Sonic Origins – játékteszt


Sonic Origins

Fejlesztő, Kiadó: SEGA; Platform: PC, PS4, PS5, Xbox Series X|S, Xbox One, Nintendo Switch

A Sonic Origins megmutatja az új rajongóknak, hogy honnan is jött a kék sündisznó.

Telik az a fránya idő. Idén tavasszal már a második Sonic film ostromolta meg a mozikat, pedig mintha még még csak most nemrég jelentették volna be az elsőt, a főszereplő meglehetősen málé designjával (szerencsére még időben kiigazították). Na de pont az előbbi tény adhatott okot a SEGA-nak, hogy kihozzanak egy játékot is, megmutatva a most felcseperedő generációnak, hogy honnan is ered a figura. Persze kapóra jött a 30. születésnap is, ami ugyan tavaly volt – ekkor jelentették be a Sonic Originst, ami mostanára kézzelfogható valósággá vált.

S ha pedig már új generációk, eredet, na meg kerek évforduló, akkor adja magát – habár a cím már elspoilerezte – hogy az eredeti játékokat hozzák el kicsit kicsinosítva a játékosoknak a modern gépekre (furamód a legutóbbi Sonic game is egy felújítás volt, de mindenki megnyugodhat, még idén érkezik majd Frontiers alcímmel egy vadi új epizód is). A csomagban helyet foglal az 1991 és 1994 között kiadott négy rész, vagyis a sorszámozott epizódok mellett az első és második között játszódó Sonic CD is.

A játékokat szerencsére nem csak bedobálták egy emulátorba, hanem értő módon hozzájuk lett nyúlva. Például nem elég, hogy az eredeti formában nyomhatóak (Classic mód), de akár a kor igényeinek megfelelően 16:9-es szélesvásznú módban is (Anniversary mód, amiben mellékesen végtelen élet is rendelkezésre áll). Külön elérhetőek a boss harcok (Boss Rush), illetve a Blue Spheres minijátékok is, de akár mind a négy játékot lenyomhatjuk egybefűzve is (Story mód). Aki pedig kihívásra vágyik három évtized távlatából, azoknak elérhető a tükrözött mód is azokon a pályákon, amiket már teljesítettünk (garantáltan próbára teszik a tapasztalt Sonic veteránokat is).

Mindegyik rész kapott egy-egy jópofa intrót és outrót is, ezek a rövidke, nagyjából egy perces rajzfilmes betétek a Múzeum szekcióban is elérhetőek onnantól hogy feloldottuk őket, sok mással egyetemben. Vannak itt illusztrációk, korabeli játék borítók és használati utasítások, zenék, hangeffektek, illetve a pár éve készült Sonic Mania Adventures hat epizódja is helyet kapott. Ezeket a játékban szerzett coinokkal lehet kinyitni, illetve van más módszer is bizonyos esetekben….

No és akkor el is érkeztünk a fekete leves szekcióhoz, mert bármennyire is jól hangzik az ami eddig elhangzott, azért van a Sonic Originsnek árnyoldala is. Az előző bekezdés lezárásával ugyanis arra utaltam, hogy hiába a nagy, évfordulós kiadás, bizonyos tartalmak fizetős DLC-k mögé vannak zárva (vagy vásárolhatjuk a kicsit drágább Deluxe kiadást). Ezek között vannak például új, nehezebb pályák, a játékok zenéinek egy része, illetve még pár apróság. Nem drága a DLC, mindössze 5 USD-nek megfelelő összegről van szó, de inkább az elv elszomorító, illetve az a tény, hogy a játék amúgy sem annyira olcsó (40 USD) és bizony nem annyira teljes, vagy pompázatos, ahogy esetleg egy Sonic rajongó elvárhatná.

Az eredeti 8 bites (Master System) változatok például nem kaptak helyet, ami azért illett volna, ha már “origins”. Extrából is lehetne több, például az ilyen retro kollekcióknál szokásos CRT szűrő és egyéb vizuális pimpek, amik visszahozzák a korabeli hangulatot, szintén hiányoznak. S a múzeumban is hiába van egy rahedli tartalom, az egész inkább olyan, mintha lapáttal hányták volna be. Én simán el tudtam volna képzelni egy szép keretprogramot, vagy valami historic szekciót, ahol végigmennek a figura keletkezésének fázisain akár fejlesztői kommentárral (volna mit mesélni). De akár ki lehetne térni a Sonic 3 és Michael Jackson esetére is, a mai napig vitatott, hogy milyen szinten vett részt a zenész a munkálatokban, pontosabban hogy ami elkészült azt mennyire használták fel. Erről a témáról nagy a hallgatás, sőt biztos ami biztos, a még mindig vitatott zeneszámokat inkább ki is vették, amivel szintén jó pár rajongót magára haragított a SEGA.

Sajnos bugokról is beszélni kell, hiszen azzal hogy hozzányúltak a játékokhoz, sajnos keletkeztek újfajta defektek. Szerencsére ezek többsége inkább csak a bosszantó kategóriába sorolható (elkevert zeneszámok, hangeffektek), de akadnak apróbb belassulások és fagyások is. A legérdekesebb azonban, hogy ezek kapcsán maga a fejlesztő is kiakadt. Pontosabban az egyik társfejlesztő, aki Twitteren hosszasan ecsetelte a napokban, hogy ugyan bizonyosan ők is vétettek pár hibát, ám a build amit leadtak a SEGA-nak, az messze nem volt ennyire rossz. Valószínűleg a végleges változat összeillesztésénél csúszhatott valahol valami homokszem a fogaskerekek közé.

A Sonic Origins sajnos felemás képet mutat. Egyrészt nagyon jó, hogy ezek a klasszikus játékok kaptak egy szép új kiadást. Az egyes epizódokat ugyan már számtalanszor beszerezhette aki akarta és olcsóbban, mégis most szépen össze lettek csomagolva és olyan formában elérhetőek, mint soha (16:9-es mód, 4K, 60 FPS). A másik oldalról viszont a kollekció foghíjas és extrából is elférne több. Nem is beszélve a kiherélt zenékről és a bugokról. Persze ha a fiatalság és Sonic közti kapcsolat erősítése volt az elsődleges cél, akkor azt talán sikerült elérni.

7 szék

Legutóbb ezt teszteltük:

Demon Slayer – Kimetsu no Yaiba – The Hinokami Chronicles – játékteszt

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk A hét röhögései (440.)
Következő cikk The Offer - kritika