Fejlesztő: Monkeycraft, Kiadó: Bandai Namco Games; Platform: PC, PS4, PS5, Xbox Series X|S, Xbox One, Nintendo Switch
Korrekt felújítás lett a Klonoa Phantasy Reverie Series, de még mindig hiányzik az a kis plusz, amitől igazi klasszikus lehetne.
Klonoa bizony nem mai csirke, még a múlt évszázad és egyben évezred szülötte. A legnagyobb talány azonban a külseje, hiszen olyan mintha egy kutya és egy cica szerelem gyermeke volna, de a figyelmet legjobban kétségkívül a kesztyűszerű fülei keltik fel. Az isten is videojátékos kabalafigurának teremtette, de legalábbis a Namco biztosan. Sajnos a dolog annyira nem jött be, nem sikerült őkelmének Sonic, vagy Crash Bandicoot babérjait elorozni.
Pedig mindkét főszereplésével készült játék (Klonoa: Door to Phantomile PS1-en és a Klonoa 2: Lunatea’s Veil PS2-n) kedvező kritikát kapott anno, illetve a kiadó megpróbálta sportjátékaiban (MotoGP, Alpine Racer 3, Smash Court Tennis 3) népszerűsíteni, továbbá még 2D-s spinoffok is megjelentek a sorozatból WonderSwan és Game Boy Advance konzolokra. Hiába. A várt és nagy átütő siker elmaradt, ma már pedig csak legvérmesebb játékosok emlékeznek erre a kedves kis anime állatkára.
Hogy a helyzet ne maradjon így, megjelent a Klonoa Phantasy Reverie Series, vagyis a már említett két fő epizód felújított változata, ami beleillik a mostani trendekbe (lásd Kao the Kangaroo). Azt kell azonban mondanom, hogy ez a felújítás egyáltalán nem volt hiábavaló, nagyon szép munkát végeztek a készítők, akik nem csupán a felbontást állították nagyobbra és igazítottak meg egy-két textúrát, hanem korrekt, alapos leporolást végeztek, illetve újálpítést, ahol szükséges volt. A PS1 és PS2 korszak jó régen volt már, mindenképpen jót tett mindkét játéknak a ráncfelvarrás, kis túlzással akár mai új indie fejlesztésnek is el lehetne őket adni.
Van ami nem változott és szándékosan: maga a játékmenet és a sztori. Az álomvilágokban játszódó mese ugyanazt a történetet meséli el, méghozzá azzal a bájos, gügyögő (nyilvánvalóan teljes szinkront az akkor limitációk miatt megúszni kívánó) beszéddel. Jól áll a nagyfelbontás és a 60 FPS is a játékoknak, az átvezetőknél pedig az is meglátszik, hogy ami egykor megizzasztotta az akkori hardware-eket, az a maiaknak meg se kottyan (ötszörös sebességre is gyorsíthatjuk ezeket a részeket).
A gameplay leginkább a kor más játékaira hasonlít (például Pandemonium) – egy fix, 2.5D pályán haladunk előre, ám itt ha lehet még szerteágazóbbak a kanyarok, konkrétan néha úgy lőnek mi minket a pálya másik részére egy ágyúból. Ami viszont még ma is inkább unikum számba megy, az az ellenfelekkel való kapcsolat. Nem pusztán ki kell nyírni őket, hanem felhasználhatjuk extra ugrásra, valami széttörésére és egyéb betyárságokra (a Kirby nyújtott legutóbb hasonlót). Sokat segít ez a monotonításon, így valóban egy izgalmasabb kalandban lehet részünk, ami különbözik a riválisoktól. Itt kell megemlíteni az egyes világok végén található bossharcokat, amelyek szintén nagyon ötletesek és egyediek. Ha másért nem is, ezek miatt mindenképp érdemes nekilátni.
A felújítással látszik hogy a fiatalabb generációra is gondoltak, bekerült ugyanis egy easy mód, amiben végtelen életünk van és más kedvezmények is adódnak. A második rész kvázi co-op módja immár mindkét részre kiterjed – ha gyerkőccel játszunk, ő a második kontrollerrel besegíthet például egy-egy nagyobb ugrás kivitelezéséhez, de azért a teljes control a szülőnél marad. Az ínyencek kedvéért pedig bekerült egy pixel filer, amivel akár úgy is érezhetnénk, mintha PS1-en játszanánk, kivéve hogy az nagyon nem ilyen volt (ráadásul a nagyfelbontású UI elemek lerontják a hangulatot). Érdekességnek nem rossz, de szerintem senki sem akar hosszabb távon így játszani.
Jó ötlet volt a Klonoa Phantasy Reverie Series elkészítése, a felújítások meglepően szépen sikerültek. Néhol ugyan látszik az idő vasfoga (egy-egy pályelemen, vagy tereptárgyon), de cserébe a játékmenet még mindig tud újat és meglepőt mutatni. A pályák rövidek, továbbá mindkét játék 6-8 óra alatt letolható, tehát nem végtelen történet egyik sem, hanem kellemes szórakozás lehet, akár családi körben is. Ha netán ezzel az egész akcióval egy vadi új harmadik résznek kívántak megágyazni, akkor várjuk szeretettel.
Legutóbb ezt teszteltük:
