahegy sem éppen segít a csapat dinamikájának és bizalmának építésében.
Legfontosabb célját egyszer sem téveszti szem elől A nyugalom tengere: címe ellenére nyugtalanító tud maradni elejétől a végéig. Az ismeretlen vírus, az árnyakban rejtőző lény, a gonosz vállalat és a szellőzőjáratokban mászkálás elemei mind elég hamar megjelennek, és hiába láttuk már őket ezerszer, a megfelelő adagolás miatt még mindig képesek maradéktalanul hatni. Leginkább az Alien franchise atmoszféráját próbálták imitálni az alkotók, ami kétségtelenül jól áll a sorozatnak, még ha a formula olykor túlságosan felismerhetővé is válik közben. A főbb karakterek mind hozzájárulnak a csapat remek dinamikájához, mindenkinek meg van a saját kis szerepe a narratívában. Az egyre növekvő adrenalint sokkal inkább a karakterek motivációi és interakciói tartják fent, mint a már bejáratott fordulatokkal játszó, olykor könnyen kiismerhető cselekmény. Sajnos ez a lendület nagyjából a történet feléig elegendő, ahol érezhetően célt téveszt a sorozat, és olyan mellékvágányokon indul tovább, amik nem feltétlen hatnak kielégítőnek a kezdeti részekre jellemző rejtélyes hangulat fényében.
Sci-fi révén a látvány sem maradhat szó nélkül, már csak azért sem, mert számtalanszor arcunkba tolják az óriás CGI nagytotálokat a korai részek során. Ezek az űrben egészen hitelesnek, a Földön azonban többnyire olcsónak érződnek. Kárpótol azonban a jelmez- és díszlettervezés, ami egészen meggyőzőre sikeredett a hasonló kaliberű űrsorozatokhoz képest. Az olykor vérfagyasztó, de ha kell melankolikus dallamok remekül gerjesztik a klasszikus űr thriller hangulatot, és az operatőri munka is illeszkedik a zsánerhez, igaz, a kézi kamerás hatású felvételek nem mindig képesek jól asszisztálni némely jelenethez.
A Nyugalom tengere ügyesen villogtatja azokat a jól működő formulákat, amiket az elmúlt évtizedek sci-fi thriller/horror filmjei már bejárattak, és ezt egyébként kifogástalanul teszi. Legnagyobb problémája viszont abban rejlik, hogy ezen és egy-két érdekes ötleten kívül nem sokat tartogat a veterán sci-fi rajongók számára. Nincs egy pontja sem, amit igazán ki lehetne emelni: minősége, ötletei, az alakítások, a megvalósítás és lényegében minden a korrekt és a jó közti skálán mozog. Ettől függetlenül bátran tudom ajánlani a misztikus történetek szerelmeseinek, hiszen A nyugalom tengere néha tud több lenni szimpla „popcorn sorozatnál”.
