Fejlesztő: Team Ninja; Kiadó: Square Enix; Platform: PC, PlayStation 4/5, Xbox One, Xbox Series S/X
Kaszabolhatunk az első Final Fantasy világában, avagy milyen is amikor egy újragondolás egyből egy spin-off kalandként készül el. Teszteltük a Stranger of Paradise: Final Fantasy Origint.
Biztosan vannak néhányan az olvasók között, akik voltak olyan szerencsések, hogy a Final Fantasy sorozatot a kezdetekor vehették a kezükbe a jó öreg Nintendo Entertainment System gépcsoda fedélzetén, de valószínűleg többen vannak, akik jóval később csatlakoztak és esetleg utólag vagy egyáltalán nem pótolták a sorozat első epizódjait. Na nekik és persze mindenki másnak virított most a Team Ninja és a Square Enix egy közös produktumot. A végeredmény egy kicsit akar minden is lenni és megszólítaná a korai FF részek rajongóit, de emellett a Stranger of Paradise: Final Fantasy Origin erősen kiszolgálja a manapság egyre nagyobb népszerűségnek örvendő soulslike cuccokért rajongó játékosokat is.
A történet szerint Jack Garlandot alakítjuk, aki sorstársaival azért járja a vidéket, hogy eltegyék láb alól Káoszt és mindezt az eredeti, első Final Fantasy világában. Igazából ennyi az egész, persze a végén lesz nagy csavar, de azért a történetet nem igazán erőltetik túl és a készítők inkább fókuszáltak a játékmenetre, mint a főszéria általában igen komplex és kielégítő történetmesélésére. Csapatunk egy idő után egy kicsit kibővül, de a karakterek messze nem lesznek olyan szórakoztatóak, mint a fősodorbeli nagy nevek, sőt még az is problémát fog okozni, hogy a jelenlegi főszereplőket észben tudjuk tartani.
Na de nézzük is azt a játékmenetet, ha már ez került a fókuszba, egy igazi soulslike alapokon nyugvó akció rpg-hez lehet szerencsénk. Aki játszott már valamilyen soulslike és valamilyen FF játékkal, annak lehet egy halvány elképzelése a keverékből születő dolgokról. Óvatosan kell egyensúlyoznunk a életerők, a varázserő és az egyéb használható varázstárgyak között a sebzést csökkentő, korlátozott ideig használható lélekpajzs képességgel – mindezt valós időben. És egy igazi soulslike csavar, hogy a mentési pontok érintése visszahozza a már lenyomott ellenfeleket is. A nehezebb játékokat kedvelők ennek örülni fognak, a többiek meg hát ugye valószínűleg nem fogják sokáig erőltetni.
A felszerelések, azon túl, hogy módosítják az alaptulajdonságainkat, meghatározzák a karakterünk munkáját is, melynek hatására különböző irányokba indíthatjuk meg a specifikus képességfákat, ezzel igazán egyedi és hasznos fejlesztéseket előidézve. Külön öröm, ha egy teljes öltözék több darabját is magunkra öltöd, nem csak a kinézetünk lesz egyre lehengerlőbb, de a csapat tulajdonságbónuszait is nőttön nőni fognak. A munka alapú képességfákkal olyan ütőképes csapatot hozhatunk létre, ahol a karaktereink egymást spanolhatják képességeikkel és speciális támadásaikkal, így képessé válnak egymás gyengeségeit ellensúlyozni és erősségeiket kihangsúlyozni.
Audiovizuális szempontból nem éppen makulátlan, amit a Stranger of Paradise letesz az asztalra, mert noha a hangok remekül szólnak és minden a helyén van, különösen a szériában nem éppen megszokott zenei betéteket kiemelve és párhuzamba állítva a grafikával már nem lehetünk ilyen elégedettek. Sajnos a képi megvalósítás nem éppen mondható mainak. Tesztre egy Xbox One X-en pörgettem meg, de erős volt a gyanúm, hogy a felbontást leszámítva a cucc lehet elfutna Xbox 360-on is. A karakterek baltával faragottak, az ellenfelek gyakran ismétlődnek, az animációk kimaradoznak és félresiklanak, míg a képfrissítés döcög. Egy szó, mint száz, erősen arcpirító, amit grafikai vonalon el kell viselni. Grafikailag kicsit olyan érzésem volt mintha a Final Fantasy XIII-mal játszanék, annak ellenére, hogy ez az engine futott a Nioh játékok alatt is.
Összességében a Stranger of Paradise: Final Fantasy Origin kínál egy jó 18 órás kampányt, de higgyétek el nekem, ez jócskán kitolódik, ha valaki nem az Elden Ringet járatta csúcsra bemelegítésként, így mire mindent megcsináltok jócskán 50-60 órát is bele fogtok ölni a játékba. Nem mondanám, hogy rossz lenne a játék, de Final Fantasy-nak túl felületes, soulslike-nak még talán megfelel, de azért itt is rezeg a léc, ellenben a harc kielégítő és van nehézségi fokozat is, így biztosan lesz, aki kellemes időt fog tölteni a társaságában. Ne feledjétek, ingyenes demó elérhető belőle, így aki bizonytalan tegyen egy próbát bátran!
Legutóbb ezt teszteltük:
