Fejlesztő, Kiadó: Camouflaj; Platform: PSVR
A Republique VR: Anniversary Edition elvarázsol és magával ragad, de aztán megvan az esély rá, hogy durván magadra hagy.
Őszintén kíváncsi vagyok, hogy mi járhatott anno a Republique készítőinek fejében, amikor az eredeti játékot megalkották. Vajon már akkor is tervben volt egy VR iteráció? A helyzet ugyanis az, hogy az alapötlet itt él leginkább, mintha csak mindvégig ide lett volna tervezve. Hogy előre lelőjem a poént, egy olyan kalandban lesz részünk, ahol egy kamera rendszeren keresztül láthatjuk az eseményeket, a virtuális valóság pedig tökéletes beleélést biztosít mindehhez.
Persze a “poén lelövése” erősen idézőjeles, hiszen Republique VR: Anniversary Edition-nek már a címe is elárulja, hogy nem új játékról van szó. Mondjuk az évfordulós kiadás létjogosultsága nem teljesen világos, ugyanis 2012 májusában mindössze annyi történt, hogy a Kickstarterten indított kalapozás sikeres lett, de az eredeti iOS (igen, mobilos) megjelenés csak 2013 decemberében realizálódott (de csak az első epizódé), s a folytatásos jelleg (no meg a különféle egyéb platformok felzárkóztatása) miatt a teljes kaland 2016 tavaszáig el is húzódott (amikor végre megjelent az ötödik, egyben záró fejezet).
Hagyjuk is a bonyolult eddigi életutat, fogadjuk el, hogy a most készült változat a játék eddigi legteljesebb és legszebb kiadása, s ugyan már VR platformokon sem újdonság, de a PlayStation készülékére most első ízben látogatott el, korábban csak PC-s sisakok tulajdonosai élvezhették. Alapvetően egy lopakodós kalandjátékkal van dolgunk, amely ráadásul ha nyomokban emlékeztet esetleg a Metal Gear Solid sorozatra látványvilágában, az talán nem a véletlen műve. A Camouflajt alapító Ryan Payton ugyanis korábban eltöltött néhány munkaórát Kojima úr egynéhány projektjén, így nem csoda, hogy az egyik ihlető forrás éppen ez volt.
Egy másik pedig a klasszikus Resident Evil játékok lehettek, ugyanis a játék főhősét pont ilyen módon terelgethetjük, vagyis fix kameranézeteket kapunk és azon belül mozgathatjuk a karaktert. A legnagyobb különbség azonban, hogy a nézőpontok nem csak automatikusan változnak, hanem mi magunk is válogathatunk. A VR pedig mindezt úgy turbózza fel, hogy az adott kamerát mindig szabadon mozgathatjuk a fejmozgásunkkal, egyszerűbben mondva szabadon nézelődhetünk, mintha csak ott lennénk.
A sztori szerint egy az orwelli 1984-re erősen hajazó totalitárius államban találjuk magunkat. A helyszín pedig egész pontosan egy Metamorphosis nevű intézmény, amely biztonságát és sajátos szabályait a Prizakok nevű őrök tartják fenn. Itt raboskodik a főhősünk Hope (vagy ahogy errefelé hívják, 390-H) is, aki a hozzá hasonlatos bajkeverőknél alkalmazott újrakalibrálásra vár. Az ok? Elolvasott egy tiltott könyvet. A lány utolsó mentsvára mi vagyunk, ugyanis egy mobiltelefonról valahogy kapcsolatot létesített velünk, mi pedig nagymenő hackerként segíthetjük őt, hogy megszökjön.
A játékmenet gyakorlatilag abból áll, hogy a kamerák közt váltogatva feltérképezhetjük az adott helyszíneket és az őrök helyének és útvonalának ismeretében már nyugodt szívvel “kormányozhatjuk” Hope-ot is, időnként fedezékbe bújva, ha szükséges. Utunk során találhatunk némi muníciót is (gázspray, sokkoló, stb.), de ha a szükség úgy hozza, akkor komolyabb eszközökhöz is folyamodhatunk, hogy az őrök figyelmét eltereljük. Ehhez viszont szükség lesz majd némi fizetőeszközre, amit az egyes helyszíneken összegyűjtött és az őröktől ellopott tiltott matériák (könyvek, játékok – rengeteg easter egg van) jelentik. Így már nyugodt szívvel alkalmazhatjuk az időnként található számítógépeken a különféle hekkeléseket.
A gameplay nem túl bonyolult (ne feledjük, hogy eredetileg mobil eszközökre megjelent címről van szó), ha az őrök elkapnak, akkor sincs gond, mert bedugnak egy cellába, ahonnan újra megszökhetünk, legfeljebb némi progresst veszítünk abból, amit korábban már teljesítettünk. A sztori viszont érdekes és az egyszerű játékmechanikát is tudták annyira csavarni, bonyolítani a fejlesztők, hogy ne legyen unalmas a kaland. Kisebb logikai feladatokat is meg kell oldanunk időnként, ez tovább színesíti a játékmenetet. Mind az öt epizód nagyjából 2-3 órán keresztül tart, így könnyen kiszámolható, hogy a teljes kaland nagyjából 10-15 óránál áll meg, attól függően, hogy mennyire vagyunk ügyesek, vagy alaposak.
Ezerféle módon bele lehetne kötni a Republique-ba, kezdve a sztori realitásával, folytatva a játékmechanika faék egyszerűségével, a mesterséges intelligencia hiányával bezárólag. De mégsem teszem, mert amolyan bűnös élvezetként működik a dolog és az ember őszintén kíváncsi, hová fut ki az egész. Az idilli állapot azonban részemről a negyedik fejezetig tartott, ahol egy olyan komoly progress blocker bugba futottam, hogy nem tudtam folytatni sehogy (pedig mindenféle netes kisokost bevetettem). Mivel a teljes újrakezdést (csak az aktuális automata mentés létezik) sem energiám, sem időm nem engedi, így a játék befejezetlen részemről maradt.
Ennek kapcsán nehéz helyzetben vagyok vagyok mind az értékeléssel, mind az ajánlással. A Republique VR: Anniversary Edition valóban a játék eddigi legszebb arcát mutatja, ráadásul a VR változat sokkal nagyobb móka, mint az alapjáték. Az ember az apróbb logikai és játékos bakikat is hajlandó lenne megbocsátani, de annál sajnos nincs rosszabb érzés, amikor elakad a játékos és olyannyira, hogy nincs tovább. Kicsit utána olvastam és sajnos több ilyen random elakadási lehetőség is van (egy másik részük az ötödik fejezetben). Az igazán rossz hír pedig, hogy ezek már a korábbi verziókban is megvoltak, így gyakorlatilag kijelenthetjük, hogy slendrián munkával van dolgunk az új kiadás kapcsán. Az értékelés simán lehetne akár nyolc pont is (egyet levontam), de ebben a formában, amíg patchekkel ki nem javítják a készítők az elakadási lehetőségeket, addig nem tudom őszintén ajánlani (hogy hátha Te nem futsz bele amibe én is).
Legutóbb ezt teszteltük:
