Fejlesztő: Volition; Kiadó: Deep Silver; Platform: PC, PS4, PS5, Xbox One, Xbox Series S/X
A Saints Row egy újabb GTA klón, ami kellemes órákat nyújthat, de fasorban sincs a Rockstar játékához képest.
Mindig kellemetlenül érzem magam amikor egy olyan játékról kell beszélnem aminek rossz hírét keltették egyes sajtóorgánumok. Amikor egy fejlesztőcsapat esetleges hiányosságait valaki arra használja fel, hogy a cipőjét törölje a másik kínkeserves munkájába, még ha az nem is lett a legjobb. Mert a Saints Row nem egy hibátlan játék, de azt a savazást viszont egyáltalán nem érdemli meg, amit itt-ott kapott. Mert mindennel egyetemben azért kellemes kikapcsolódást nyújt esetlensége ellenére. Tehát tartsatok velem, ebben a néhány bekezdésben amiben bemutatom a Saints Row sorozat első részének soft rebootját.
Ahogy írtam ez nem egy remake, hanem egy soft reboot. A történet szerint a Saints banda alakulását követjük végig, de nagyon lazán kapcsolódva az eredeti történethez, többnyire inkább a mai korra és annak ízlésére igazítva ezt. Ez kinek jó, kinek rossz pont lesz, mert annak ellenére, hogy temérdek hülyeség fogad majd minket a végigjátszás során, a korábbi részekben előfordult vadabb dolgok itt már nem feltételen fognak feltűnni. Bár én nagyon szeretem a fekete humort, meglátásom szerint a harmadik és a negyedik rész kicsit már túltolta és bár számos emlékezetes poén volt benne, nekem az összkép egy kicsit sok volt és a játékok kárára vált, elvette az élüket.
A Saints Row játékok technikailag sosem voltak éppen a csúcson, hemzsegtek a bugoktól, azonban nem is gondolom, hogy a technikai bravúrokkal próbáltak a nagy rivális Grand Theft Auto felett szárnyalni, inkább a történetmesélés és a minél elborultabb megoldásokon volt a hangsúly. Sajnos a Volition ezúttal sem tudott egy komolyabb hibáktól mentes anyagot összedobni, de hozzáteszem, hogy nagyobb csapatoknak sem megy ez egy ekkora nyílt világban sokkal jobban. Marad a bizalom, hogy mielőbb érkezik az ígért első javítócsomag. Addig sajnos előfordulhat egy csomó gamebreaking bug, amin csak a játék komplett újraindítása segít. Hozzá teszem, hogy én ezekből kettőt láttam az eddig 38 órás játékidőm alatt. Persze emellett számos kisebb baki is feltűnik, de ezek inkább viccesek, mintsem bosszantóak.
A küldetések mint már mondtam a mai kor igényeinek és szellemében készültek, így olyan szintű vadulásra nem kell számítani, mint az előző epizódokban. Ennek ellenére azért kellemes szórakozást fog nyújtani az a szerintem éppen kellő mennyiségű fő- és mellékküldetés, amit a játékban elhelyeztek. A terület is kellően nagy, nem lett annyira túlzó, mint az mostanában szokás, éppen jók az arányok, melynek hatására elég sokszor fog szembe jönni olyan elem amivel még nem találkoztunk. A látvány viszont már ad némi okot az elégedetlenségre, bár aki nyitott szemmel jár az itt is megérti a kompromisszumokat. A Saints Row messziről egész jól néz ki és egészen stabilan is fut, még egy öregecske Xbox One X-en is. Azonban ahogy az lenni szokott egy ilyen platformokon és generációkon átívelő címnél, sajnos kellett áldozni a látványból, hogy az mindenhol megfelelően is fusson. Azonban még így sem mondhatnám a háttereken kívül másra, hogy nem üti meg a szintet. A szinkron és a soundtrack is egész jól sikerült, bár a zene talán egy kicsit kevés a játék egyéb méreteihez képest.
A Saints Row nem egy rossz játék, azt meg végképp nem állítanám, hogy az év legrosszabb játéka lenne. Igen van hibája bőven, de távolról sem játszhatatlan és ha valaki ezeken túl tud jutni, akkor bőven jól fog szórakozni, abban a sandboxban, amit a készítők megálmodtak nekünk. Tehát, ha valaki kedvet érez hozzá vágjon vele bátran, ha pedig nehezebben viseli a hibákat várjon meg egy leárazást, vagy legalább az első patch-et és uccu neki!
Legutóbb ezt teszteltük:
