Horizon: Call of the Mountain – játékteszt


HorizonCallOfTheMountainKeyArt

Fejlesztő: Guerrilla Games, Firesprite; Kiadó: Sony Interactive Entertainment; Platform: PS5

A Horizon: Call of the Mountainben visszatérhetünk a már jól ismert gyönyörű, de gépszörnyek által benépesített posztapokaliptikus világba, viszont most először igazán testközelből.

Mindenki nyugodjon meg, még nem a Horizon Forbidden West sokak által várt kiegészítője jött meg, a Burning Shores még nagyjából egy hónap távolságra van. De hát akkor mi ez? Egy spin-off, amely csakis PSVR2-re jelent meg és tulajdonképpen annak a legnagyobb húzócíme, ami bemutatja az új platform minden előnyös tulajdonságát. Persze feltűnik Aloy, a széria sztárja is, de szó szerint csak pár percre. Egy cutscene-ben szerepel, aztán elszalad a dzsungelbe és magunkra hagy (mondván boldogulunk majd nélküle is).

horizon call of the mountain screenshot boatride en 31may22

A Horizon: Call of the Mountain főszereplője tehát Ryas lesz, aki egy fellázadt Shadow Carja harcos. A kaland elején épp rabként szállítják egy csónakon, amelynek következtében csak nézelődni tudunk. Van is mit, ugyanis a felvezetés igencsak látványosra sikeredett. Ahogy a folyón suhanva átkelünk a dzsungelen, szinte minden Horizonból ismert géplény előkerül. Hihetetlenül látványos, ahogy az állatok cikáznak körülöttünk, pláne amikor egy Tallneck lép át a fejünk felett. Egy ehhez hasonlatos csónakázós rész egyébként külön is elérhető (River Ride néven), ha valakinek demózni akarjuk a sisakot és nem az a megrögzött játékos fajta, ezt érdemes berakni neki, garantáltan tátva marad a szája.

horizon call of the mountain screenshot rope en 31may22

Hősünk egyébként rövid úton tisztázza magát és szándékait, így egy Sundomot érintő fenyegetés nyomába szegődik, miközben rég nem látott fivérét is igyekszik felkutatni (a szálak ugyanis összeérnek). Csak mert tudom, hogy sokak fejében megfogalmazódik: alapvetően nem egy olyan játékot kapunk, mint a két Horizon, az azokra jellemző gyors akció és a VR nincsenek jó barátságban (senkinek sem bírná a gyomra). Ehelyett a Guerilla Games és a Firesprite (a The Persistence készítői) egy teljesen a virtuális valóságra, azon belül is a PSVR2-re szabott élményt  alkottak meg. Vannak akció részek sok íjászkodással, platform szegmensek, ahol hatalmas szakadékok felett csimpaszkodhatunk, illetve pár egyszerűbb puzzle feladat is – de mindez egy jól felépített csőjátékban megvalósítva.

horizon call of the mountain screenshot glinthawk en 31may22

A látvány magával ragadó, gyakorlatilag könnyedén a legszebb az összes vetélytárs közt a platformon (még annak ellenére is, hogy a távolban lévő dolgok már kicsit elnagyoltak, illetve néha egy-egy későn betöltődő, vagy homályos textúra azért borzolhatja a kedélyeket). Ennél jobban pedig már csak az immerziót lehet dicsérni. A PSVR2 összes vívmánya támogatva van: rezeg a headset amikor kell neki, felkeményednek az irányítók ravaszai az íj használatakor és a szemkövetés is igen aktívan használva van. Külön piros pont jár a fejlesztőknek az irányítás nagyon apró testreszabhatóságáért is – alapból például folyamatos forgás volt beállítva, amitől igen hamar zsongani kezdett a fejem, de amikor átraktam arra, hogy 22.5 fokonként ugorjon csak, akkor minden gondom megszűnt (a gyorsabb mozgások sem zökkentettek ki, mint amikor lecsúszunk egy hegyoldalon).

Összességében a Horizon: Call of the Mountain egy igazán jó módja, hogy megértsük mire jó és hol tart a VR technológia a PSVR2 révén. Sokan húzgálják a szájukat, hogy a játékélmény nem az igazi, de én úgy gondolom, hogy azon a körön belül amit a platform megenged igenis megállja a helyét (vagyis kompromisszumokat kell hozni). Az akciórészek élvezetesek, pláne a sok íjászkodás (egyébként ezek zöme mind valamiféle arénaharc, ahol fixen az ellenfél körül forogva támadhatjuk), de a platformrészek is élvezetesek. Kicsit tartottam tőle, hogy a tériszonyom akadályoz majd (nagyon sokszor szédítő magasságba jutunk el), de inkább azt tanácsolom, hogy aki belevág, az fizikailag készüljön fel, mert a karjai erősen igénybe lesznek véve. A kaland nagyjából 8-10 órára rúg (vérmérséklettől függően), szóval mindenképp több nekifutással végezhetünk vele, mert a kontrollerek nem bírnak ki ennyit egyhuzamban. Reméljük sok hasonló színvonalas exkluzívot szállít még a Sony és nem hagyja magára a PSVR2 platformot, ahogy kicsit az előd esetében történt.
10 9

Legutóbb ezt teszteltük:

Atomic Heart – játékteszt

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk A Palóc Videotéka csapata szállította az ünnepi klipet, éljen márczius 15.!
Következő cikk A csendes lány - kritika