Cloud Gardens – játékteszt


CGhero

Fejlesztő: Noio, Kiadó: Coatsink; Platform: PC, Nintendo Switch, Xbox Series X|S, Xbox One

Ami pusztítást végrehajtunk más játékokban, azt most a Cloud Gardensben való vezekléssel hozhatjuk helyre.

Rengeteg posztapokaliptikus játékot láthattunk már, népszerű téma amikor egy már lakatlan várost visszahódít a természet és zöldbe borítják növények az urbánus környezetet. Az egyik legjobb példa a The Last of Us, amelyből hamarosan egy felújított verzió és egy TV sorozat is érkezik. Amíg azonban ott (és a hasonló produkciókban) már készen kapjuk a settinget, addig a Cloud Gardens arra az ötletre épül, hogy mi alkothatjuk meg ezeket a helyszíneket.

CGscreenshot06

A játék igazi chillout stuff, sőt tulajdonképp nem is igazi játék, hanem amolyan alkotóműhely. Kapunk egy rakás egyképernyős helyszínt, amit a játék által adagolt növényekkel kell feldobni. A dolog úgy működik, hogy kapunk különböző magvakat, amelyekből kinőhet mindenféle. A kis diorámákban ezeket kell elhintenünk, és szinte akárhová dobálhatjuk ezeket, de érdemesebb rendszerben gondolkodni. A liánszerű virág és mindenre felkúszó zöld kedveli a nagy sík felületeket (mint a például a hatalmas közlekedési táblák), a sűrű magas fű inkább a szilárd talajon érzi magát jól, a mostohább körülményekhez is szokott kaktusz pedig akárhol elél és cserébe kicsi a helyigénye is.

CGscreenshot02

A növekedés azonban nem fog magától megtörténni, kapunk különféle tárgyakat – kisebbeket (kerti törpe, szék, bevásárlókocsi, sörösüvegek), nagyobbakat (roncsautók, konténerek,) amelyeket szintén el kell helyezni a terepeken. Bármilyen furán is hangzik, ezek fogják ugyanis a növekedést serkenteni. Márpedig ha a fejlődés elér egy szintet, a növények virágot bontanak és le lehet szüretelni a magjukat, hogy újabbakat telepítsünk.

CGscreenshot05

Az egész móka addig tart, amíg az adott helyszínen el nem érjük a 100%-os teljesítményt, azonban érdemes résen lenni, mert sem magokból, sem a tárgyakból nem kapunk korlátlanul (ha kilátástalan helyzetbe kerülünk, a játék jelzi és kezdhetjük elölről a pályát). Hogy ne legyen nagyon egyhangú a dolog (pedig a törekvések ellenére eljön az ideje), többféle világ is váltogatja egymást. A kezdeti országúti környezetből egy idő után átkerülünk a háztetőkre, vasúti sínekre, temetőbe, gyárba, vagy éppen üvegházba.

CGscreenshot03

A “játék” abból áll, hogy ki kell maxolnunk a begyűjtött termést, hogy újabb növényeket ültethessünk. Éppen ezért érdemes gyakran ellenőrizni, hogy van-e erre lehetőségünk, mert ha kifutunk a növekedést serkentő tárgyakból, akkor bizony kezdhetjük újra az egészet. Pár eszköz segíti a munkánkat, a porszívóval könnyebben megy a szüretelés, a láncfűrésszel pedig egy-egy rossz helyre telepített, és keveset hozó példányt szedhetünk fel és nyerhetjük vissza belőle a magot. Későbbiekben megjelenik a víz is, ennek segítségével esőt és további növekedést hozhatunk a kiskertünkre.

A Cloud Gardens mindenképp a türelmesebb játékosoknak ajánlott, a monotonitás nagyon jelen van a játékban, így lehet okosabb is apróbb falatokban fogyasztani. A grafika pixel art stílusban indul (talán nem véletlen, hiszen az alkotók hozták össze korábban az oldalnézetes RTS-t, a Kingdom sorozatot), így szintén azok fogják inkább értékelni, akik vevők a régmúlt idők hangulatára. Ami kicsit sajnálatos, hogy frissen debütált Nintendo Switch port (PC-n és Xboxon már korábban megjelent a játék) nem használja ki az érintőképernyőt, ami adná magát egy ilyen játéknál. Aki viszont nem bánja, hogy nincs nagyívű háttérsztori, vagy vad akció origia és szeret szöszmötölni, az megtalálhatja a számítását, akár a rohanó hétköznapokból való kikapcsolódásra is alkalmas lehet.

7 szék

Legutóbb ezt teszteltük:

Gravitar: Recharged – játékteszt

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Az utolsó lépcsőfok - kritika
Következő cikk Stallone az Oszkár után ismét maffiafőnökként a Tulsa King sorozat előzetesében