Westworld, készítők: Lisa Joy, Jonathan Nolan, szereplők: Evan Rachel Wood, Ed Harris, Jeffrey Wright, Thandiwe Newton, Aaron Paul, amerikai dráma és sci-fi sorozat, 4. évad, 8 rész (48-56 perc), 2022.
Evolúció, ahogy én szeretem
A Westworld 4. évada néhány évvel az előző után játszódik. A béke csak látszólagos, a felszín alatt ugyanis komoly ellentétek húzódnak meg, mindenki uralkodni akar a másik felett. Kérdésként merül fel, hogy a hatalmi harc során az emberre tökéletesen hasonlító robotok elkövetik a mi hibáinkat vagy tanultak belőlük. Utóbbi esetben bizony van félnivalónk, nem is kevés. A sorozat még mindig az utóbbi idők egyik legjobbja.
A 3. évadban kiderült tehát, hogy a – többek között – vadnyugati színtéren robotokat halomra ölő fizetővendégek tanulmányozása volt a valós szándék, az igazi cél, vagyis az emberek minél jobb megismerése egy, az erőforrásokat optimalizáló, felülről irányított társadalom létrehozása érdekében. Ehhez azonban az emberhez minél jobban hasonlító robotokat kellett legyártani, melyek öntudatra ébredése és teremtőik ellen való fordulása szinte borítékolható volt.
A 4. évad kezdetén béke van, emberek és robotok vidáman és gondtalanul élik a hétköznapjaikat a csupa üveg és acél városban, ha volt is köztük háború, annak vége. 7 év telt el, Caleb (Aaron Paul) a családjával él és egyszerű melósként igyekszik láthatatlan lenni. Maeve (Thandiwe Newton) teljesen elvonult a világtól, de egy ponton a sorsa valahogy mégis összefonódik az ex-katonáéval. Hale (Tessa Thompson) és William (Ed Harris) a saját pecsenyéjüket sütögetik, Clementine (Angela Sarafyan) Hale-t szolgálja, Bernard (Jeffrey Wright) és Stubbs (Luke Hemsworth) pedig elindulnak, hogy olyanokra találjanak, akik lázadnak a fennálló rendszer ellen. Dolores (Evan Rachel Wood)? Nos, ő új személyazonossággal Christinaként nagyjából ugyanazt csinálja, mint Neo a Mátrix negyedik részében és fogalma sincs róla, ki is valójában.
A szereplők sorsát követve az évad több helyszínt és idősíkot is bejár, valamint az online és offline tér között is gyakran vált. Oda kell figyelni, persze vannak utalások, hogy hol és mikor, na meg kinek a fejében járunk éppen. Ahogy eddig is, a végére összeáll a kép és minden a helyére kerül. Kiderül, ki honnan hova tart, mi motiválja, kit tekint barátnak és kit ellenségnek. Ahova most eljutottunk, az már valódi mélyfilozófia, melyet akcióba ágyazva kapunk meg.
Az emberekre egyre jobban hasonlító robotok meddig akarnak emberek lenni? Mikor undorodnak meg maguktól, mikor jönnek rá, hogy semmivel sem jobbak a teremtőiknél? A klasszikus sci-fi örök kérdéseit kapjuk meg modern köntösben. A Joy-Nolan alkotópáros a Chrichton-i utat járja be, az alapfelvetést aktualizálja és gondolja tovább, a jelenkor problémáit és kihívásait feszegetve. Az önpusztításra hajlamos Homo sapiens, aki egyszerre volt képes megfesteni a Mona Lisát és létrehozni a hidrogénbombát, alaposan feladja a leckét és a téma feldolgozása máris rengeteg kérdést vet fel. A saját magát folyamatosan tökéletesítő mesterséges intelligenciának meddig van szüksége az emberi elme és az emberi test foglyaként létezni, egyáltalán kell-e fizikai valójában megjelennie és működnie? Hiszen nullákkal és egyesekkel bármit le lehet írni, a folyamatos lét és fejlődés, a minden feletti uralom ily módon is biztosított.
Ezekhez a kérdésekhez jutnak el a szereplők is, amikor ki emberként, ki pedig robotként vall színt és tesz ígéretet egy új jövő mellett, csak éppen az elképzelések mások. Amikor a túlélés, az önmegvalósítás és a boldogságkeresés iránti vágy már nem csak az ember kiváltsága, akkor biztosak lehetünk benne, hogy a világuralomra többen is bejelentkeznek. Látványos, elgondolkodtató sorozat maradt a Westworld továbbra is, nagyszerű színészi alakításokkal, elmés párbeszédekkel és tetszetős dizájnnal, ahol minden egyes karakter megkapja a maga 15 perc hírnevét, a lehetőséget a szereplésre és bizonyításra.
A Westworld 4. évada lezár egy fejezetet, de az utolsó részben még egy nagy játszmát ígérnek nekünk és csak remélni tudom, hogy az HBO üdvöskéjeként valóban megkapja ezt az ötödiket, nem úgy, mint oly sok más sorozat az utóbbi időben. Ugyanakkor annak is szurkolok, hogy ez valóban egy végső nagy játszma legyen, egy jól megírt és jól átgondolt búcsú a sorozattól, nem pedig csak egy semmimondó és üres átvezetés a sokadik folytatáshoz. Az alkotók ugyanis előszeretettel engedik el egyes karakterek kezét, de csak azért, hogy azok egy másik entitásként visszatérjenek, ezzel pedig a végtelenségig lehet(ne) nyújtani a sztorit.
