A múltkori aktívabb jellegű szórakozás után most olyan PSVR2 címeket vesézünk ki, amelyek nem elsősorban az akcióról szólnak. Terítéken a Song in the Smoke Rekindled, a Dyschronia: Chronos Alternate és a Cave Digger 2 Dig Harder.
Digitális korszakban élünk, nagyon sokan már búcsút intettek a szoftverek fizikai formában történő beszerzésének. Akadnak azonban akik nem tudnak elszakadni a dobozos játékoktól, pedig sok esetben már egyre bonyolultabb a beszerzésük. Példának okáért a PSVR2 címek legtöbbje nem is jelent meg ilyen formátumban. A gyűjtők szerencséjére azonban van még olyan kiadó, aki foglalkozik a témával, ebben a cikkben például a Perp Games három olyan játéka is bemutatásra kerül, amelyeket fizikai valójukban is magunkhoz szoríthatunk.
Song in the Smoke Rekindled
Fejlesztő, Kiadó: 17-Bit; Platform: PC, PS4, PS5
A hármasból talán a legismertebb címmel kezdünk, amely a legjobban sikerült darab is egyben. A grafika itt is szerényebb kivitelű, mint a másik két delikvens esetében, de sokkal stílusosabb és kifejezetten szépnek mondható azokkal szemben. Egy furcsa világban játszódó túlélő kalandról beszélhetünk. Hogy mitől fura? A misztikus, dark fantasy gyökerekkel rendelkező sztoriban például úgy kezdünk, hogy egy háromfejű varjút kell követnünk a dzsungelben, akinek egy rémisztő arc is nőtt a testére. Ennek megfelelően a világ többi élőlénye sem lesz éppen tetszetős, ráadásul előszeretettel törnek majd az életünkre.
A túlélés tehát a cél és ehhez mindent magunknak kell megteremteni. A legalapvetőbb tárgyakat és fegyvereket is nekünk kell elkészíteni, valamint élelmet gyűjteni, tábortüzet csiholni, vagy éppen különféle gyógyitalokat készíteni. A Song in the Smoke Rekindled egy kis indie stúdióban készült maroknyi fejlesztő részvételével, de abszolút kiérezni a játékból azok maximális alázatát a témához. Kényelmes és szinte magától értetődő az irányítás, logikusak a mozdulatok, fejlesztési lehetőségek. Az inventory például egy hatalmas kiterített bőr, ahol a magunkkal hurcolt felszerelést és ellátmányt szemrevételezhetjük, a térkép meg egy méretes kőtábla, amire fel van rajzolva a környék. Természetesen folyamatosan figyelnünk kell hősünk éhség, szomjúság szintjére, egészségi állapotára, vagy hogy mennyire fázik, de mivel napszakok is akadnak, az sem árt ha mindig van a közelben fényforrás, különben könnyen pórul járhatunk a vadonban. A PSVR2 technikai vívmányai is abszolút ki vannak használva, erről pedig könnyedén meggyőződhetünk mondjuk az íj használatakor (a ravaszok keményedése révén), vagy ha beállunk egy vízesés alá (a headseten jelentkeznek majd az élethűnek ható rezgések). A 3D hangzás már csak a hab a tortán, valamint hogy bármikor elmenthetjük a játékállást. Igazából könnyen mondom azt, hogy bátran tegyünk vele egy próbát, mert ha valakinek nem is fűlik a foga a túlélős játékokhoz, az elérhető demo verzió keretein belül ingyen és bérmentve belekóstolhat.
Dyschronia: Chronos Alternate
Fejlesztő, Kiadó: MyDearest Inc.; Platform: PC, PS4, PS5, Nintendo Switch
Nem vagyok tipikus manga / anime fogyasztó, sőt a műfaj nagyobb részével szemben van ellenérzésem, mint amennyivel szimpatizálok. Ha valamire azonban kíváncsi voltam, az az hogy miként működik a zsáner VR-ban, így a Dyschronia: Chronos Alternate PSVR2 változatának teszt lehetősége pont kapóra jött. Sok mindent el lehet mondani a játékról (és el is fogok), de a 2D-s karakterek térben ábrázolása remekül sikerült. A szereplők arcának, testének van mélysége, térfogata, abszolút nem csak egy papírmasé figura bámul vissza ránk. A főcím, intro pedig olyan hangulatosan meg van csinálva, hogy az ember menten újra nézné.
