Fejlesztő: Zelart; Kiadó: HypeTrain Digital; Platform: PC, Xbox One, Switch, PS4
Próbáltuk megkedvelni a There is No Light című akció-RPG-t, hisz a története és a jól eltalált komor hangulat adott, de jelen állapotában a fárasztó játékmenete miatt felejthetőre sikerült.
Jelen címünket személyi számítógépen vettük górcső alá annak reményében, hogy talán enyhíti a soron következő Diablo-epizód utáni várakozást. Míg tesztelés alatt tartjuk Achilles elmondhatatlan legendáit, nekiveselkedtünk a There is No Light megpróbáltatásainak, ami egészen addig remekül működik, míg mezei hack’n’slash műfajból egy szempillantás alatt soulslike üzemmódba nem kapcsol. Ezzel pedig karót döf az egyébként sem túl acélos játékmenetbe, mely egy rétegjáték esetében nem feltétlenül szerencsés húzás.
A Zelart alkotásának utópisztikus történetében a globális kataklizma utáni időbe csöppenünk, amikor is az emberek egy zárt csoportja vallási társadalmat épít egy kihalt metropolisz maradványai alatt. Világuk olyan sötét, hogy többségük vakon követi a Nagy Kéz nevű istenséget, aki időről-időre közéjük, a Központi vasútállomás territóriumára merészkedik, hogy elhurcolja az újszülötteket. A játékos által irányított hős viszont megelégeli ezt, s elég bátorságot érez magában ahhoz, hogy veszélyes újtának induljon annak reményében, hogy megmentse a gyermekeket.
Kérdés, hogy egy maratoni hosszúságú játéknál milyen szintű az újrajátszhatósági faktor, mindenesetre bőven találunk tartalmat az orosz fejlesztők debütáló szerepjátékában. A bő 25 órát felölelő kalandban ezernél több dialógussal, temérdek ellenséges lénnyel és fegyvereink fejlesztési lehetőségeivel is elbíbelődhetünk. Az egészen egyedinek mondható „karma rendszerének” hála pedig a sztori gyakorta eltérő fordulatot vehet, így a végigjátszások, vagy legalábbis azok kivitelezése jobbára soha nem lehetnek megegyezőek.
A pixel art külcsín látványos, és a sejtelmes, fülbemászó muzsikával együtt igazán hangulatos összképpel bír az arra fogékonyak számára. Mindemellett az irányítás végtelenül egyszerű, mivel lényegében kardozni és csúszkálni, valamint ugrálni tudunk. Persze életerőnk utánpótlása vagy megőrzése okán gyakran vért kell izzadnunk, ám érdemes szemfülesnek lennünk, mivel a There is No Light meglehetősen fukarul bánik az arra szánt üvegcsék adományozásával. Ám itt javallott megjegyezni, hogy a játék meglepően figyelmes, ugyanis a sokadik elhalálozásunk után valahányszor megajándékoz bennünket efféle itókákkal.
Ha eltekintünk az irdatlan mennyiségű, olykor önismétlő, de opcionálisan igen-nemmel reagálható párbeszédektől, továbbá a mentési- és fejlesztési pontokként, illetve gyorsutazásként alkalmas kegyhelyen található funkcionalitásoktól, a There is No Light összességében zúzós, de monoton produktum. A címe is utal rá, hogy többnyire homályban mászkálhatunk: a titkos helyek és fejlesztésül szolgáló kincsek megkaparintása sokszor alig észrevehető és óvakodnunk kell attól, hogy hova szökkenünk, mert véges az energiánk. Néhány, egyébként fantázia szülte nemezisünk valamilyen okból kfiolyóan mindig visszatér, hiába hasítottuk őket miszlikbe. Az XP-k gyűjtögetése kínkeserves ebben a formában, de jó hír, hogy az alkotók már dolgoznak a harcrendszer balanszolásán és a jobb átláthatóságon – a gigantikus területeket járva a térkép hiánya kifejezzen fájó pont.
A There is No Light megjelenését csöppet elhamarkodták, de azért az aktuális státusza nem egetverően vészes. A soulslike stílus rajongói bizonyára megtalálják benne számításukat, viszont kérdés, hogy a következő hónapokban érkező foltozások kedvező irányba terelik-e a játékmenetet. Jómagam bízom a pozitív végkifejletben, hiszen a játék lebilincselő atmoszférája bőven tartogat meglepetéseket.
Legutóbb ezt teszteltük:
