Super Mario Bros.: A film (Super Mario Bros. The Movie), rendező:Aaron Horvath és Michael Jelenić, szereplők: Anya Taylor-Joy, Chris Pratt, Jack Black, Seth Rogen, Keegan-Michael Key, animációs kalandfilm, vígjáték, 92 perc, 2023, (12)
A Mario testvérek második kalandja a szélesvásznon.
Biztos vagyok benne, hogy akad más is rajtam kívül, aki emlékszik még a Mario testvérek első nagyképernyős szereplésére 1993-ból. Sokakat traumatizált az élmény, pedig a kor szellemében véve egyáltalán nem volt rossz film. 30 évvel később, 2023-ban pedig itt egy friss moziélmény a méltán közkedvelt karakterekkel, de úgy tűnik, most sem egyöntetűek a vélemények.
A Super Mario Bros. talán a világ egyik legismertebb vidójátékos brandje, aminek eredete egészen az 1981-es játéktermi Donkey Kongig nyúlik vissza a Nintendonak köszönhetően. Japánban debütált ugyanis kék-piros ruhás vízvezeték-szerelőnk, akkor még Jumpman néven, hogy kiszabadítsa a morcos, hordó dobálós gorilla fogságából a hercegnőt. 1983-ban már Mario Bros. néven tértek vissza a játéktermekbe, ezúttal a zöld ruhás tesóval Luigival kiegészülve, ezt követte az otthoni konzolok és a személyi számítógépek térnyerése, innen pedig egyenes volt az út a nappalinkba és mindenki szívébe. A platformok és a játékok szépen gyarapodtak, számtalan folytatást, spin-offot generálva, mára pedig már több mint 200 játékot jegyez a franchise és a brand egybeforrt a Nintendo nevével. Egy ekkora márkanév pedig nem kerülheti el a megfilmesítést, azonban a tesóknak nem az idei az első kalandjuk a moziban.
Az 1993-as Super Mario Brothers sokaknak feküdte meg a gyomrát bemutatása idején és rengetegen tartják az első rossz videójáték adaptációnak, pedig Uwe Boll még csak a közelében sem járt. Persze rengeteg dolgot csinált máshogy és valóban elég furán nyúlt hozzá az alapanyaghoz, de azt kell, hogy mondjam, hogy a kor elvárásainak és az akkori filmes divatnak teljesen megfelelt a sötétebb tónus és a realisztikus ábrázolás. Sőt, személy szerint én nagyon kedveltem ezt az irányt, de lehet csak a nosztalgia beszél belőlem. Sajnos akkoriban még nem volt ennyire menő a geek kultúra, ezért sem a Hollywood nagyágyúkat, hanem kisebb, de tehetséges színészeket kértek fel, így Mariót Bob Hoskins, míg Luigit John Leguizamo játszhatta el, bár nem az alakíásukon múlott, de összességében ez kevés volt, így a film bukott szinte minden fronton.
Viszont 2023-ban már határozottan elfogadott, mi több, menő lett a geek kultúra és a technikai fejlődésnek köszönhetően átszőtte a mindennapjainkat. Ma már nem igazán tudunk elmenni az olyan popkultúrális alkotások mellett mint a képregények vagy a videójátékok, mert felnőtt egy olyan generáció, akiknek ezek jelentették a mindennapi betevőt, így lépten-nyomon tetten érhető a hatásuk az élet szinte minden területén és az iparág komoly szereplő lett a gazdaságban is. Ebben a tökéletes piaci helyzetben pedig az N nem hagyhatta ki ziccert, így immár az álomgyár jelenlegi krémjével próbálja kiköszörülni a 30 éves csorbát a Super Mario Bros.: A filmmel.
A Super Mario Bros.: A Film története nem kívánja a szorosan feldolgozni a egyik játék történet sem, halkan megjegyzem, nem is igazán gondolom, hogy működne ebben a formátumban, hanem egy teljesen új felütéssel indít. A történet szerint a tesók Brooklynban próbálják éppen beindítani vízvezeték-szerelő vállalkozásukat, ami borzalmasan halad, ám kapóra jön egy hatalmas városi csőtörés, melynek megoldása talán meghozná a várt elismerést. A srácok bele is vágnak a javításba, azonban véletlenül átteleportálják magukat egy másik dimenzióba. Papírforma szerint hőseinket a körülmények szétválasztják és Luigi az antagonista Bowser sötét birodalmába keveredik, míg Mario a Gomba Királyságba csöppen. Ahogyan azt már megszokhattuk ismét Luigi a gyengébb láncszem, így bátyjára marad a megmentése. Ebben a kalandban pedig rengeteg a játékokból ismerős szereplő fog neki segíteni, mint Peach hercegnő vagy Toad, de persze lesz még ismerős figura, csak nem akarom elrontani a meglepetést.
A Super Mario Bros.: A film egy könnyed és humoros kaland, ami nem akar világot megváltani, csak egyszerűen szórakoztatni. Persze a történet egyszerű és klisés, nincsenek benne váratlan fordulatok sem, de szerintem ezt nem is kell elvárni egy ilyen kategóriájú mozitól, egyértelmű, hogy nem a felnőtt réteg a célközönség, a gyerkőcöket pedig tökéletesen kiszolgálja. Sőt már-már azt mondom, hogy a felnőtteknek becsempészett komolyabb témák erősek, bár a 12-es karika betartásával nem lesz gond.
Azt viszont külön ki kell, hogy emeljem, hogy azok, akik hozzám hasonlóan régebb óta, vagy ha nem is olyan régóta, de szélesebb spektrumon kísérik a testvérek pályafutását, nagyon jól fogják magukat érezni a moziban, mert annyi utalás és apróság (easter egg) van elrejtve vagy premier plánban elsütve, ami mosolyra fogja késztetni a többséget. Külön kiemelném a klasszikus balról jobbra haladó játékmenet néhány jelentbe való átültetését, ami nagyon szórakoztató, remekül működik a vásznon és szerencsére nincs is túlerőltetve.
Az animációért felelős Illumination és a Nintendo is kitett magáért, mert látvány terén a Super Mario Bros.: A film nagyon ott van a szeren, egyszerűen bámulatos az egész. A rendezőpáros is kitett magáért, minden egyes jelenet remekül van megkoreografálva, még IMAX-ben is impozáns az élmény. Ugye hatalmas marketing értéke volt, hogy milyen A kategóriás színészeket szereztek meg a szereplők megszólaltatására, de a szinkronos változat megnézése után, csak a magyar kollégáikat tudom megdicsérni. Külön kiemelném az OST-t, ami nagyot dob még az egész élményen, a remek dalválasztások prímán kiszolgálják az adott jeleneteket.
Így összességben csak azt mondhatom, bátran menjetek el megnézni a filmet, de ne várjatok drámai mélységet (bár, ki is vár?), ez egy gyerekeknek szóló animációs alkotás, néhány felnőtteknek szánt kikacsintással, végeredményben ideális szórakozás az egész családnak. Kezeljétek a helyén az alkotást, és annak megfelelő elvárásokkal üljetek be rá!