A fejlesztők a térbeli effektekre is nagyon rámentek, például egy helyszínen színes halacskák úsznak körülöttünk a levegőben, amely tovább növeli a komfort érzetet. Kár, hogy ezekkel a példákkal nagyjából le is tudtuk, hogy mi az ami jó. A játék egy nyomozós kaland, ahol egy gyilkossági ügy körül forognak az események. Ettől jobban nem mennék el helyhiány miatt, de aki szereti a sci-fit és a japános setting sem zavarja, az egy egész jó történetet kaphat. S a gondok egyébként itt kezdődnek, hogy inkább egy interaktív novellát kapunk, a játékélmény bizony nagyon gyér. Találunk egy rakás tárgyat, amikkel el kell bíbelődni, kezelhetünk virtuális terminálokat, de mindezek inkább csak látszat tevékenységeknek hatnak, mert a kaland gerincét a különféle beszélgetések, visszaemlékezések fogják kitenni. A másik nagy gond, hogy hiába méltattam a szereplők kinézetét, ha a környezet cserébe igencsak elhanyagolt. A legtöbb helyszín rém puritán és kietlen. Egyszerűen még felfedezni sem élmény, hanem inkább kínszenvedés, időhúzás amíg eljutunk A-ból B-be. A játék világa ráadásul kisebb-nagyobb szegmensekre van felosztva, amelyek között közlekedve elég sok töltőképernyőben lesz részünk, ami mondanom sem kell főleg VR-ban nem éppen üdvözítő. Sajnos azt kell mondjam, hogy a sorozat első epizódja (a második és harmadik valamikor később, de még idén jön), amely nagyjából hat óra elfoglaltságot nyújt, inkább csak a manga / anime fantikusoknak ajánlható. Ha volna demo verzió, mint Meta Quest 2-n, azt javasolnám az alapján érdemes dönteni, de sajna PSVR2-re (egyelőre?) nincs.
Cave Digger 2 Dig Harder
Fejlesztő, Kiadó: VRKiwi; Platform: PC, PS4, PS5
Ki emlékszik annak a bizonyos csoki reklámnak a szlogenjére? “Randa de finom” – megvan? Csak azért hoztam fel, mert a Cave Digger 2 Dig Hardert keresve se lehetne jobban jellemezni. Elnézést, hogy mindent megelőzve, “durrblebumm” stílusban egyből a grafikánál kezdjük, de ettől csúnyább VR játékot azt hiszem még nem láttam, a PSVR1 címeket is beleértve. Egyébként korábban arra is megjelent, de jelen esetben értelmetlen arról beszélni, hogy mennyit fejlődött. Szuper homályos, pixeles textúrák, rendkívül durva ingame modellek – kb. a PS1 és PS2 idejébe helyezném el időben, ha lett volna akkoriban VR. Na de evezzünk is át a játékmenetre, mert az meg igenis jópofa, sőt meglepően addiktív. Sokan sokféle dolgot megvalósítottak már a virtuális valóságban, de bányász játékra nem emlékszem. Nos, ez az, méghozzá steampunk western köntösben.
A feladat annyi, hogy alászállunk egy elhagyatott tárnába és a csákányunkkal elkezdjük a falat ütlegelni, ahol ránézésére arany keveredik a kőzettel. A dolog annak ellenére is élvezetes, hogy az irányítás hajlandó néha megmakacsolni magát és szerszámunk elakad mindenféle dologban. A bevételt a felszínre szállítva megnyílik egy rakás fejlesztési lehetőség, melyek új szerszámokat jelentenek elsősorban (dinamit, ásó, mosó tál), de akár új területeket is felfedezhetünk. Azt fontos leszögezni, hogy azért nem vagyunk egyedül, mert a föld alatt többféle fura szerzet is vár ránk, a kisebb ellenfeleket azonban simán lepuffanthatjuk pisztollyal (akad a kezünk ügyében egy hatlövetű, elektromos darab), a nagyobbakhoz meg esetleg kicsit több furfang szükségeltetik. A monotonítás feloldását segíti, hogy a bányák random generáltak, továbbá hogy akár négyfős co-opban is neki ugorhatunk a melónak. Némi sztori is akad, ez az elvégzett küldetések után kapott képregényekből áll össze. Nehéz megmondani, hogy mitől jó ez a formula, de működik. Ahogy említettem, vizuálisan nem kifejezetten vonzó darab (és akkor finom voltam), ráadásul bugos is (például simán beleestem a liftaknába egy résen, vagy a felszínen elvesztettem a pisztolyomat, amiből direkt végtelen mennyiség van, nehogy ez megtörténjen). A másik oldalról meg ott van például az okos inventory ötlete – a játék automatikusan menedzseli, hogy az értékesebb lootok maradjanak a zsákban ha már elfogyott a helyünk. Azt mondom egy próbát simán megér ha valaki szeret szöszmötölni, a való életben elhanyagolt teendőkért viszont nem vállalok felelősséget.
Legutóbb ezt teszteltük:
