Morbius, rendezte: Daniel Espinosa, szereplők: Jared Leto, Adria Arjona, Matt Smith, amerikai akció-horror, 108 perc, 2022., 16 éven aluliaknak nem ajánlott!
Jószándékkal kikövezve
A Batman után a Marvel denevérje is megérkezett, a Morbius névadó hőse eredetileg jót akar, csak éppen nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan azt eltervezte. A korhatár a vérnek szól, a morális dilemma kifejtését elmismásolták a nézettség érdekében. A végeredmény egy popcorn mozi elszalasztott lehetőségekkel, vizezett kólával.
Mintha csak a Jurassic Park egyik jelenetét néznénk, ahogy a helikopter elsuhan a Costa Rica-i dzsungel felett, majd leszáll egy sziklaplatón. A Thirty Seconds to Mars forintembere száll ki belőle, bottal jár, haja hosszú, arca beesett, szemei karikásak. Megterhelő volt a koncertturné. A felbérelt helyi erők – akik valamiért mindig jobban izzadnak, mint az idelátogató különc milliárdosok – aggódva figyelik, már megint itt egy fehér ember vastag bukszával, hogy valami butaságot csináljon (akinek az Indiana Jones-filmek atmoszférája ugrik be, az sem téved). Dr. Michael Morbius (Jared Leto) vérszívó denevéreket fog be, hogy azokat terápiás célokra használja fel. 
Kicsit visszamegyünk az időben, Görögország festői tájain járunk, a kis Michael egy szanatórium régi lakója, itt ismerkedik meg az ugyancsak ritka genetikai rendellenségben szenvedő Loxias-szel, akivel életreszóló barátságot kötnek. Emil Nikols (Jared Harris) veszi őket pártfogásba, fényes jövőt jósolva a testi hiányosságait páratlan elmével ellensúlyozó Morbiusnak.
Ismét a jelenben vagyunk, Dr. Michael Morbiust, a zseniális tudós, a művér megalkotóját Nobel-díjra terjesztik fel, ő azonban sokkal inkább a titkos és kevésbé etikus kutatásaival van elfoglalva, na meg csinos munkatársával, Dr. Martine Bancrofttal (Adria Arjona). Morbius a vérbetegségek elismert kutatójaként egy hatalmas, ultramodern épületben székel a város közepén. A tudós a vérszívó denevérek DNS-ével kívánja befoltozni saját maga és beteg embertársai sérült DBS-ének lyukait. Az áltudományos hablaty a vérszívó denevérek nyálában található véralvadásgátlóról szól, arra a kérdésre, hogy ennek mi köze van az ő betegségéhez, felsőfokú tanulmányaimat felidézve sem sikerült megtalálnom a választ. Ráadásul ezért igazán kár elmenni Costa Ricáig, hiszen ugyanezt az orvosi pióca tudja és akkor ő lehetne mondjuk a piócás ember, a Leechman vagy ha úgy jobban tetszik a Blood-Sucker (szívesen, Marvel). Az állatkísérletek után a módszert saját magán próbálja ki, ám ekkor elszabadul a pokol. 
Morbius ettől kezdve félig ember-félig denevér képében terrorizálja a jónépet, vérszomja nem ismer határokat, ami mind az FBI (Tyrese Gibson, Al Madrigal), mind pedig gyermekkori barátja, a kutatásait is pénzelő Loxias (Matt Smith) figyelmét felkelti. A moralizáló tudós a saját művérével táplálkozik és több-kevesebb sikerrel próbálja féken tartani a benne rejtőző fenevadat, miközben újabb és újabb (már-már komikus) denevérképességeket fedez fel magán. Loxias megszerzi a szert és beadja magának, ami innentől következik, az a két férfi ádáz párharca, miközben egyre fogy az idő, Morbiusnak rá kell jönnie, hogyan tudna segíteni az embereken anélkül, hogy belőlük is szörnyet csinálna. 
Az egymás ellen forduló egykori jóbarátok felállás rengeteg filmben előjön, legyen szó katonákról, politikusokról, kémekről, tudósokról, művészekről vagy éppen szuperhősökről. A dolog hátterében sokszor az irigység húzódik meg, Loxias pl. rohadtul féltékeny Martine miatt, tudomást sem véve arról, hogy a nő nem a kipattintott, emberfeletti képességekkel bíró Morbiusba szeretet bele, hanem a bottal járó, zseniális elméjű, a szakértelmét az emberiség szolgálatába állító, fáradhatatlan tudósba. Esélye a nullához konvergál, amit képtelen feldolgozni.
A jópofizó) „szuperhőshorror” Deadpoolnak jól állt, Venomnak kevésbé, Morbiusnak meg egyáltalán nem. A korhatár egyértelműen a vérnek és az ijesztő fizimiskának szól, a film minél szélesebb közönséghez való eljuttatása olyan szinten megkötötte az alkotók kezét, annyira kevés mozgásteret hagyott, hogy abból ennyit lehetett kihozni. A főszereplő személye és erkölcsi dilemmája egy sokkal sötétebb és szofisztikáltabb filmet kívánt volna, de a pénzembereket ez érdekelte a legkevésbé. A párbeszédek bénák, a vágás következetlen, a cselekmény összecsapott, logikátlan (pl. miért nincs markáns különbség egy zacskó művér elfogyasztása és több ember teljes lecsapolása között?), az akciójelenetekből követhetetlenek, alig kapacitálunk belőlük valamit a denevérképességek ábrázolás miatt. Az FBI ügynökök végignarrálják a filmet, bár Morbius lényének és tetteinek elfogadása vagy el nem fogadása láthatóan őket is összezavarja. A zene egy olyan filmhez íródott, ami sokkal grandiózusabb, tartalmasabb, nagyot szól, de a végeredmény csak egy közepesen hangos pukkanás.
A stáblista alatt természetesen ezt a filmet is betolják a Marvel univerzumba, nem kis fejtörést okozva a nézőnek ezzel. 
