Day Shift, rendező: J.J. Perry, szereplők: Jamie Foxx, Dave Franco, Natasha Liu Bordizzo, Meagan Good, Karla Souza, Snoop Dogg, Peter Stormare, amerikai akció-vígjáték, 113 perc, 2022 (16)
„Ezt imádom úgy L.A-ben… Azt a sok, nyomorult vámpírt!”
Nem hétköznapi vámpírok, akik csak alkonyattól pirkadatig pengék, de nappal sem elveszett fiúk és ha báloznak, kiver a frászkarika! Bocs az eléggé erőltetett cím- és szójátékért, de nagyjából így foglalható össze Jamie Foxx újabb, a Netflix-szel közös filmjének – az előző a Project Power – A por ereje című, közepes hatóanyagú sci-fi akció volt – lényege!
Vámpírok, viccelődés, vadászat és véres-látványos trancsírgyilok az összetevők és van, ami ezekből működik és van, ami csak vérszegényen, még úgy is, hogy számos korábbi, hasonló témájú – akár kultikussá vált – horror-vígjáték elemeiből kalapálták össze a történetet. Azért az akciók rendben vannak, szépen süt a kaliforniai nap, gyönyörűek a színek, elképesztő mutatványokat hoznak a Cirque du Soleil ideiglenes vérszívói és jól szól az újrázott old school hip-hop is!
Az Az második része óta tudjuk, hogy a félhomályos szobában otthonkás öreg néni felállás semmi jót nem jelenthet! Bud Jablonski (Foxx), a kamu-medencetisztító is tisztában van ezzel, amikor benyomul a Los Angeles-i apartmanba, hogy igen látványos kaszabolás után meg is szerezze a neki járó mamóka fogakat. Bud ugyanis nem csak vérszívóvadász, hanem erőteljesen válófélben lévő apuka is, akit az asszony, lányukkal együtt (Meagan Good és Zion Broadnax) épp végképp elhagyni készül. Így hősünknek erősen rá kell állnia a melóra, hogy sok pénzt termelve L.A-ben tarthassa a családját.
Ez azonban nehéz vállalás, hiszen lehúzza a fogkereskedő (Peter Stormare) és gondja akad a szakszervezettel is, így csupán régi jó haverja, Big John (Snoop Dogg hozza Snoop Doggot, a west coast muthafakát) közbenjárására kap munkát – de a kevés sikerrel (és dollárral) kecsegtető nappali műszakban! Ráadásul kap maga mellé egy lúzer, vasaltinges, joglexikon megfigyelőt is (Dave Franco), aki ugyan rohadtul idegesítő, de legalább semmi hasznára nincs Budnak. Ezalatt pedig némi ingatlanbizniszes vetélkedés álcája alatt a lehúzott reluxák mögé bújva vámpír előrenyomulás és bosszú készül, ami ügyesen előrejelzi, hogy Bud Jablonski számára az éjszakai műszakban is akad majd némi fogorvoslat…!
Aki esetleg Coppola-féle Vlad Tepes-i szerelmi mély drámát várna, mélységesen csalódni fog a filmben – bár a családi problémák többszöri fejtegetése már közelít hozzá. De a vicces akciósok számára sem jön maradéktalanul a megváltás – átkozott trailer, átkozott, karót bele! –, hiszen a poénok jó része nem poénos, a humorosnak szánt karakter inkább rém dühítő, de azért a bunyók és az autós üldözés emelnek a színvonalon. Ezért pedig az elsőfilmes, de 30 éve a stunt-szakmában dolgozó rendező, J.J. Perry a felelős: keze alatt az akrobatikus gyilok látványos és csaknem baletti színvonalú, mókás csűrés-csavarássá válik. És bár a filmnek sok gyengéje van – összelopkodott, sablonos fordulatok és karakterek, kapunk egy logikátlan fejlevágást és egyébként is: ki is ez a szomszédcsaj? és van valami főgonosz is – azért szórakoztató a Nazarian-tesók színre lépése, ötletes a vámpírok jellemzése és kategorizálása (über, pók, keleti, déli stb.), a fokhagyma kézigránát és az áthallásos végső mondat Az elveszett fiúkból.
A Nappali műszakhoz azért nem nagyon tudunk drakulálni: a várt feel-good mókából lett egy itt-ott szórakoztató, néha humoros, de sokszor túldumálós ölősdi, ami nem ér fel a régi klasszikusok Arany Fog-díjához és olyan gyorsan elillan majd az emlékezetünkből, mint friss vámpírhamu a kaliforniai napsütésben…
