Turrican Anthology Vol. I & II – játékteszt


Fejlesztő: Factor 5, Ratalaika Games; Kiadó: ININ Games; Platform: PS4, Nintendo Switch

A Turrican Anthology Vol. I & II végre egy méltó kollekció a sorozat harmincéves évfordulójára, de sajnos azért így sem minden gömbölyű.

A kilencvenes évek eleje meghatározó volt a videojátékok történetében (is). A 3D már bontogatta szárnyait, de a játékok többsége még mindig inkább 2D megjelenítést használt. A PC-k ekkoriban még nem voltak annyira vonzóak, mert habár stratégiai vagy kalandjátékokhoz ideálisak voltak, a gyors képernyő scroll vagy csúcs minőségű hang nem tartozott a legelőnyösebb tulajdonságai közé a platformnak.

Turr1

Nem csoda, hogy rengetegen a Commodore Amiga gépeit, vagy a kor 16 bites konzoljait (Super Nintendo, SEGA Mega Drive) favorizálták, ha akció vagy platformjátékokról beszélünk. Akármelyik táborba is tartozott valaki, a Turrican játékokkal egész biztosan találkoznia kellett, hiszen akkoriban igazi csodának, mérföldkőnek volt tekinthető a széria. A játékmenet ugyan erősen merített a korszak más jelentős címeiből (Metroid, Contra), mégis megvoltak azon az elmei, amik révén egyből beugrik egy csomó Turricanes emlék (körkörös lézerlövések, vagy a kis, mindent elpusztító, guruló pengévé való átalakulás lehetősége). No meg persze Chris Hülsbeck zenéi, ami gyakorlatilag a sorozatot egyik legfőbb erőssége, a mai napig a fülünkbe csengenek azok a melódiák amik a játékban felcsendültek.

Turr2

A német Factor 5 mégis gyakorlatilag eltűnt a kétezres évek végére a köztudatból, hiába halmozták a sikereket a későbbiekben (immár 3D-ben) a Nintendoval karöltve (többek közt a Star Wars: Rogue Squadron szériával). Köszönhető ez a PS3 system sellernek szánt, ám bődületes bukásként elkönyvelhető Lairnak is, ami 2007-ben jelent meg és a kudarc rányomta a bélyegét a csapatra. Ezt követően nagyon keveset lehetett hallani a srácokról, csak mindenféle kósza pletykák jelentek meg róluk. Pár éve azonban ismét előkerültek és bejelentették, hogy a harmincéves évfordulóra szeretnék kiadni a Turrican speciális gyűjteményes kiadását.

Turr3

Az idő azonban könyörtelenül telt, a munka pedig nem haladt a terveknek megfelelően, így tavaly év elején csak a Turrican Flashback látott napvilágot, ami az eredetileg beígérteknek csak a töredékét valósította meg. Noha a fő epizódok (az első két rész és a konzolos Mega, illetve Super Turrican) a csomag részeit képezték, több olyan változat sem sem került bele, amelyek egy jubileumi kiadásnak illett volna részét képeznie. Az extrák is szűkmarkúan voltak mérve, mert habár akadt mentési lehetőség, vissza lehetett tekerni az időt ha rontottunk, továbbá lehetett csalások közül válogatni és mindenféle vizuális pimpeket is rá lehetett ereszteni a látványra (pixeles szűrők, változatos képernyőarányok), azért az előzetesen belengetetthez képest ezen a téren is csalódás érte a rajongókat.

Turr4

Idén tavasszal aztán végre megérkezett a Turrican Anthology Vol. I & II – üröm az örömben: csakis limitált mennyiségben kiadott fizikai változat formájában. Mostanára szerencsére digitális formában is elérhetővé vált a gyűjtemény (ez adja cikkünk apropóját), de a döntés (főleg így utólag) egy kissé visszatetszőnek tűnik. Szinte biztosan a profitmaximalizálás volt a cél, semmi nem indokolta a letölthető verziók visszatartását (fordítva még érthető is lenne). Sajnos rögtön azzal kell folytassam, hogy a két csomagra bontás is anyagi megfontolásból jöhetett, elképzelhetetlen, hogy az a sok változat, ami a gyűjteményben szerepel (összesen tíz játékról, vagy kiadásról beszélünk) ne fért volna el egyben, akár lemezről, akár cartridge-ről van szó (de digitálisan meg végképp).

turr title

Na de evezzünk inkább a pozitívumok mezejére. Végre van Turrican 3 (ami gyakorlatilag a mega Turrican amigás változata) és Super Turrican 2 is, ami mindenképpen hiánypótló. Helyet kaptak továbbá a konzolos változatok Director’s Cut és Score Attack változatai is, ami tovább színesíti a palettát. Mondjuk mindezt sikerült olyan módon kettészedni, hogy az egy platformhoz tartozó változatok semmiképpen se kerüljenek egy helyre, ergo mindenképpen mindkettő kötetet meg kelljen venni. Nem szívesen morgolódok ezen már megint, de ha az eléggé borsos árat vesszük (35-35 Euró a két kötet, egyben meg 70, vagyis egy AAA játék ára) akkor ez továbbra inkorrekt húzásnak tűnik.

Turr5

De mi van még? Végre meghallgathatóak a fantasztikus soundtrackek is külön, ráadásul kaptak egy alapos remastert. Megtekinthető egy rakás concept art is a galériákban, az “így készült” dokumentumfilm viszont csakis a (megint csak fizikai) gyűjtői változat sajátja (ott is egy külön blu-ray lemezen terpeszkedik). Az egyes portok viszont remekül működnek (mi Swithen teszteltünk és nem volt semmilyen technikai gond), továbbá nyilván profitáltak az elmúlt egy esztendőből, vagyis a Flashback gyűjtemény összes javítását megkapták a már abban is szereplő részek. Mindenképp említést érdemelnek még viszont az új térkép lehetőségek. Megnézhetjük minden egyes pályát leosztását, ki-be zoomolhatunk szabadon és többféle layert is ki-be kapcsolgathatunk. De a legjobb talán, hogy úgy is játszhatunk, hogy lekicsinyítjük a játékteret és a játék behelyettesíti a térképre, ahol éppen járunk (elmondva talán nehezen érthető, de ahogy itt is látható).

Nehéz dolog összegezni, hogy akkor a Turrican Anthology Vol. I & II most akkor megéri vagy sem. Egyrészről azt tudom mondani, hogy ez a sorozat eddigi legteljesebb kiadása, minden lényeges epizód és változat belekerült, rengeteg az extra mind audiovizuális, mind kényelmi téren. A rajongóknak tehát nem kérdés a beszerzése. Az árazás viszont szemtelenül drága, pláne hogy a gyűjtemény érthetetlen módon ketté lett szedve. Továbbá talán már a telhetetlenség beszél belőlem, de ha már harminc esztendős jubileumról beszélünk, mennyibe tartott volna a C64, ZX Spectrum vagy GameBoy változatokat is hozzácsapni (nem is beszélve az olyan egzotikusabb vadhajtásokról, mint a PC Engine, TurboGrafx-16)? Vagy netán készül egy Vol. III újabb 35 Euróért? Tudom, gonosz vagyok….

7 szék

Legutóbb ezt teszteltük:

Live A Live – játékteszt

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Préda - kritika
Következő cikk A hét röhögései (444.)