Fejlesztő: 34BigThings, Kiadó: Saber Interactive; Platform: PC, PS4, PS5, Xbox Series X|S, Xbox One, Nintendo Switch
Hiánypótló alkotás a Redout 2, viszont sajnos nem fog feltétlenül mindenkinek bejönni az antigravitációs versengés legújabb inkarnációja.
Lehet sokan vitatkoznának vele, vagy fellengzősnek tartják, de az eredeti PlayStation nagyon sok mindent adott a gamer társadalomnak. Teljesen más felfogással indultak neki a piacnak, ami mind az őrült marketingben, mind az addigitól nagyon különböző játék választékban megmutatkozott. Az egyik ilyen különc cím volt a Wipeout. Ha úgy vesszük csak egy versenyjáték kerekek nélkül, de ha szívünkre tesszük a kezünket, szinte mindenben forradalmi volt. Mind játékmenetben, mind a The Designers Republic grafikai designját nézve, valamint az akkoriban abszolút élvonalba tartozó elektronikus zenei formációk által igen erősen megtámogatott soundtrackre gondolva.
Antigravitációs versenyzés persze már előtte is volt, de ami utána jött, az szinte kivétel nélkül megkapta a klón hivatkozást. Új részt már jó ideje nem láttunk a sorozatból és tulajdonképpen a 2017-es Omega Collection is inkább amolyan tisztelgés, s javarészt a korábbi részekből lett összegyúrva. Talán ennek is köszönhető, hogy az üresen maradt piaci rést többen is próbálták betömni. Például az olasz 34BigThings, akiknek a mostani már a második próbálkozásuk.
A Redout 2 már a száraz tényeket tekintve is igen izgalmasnak tűnik: 36 versenypálya, 12 különféle karosszéria, teljesen testreszabható és tuningolható járművek, aréna versenyek, időfutamok, Last Man Standing, online versenyek, ismert zenészeket (Giorgio Moroder, Zardonic, Dance with the Dead) felvonultató soundtrack – mi kellhet még? Jah, persze ami a legfontosabb: 1000 km/h sebesség fölötti száguldás. Elég csak a screenshotokra nézni ha valaki szereti a futurisztikus versenyzést és máris megindul a nyálelválasztása.
Sajnos azonban az izgalmi állapot csak a kezdésig tart – gyakorlatilag bizonyos értelemben már a tutorial lehűti a kedélyeket. A gyakorlás ugyan megtanítja a játékost amire kell, viszont kőkeményen számon is kéri. S addig például nincs is lehetőség továbbmenni, amíg át nem jutunk rajta. Így történt, hogy a tesztelés első két napjában a boosting tutorial szintet toltam újra és újra, mert nem sikerült megcsinálni. A netet túrva arra jutottam, hogy problémám nem egyedi, PC-re már ki is hoztak egy 1.04-es patchet, ami orvosolja a problémát, de PS5-ön még mindig csak az 1.02 elérhető. Nem volt más hátra, addig szenvedtem, míg meg nem oldottam így is.
Az ezután következő versenyek sokkal könnyebben mentek (némelyik túlságosan is, vagyis kissé kiegyensúlyozatlan a nehézségi görbe), de meg kell hagyni, hogy a Redout 2 alapjában egy nehéz játék, készítői szerint szándékosan, hogy legyen kihívás. Ezzel nincs is gond, mert valóban jó ha nem csak úgy magától az ölünkbe hullik a siker. A baj viszont az, hogy az irányítás is roppant körülményes és nehézkes, ami alapjában lövi meg a játékélményt, hiszen nem annyira élvezetes így maga a játék. Sajnos azt kell mondjam, hogy hiába a sok szép színes környezet (a Szphinx és az Eiffel-torony is feltűnik), igazából a látvány sem annyira ütős, mint a képekről gondolná az ember. Egy fokkal nagyobb probléma azonban, hogy az egyes pályák vonalvezetése sem túlságosan változatos, nagyon gyakran köszönnek vissza ugyanazon megoldások, ami miatt a versenyek egész egyszerűen unalomba fulladnak egy idő után.
Könnyen lehet, hogy a játékot inkább a profiknak és egy szűkebb közönségnek szánták, de talán szerencsésebb lett volna a casual réteg felé is nyitni. A cikk elején említett Wipeout sorozat ebben volt remek, hogy ugyan ott sem voltam feltétlen über profi, mégis tudtam élvezni a játékot. Kíváncsiságból be is töltöttem az Omega Collectiont és meg kellett állapítanom, hogy sokkal jobban élveztem a vele való játékot, PS4-en, mint a Redout 2-vel PS5-ön. Úgyhogy részemről vissza is térek oda inkább, a tesztalanyt pedig inkább csak szigorúan a stílus elkötelezett híveinek tudom ajánlani.
Legutóbb ezt teszteltük:
