Fejlesztő: Game Freak; Kiadó: Nintendo; Platform: Nintendo Switch
Új résszel jelentkezett a Pokémon játékok fősodra, ami végre hozott változást az egyre öregecskébb formulába, vajon megérte várni rá?
A Pokémon mint franchise 1996-os debütálása óta folyamatosan a csúcson tartózkodik. A Nintendo berkeiből szárnyra kapott ötlet, mely szerint a Game Boy kézikonzoljainkon zsebszörnyeket vadászhatunk és gyüjtögethetünk sokakat rabul ejtett olyan szinten, hogy a mai napig nem engedik el a széria kezét. A siker annyira átütő volt, hogy mára már külön cégként az anyavállalatból kiválva ontják ránk a különböző videójátékokat, animét, mangát, mozifilmet és persze a temérdek kapcsolódó egyéb terméket. Persze az elmúlt években azért felcsapták a fejüket az elégedetlenkedők, akik szerint a játékok nem igazán újultak meg a kezdetek óta. Mostanra viszont a Nintendo elefántcsonttornyába is elérhettek a hangok, mert a Pokémon Legends: Arceus számos ponton újít az eredeti formulához képest, de nézzük is meg pontosan hol és mibe nyúltak bele a készítők.
Az főtörténet a korábbi részekben sem volt éppen nagyon erős pont, azonban most sikerült végtelenül kliséssé tenné az alapokat. Ott kapcsolódunk be, amikor főhősünk egy tér-idő repedésen keresztül a Hisui régióba „zuhan”. Természetesen nem emlékszünk semmire, sem arra, hogy honnan jöttünk, még a nevünkre sem, de a pokémonokhoz fene mód értünk és ez gyorsan tisztázásra is kerül. Ezen felbuzdulva az első utunkba eső falu zsebszörnyeket kutatót brigádja bizalmat is szavaz nekünk. Így eleinte a szokatlannak tűnő vad pokémonok első pokedexét kell összeállítanunk. Persze a nyugalmas életünk nem tart sokáig és gyorsan a régióban tomboló nemes pokémonok megfékezésén majd a teljes régió pusztulástól való megmentésén fogunk ügyködni.
Időhúzás helyett, akkor csapjunk is bele az újítások feltárásába. Ahogy a korábbi részekben, itt is látjuk a kószáló állatkákat és el is tudjuk őket kerülni, de mivel itt még az általános megszelídülésük előtt vagyunk, szinte minden szembe jövő pokémon ránk fog támadni. Azonban, ha elkerülni mégsem sikerülne és néhány alkalommal eltalálnak minket, bizony a legközelebbi táborunkban fogunk ébredni. A konkrét harcot úgy tudjuk kiprovokálni, ha a hat nálunk tartható zsebszörnyünkből egyet a támadó közelébe dobunk és máris a mozis effektekkel tarkított csata közepén vagyunk. Itt a korábbi mechanikák dominálnak, azonban a harc jóval komolyabbnak és nehezebbnek érződik. Sokszor fogja velünk felmosni a padlót egy szintben jóval alattunk lévő ellenfél is, ha éppen ki tudja használni a gyengeségünket az adott típusból fakadóan, így a csaták egy kicsit rizikósabbak lesznek. Persze ha valaki odafigyel és egy jól felépített vegyes csapatot vezényel, akkor azért nem fog komolyabb kihívásokba ütközni.
A másik hatalmas újdonság, amit nagyon sokan hiányoltunk – szerintem már a sorozat kezdete óta – az, az aspektus, mely szerint lopakodva is „fejbelabdázhatjuk” a kiszemelt lényeket és így effektíve harc nélkül tehetjük a magunkévá. Esküszöm a terepviszonyok kialakítása is remekül szolgálja a „szerezd meg hát mind” végrehajtásának ezen formáját. És amellett, hogy a játék nem kényszerít bele ebbe a megoldásba és továbbra is lehet, és néha kell is harc közben labdát dobni, azért csak élvezetesebb formája ez a gyűjtögetésnek. Komolyan mondom az eddigi részek sem volt stresszes játékok, de ez a könnyed és csendes osonás olyan relaxálóan hat, hogy nyugodtan felírhatná orvos is, némi rekreáció gyanánt. Van a fentiek mellett egy új kraftolós rendszer is, ami semmi extrát nem ad, de cserébe a farmolással is eltölthetünk néhány órácskát, anélkül, hogy erőltetettnek éreznénk vagy éppen haladnánk a történettel. Valamint a pokedexünk feltöltése sem annyiból áll, hogy csak megszerezzük az állatkákat. Bizony minden egyes típusnál vannak előre megszabott feladatok, melyekből tízet teljesítve tudunk egy adott példány kipipálni, ezek eredményeként ugye emelkedik a rangunk és kontrollálható pokemonjaink szintje, és itt fogjuk az új recepteket is megkapni az egyre jobb cuccokhoz.
Audiovizuális téren viszont már nem ilyen rózsás a helyzet, audió terén még egészen jó a játék – annak ellenére, hogy szinkron sajnos még mindig nem képezi a csomag részét és ettől azért elég bárgyú a történetmesélés – bizony vizualitásban már vannak komolyabb problémák. Tudom, hogy a Switch-nek vannak határai és a folyamatos képfrissítés oltárán ezt-azt be kell áldozni, így a távolban darabos mozgást és recés éleket még fel sem hoznám, de hogy a karakterek kontúrja miért világít gyakran fehéren minden ok nélkül, azt nem értem. Kicsit olyan az egész mintha a modelleket képszerkesztőben trehányul vágták volna körbe és átlátszana a fehér háttér. Emellett persze számtalan popup, textúraolvadás és egyéb grafikai hiba tűnt fel a végigjátszás során. Szerencsére semmi olyan, ami a játékot megakasztotta volna, de azért egy ekkora franchise-nál, egy ekkora költségvetésű anyagnál várja az ember a tökéletességet, vagy legalább az elérésére való törekvést. Az meg egyenesen nevetséges, ha egy párbeszédben a szövegbuborékot nem nyomom tovább, akkor karakterünk az animációban a végtelenségig tátog, a szinkron hiányában. Bár a felsoroltakat remélem egy mielőbbi frissítéssel orvosolni is fogják.
Összességében a Pokémon Legends: Arceus egy remek iteráció ebben a nagyívű sorozatban és a számos újítás simán üti azt a néhány kisebb problémát, amiket elkövet. Bátran belecsaphatnak a veteránok és kellemesen fognak szórakozni a szériával csak most ismerkedő játékosok is. Szavatosságra semmi panasz nem lehet, ugyanis a stáblistáig jutni is 27 órámba telt, azonban mire mindent összegyűjtök, minden mellékküldetést és a valós befejezést is megszerzem állítólag bőven még 30 órát fogok beletenni. Így azt mondom ne hezitáljatok, hanem szerezzétek meg hát mind!
Legutóbb ezt teszteltük:
