TOP 18 videojáték adaptáció


16121415_1197980760249734_817226487_oAz Assassin’s Creed csalódása után és a közelgő A Kaptár – Utolsó fejezet előtt sorra vesszük a legfőbb videojátékból készült filmeket, és rangsoroljuk őket összesítve. Figyelem: ez szubjektív lista, a kimaradt filmeket a cikk alján megmagyarázzuk!

 18. Super Mario Bros. (1993)

Nincs olyan ember a földön, aki ne ismerné a bajszos vízvezeték-szerelő Super Mariot és testvérét, Luigit. A Nintendo arany tojást tojó tyúkját ’93-ban filmesítették meg Bob Hoskins és John Leguizamo szereplésével, ám csúfos kudarcot vallott mind a mozipénztáraknál, mind a kritikusoknál. Istentelen bugyuta történet, csapnivaló látvány, még rosszabb szövegek, egyszerűen egy nagy maszlag az egész. Lance Henriksen és Dennis Hopper bátran adták a nevüket ehhez, de ezt fedje jótékony homály.

17. Wing Commander – Az Űrkommandó (1999)

Már maga a tény, hogy Freddie Prince Jr.-ral szeretnének eladni egy akciófilmet, mosolygásra késztet mindenkit, szomorú, de kedvenc Poirot-nk, David Suchet és A tengeralattjáró kapitánya, Jürgen Prochnow is asszisztált mindehhez. Egy űrszimulátor-játéknál nem árt egy jó történet és még jobb látvány. Hatványozottan kapunk mindent, ami ennek ellentéte. Ha már mindenképp űrben játszódó sci-fi, akkor maradjunk a Csillagközi inváziónál.

16. Alone in the Dark – Egyedül a sötétben (2005)

Felnőtt játékrajongók bizony könnyes nosztalgiával gondolnak a horror műfaját megújító Alone in the Dark nevű szépségre, így szinte borítékolható volt, hogy egyszer filmet készítenek belőle. A nagyszerű alapanyagból aztán sikerült egy Zs-kategóriás mozit összehozni, ami egy kicsit A bestiára (The Relic, 1997) hajaz. Pedig Christian Slater és Stephen Dorff látott már akciófilmet, sőt szerepelt is benne, a kötelező jócsaj, Tara „Cápavihar” Raid is jelen volt, hiába. Uwe Boll ámokfutása folytatódott…

15. BloodRayne – Az igazság árnyékában (2005)

…és folytatódott a BloodRayne sorozattal. A történet szerint a szexi Rayne félig vámpír, félig ember, aki felesküdött, hogy vérszívó pajtásait egyenként átküldi a másvilágra, és ez többé-kevésbé meg is maradt a film sztorijának. Kristanna Loken a Terminátor 3-ban már megmutatta formás idomait, itt a kardforgató tudását (is) megcsodálhatjuk, ám a prominens szereplőgárdát (Michael Madsen, Sir Ben Kingsley, Billy Zane, Michelle Rodriguez) egy kutyaütő rendező kezében egyesítették. Szigorúan egyszer nézhető, a folytatásokat pedig kerüljük el nagy ívben!

14. Street Fighter – Harc a végsőkig (1994)

Szegény Raul Julia, szegény Capcom. Előbbi elvesztése pótolhatatlan fájdalom, a játékfejlesztő cég pedig azóta is sír, amiért erre a förmedvényre engedélyt adtak. A tök egyszerű játéktermi csihi-puhi japán termékből Jean-Claude Van Damme és Kylie Minogue szereplésével próbáltak egy B-kategóriás akciómozit összehozni, sikertelenül. Nevetségesek a karakterek (Chun-Li, mint újságíró, wtf?), bugyuták a párbeszédek, a sztori két sorban összefoglalható, egyedül szegény Gomezünk alakítása miatt, na és JCVD sapkája miatt érdemes megnézni. Valamiért azonban a kertévék mindig a műsorukra tűzik.

13. Doom (2005)

Eme gyöngyszemünk igazi forradalmár a listában, lévén az FPS-nézetű játékok egyik első tagjáról beszélünk. Ja, de ez a filmről szól, az más tészta. Kavics került a gépezetbe: hiába a játékból átemelt fegyverek és szörnyek garmadája, Dwayne „The Rock” Johnson hiába izmozott, Karl Urban pedig itt még nem volt egy Dredd bíró, az ostoba forgatókönyv, a felejthető karakterek még jobban lehúzzák az amúgy pofásra sikerült látványvilágot. Egyedül azért az ötperces belső nézetes jelenetért lehetünk hálásak. Ja igen, a rendező, Andrzej Bartkowiak következő munkája a Street Fighter folytatása lett… véletlen lenne?

12. Hitman: A 47-es ügynök (2015)

A kopasz bérgyilkos Hitman-t már megpróbálták pár éve feldolgozni, de Timothy Olyphant alakítása akkor nem ugrotta meg a mércét, így Hollywoodban adtak még egy esélyt a projektnek, hátha… Nem jött be. Az új változat még a régit is alulmúlja, egy szinte ismeretlen rendező, Aleksander Bach A szállító kaliberű filmet próbált összehozni, egy viszonylag ismeretlen főszereplővel (Rupert Friend) karöltve. Csoda, hogy még a büdzsét sem hozta vissza? Akciónak gyenge, vígjátéknak komoly. Talán majd Stathammel vagy Vin Diesellel még egyszer megpróbálják.

11. Postal (2007)

Meglepő helyen a következő cím, épp csak kimaradt a top 10-ből… ennek az az oka, hogy aki ismeri, netán játszott is a nagy botrányt kavaró játékkal, a Postallal, vagy a folytatásaival, az tudja, hogy ezt a filmet miért érdemes szeretni, vagy épp utálni. A Running with Scissors elborult agymenését tökéletesen ültette át a film világába Uwe Boll, és hiába tűnik egy nagy katyvasznak az egész, (terroristák, nácik, fegyverek és esztelen öldöklés minden mennyiségben), épp ettől lesz hű a játékhoz az adaptáció. Arra viszont nincs szívem, hogy a jobbak közé tegyem, a népharag miatt.

10. Max Payne (2008)

A legjobbak között a legrosszabb. A Remedy klasszikusa többet érdemelt volna egy ilyen adaptációnál. A történetet nagyjából megtartották, de a kultikus, a lelki démonjaival és végtelen fájdalmával küzdő (ex)zsaru karakterét hiba volt az amúgy nem tehetségtelen Mark Wahlbergnek adni, a benne feltűnő Mila Kunis pedig semmilyen nyomot nem hagyott bennünk (Meg Griffinként viszont mindig tökéletes:), a játék komor hangulatát kevésbé adja vissza a film, a rendező John Moore pedig ezzel a munkájával, de főként a Die Hard 5. részével végleg kiírta magát Hollywoodból. Egy harmatos akciófilmnek elmegy, de kábé ennyi.

9. A király nevében (In the Name of the King: A Dungeon Siege Tale, 2007)

Uwe Boll-nak is lehet jó napja, ennek köszönhetően A király nevében nem jutott a sor legaljára. Bármilyen meglepő, de még a Dungeon Siege-ből is lehet jó feldolgozást készíteni, és még ő is kitett magáért. A középkori történet kifejezetten üdítően hat, a nagyszerű színészek, Burt Reynolds, Ray Liotta, Ron Perlman is sziporkáznak szerepükben, sőt Jason Statham és még Kristanna Loken sem lóg ki a sorból. Sajnos ezen a filmen is érződik azért Boll bácsi tehetségbeli hiányossága, elég kapkodó és számos felesleges jelenet kapott benne helyet, de egészében nézve tűrhető a végeredmény. Sokan támadják, de nem rossz ez egy jó kis délutáni házimozizáshoz.

8. Mortal Kombat (1995)

A másik klasszikus verekedős játék sem maradhat ki, viszont ez nagyságrendileg jobban sikerült a Street Fighternél. A legjobb harcművészeti harcosokat felvonultató alkotás hű maradt az eredeti történethez, és a karakterek megvalósítása, szereposztása is parádésra sikeredett: Christopher Lambert a Hegylakó stílusát felvéve tökéletes Rayden, Robin Shou hozza az elvárhatót, a többi játékbéli karakter megjelenítése, mind Sub-Zero, Scorpion, Goro, Reptile is értékelhető maradt. Hiába háborgunk a több, mint 20 éves elavult látványelemeken, kárpótol minket a film hangulata, és a lezáró jelenetben hallható Orbital – Halcyon & On & On fülbemászó muzsikája. Ja, és ezt is Paul W.S. Anderson rendezte, aki a Resident Evil – A kaptár filmekért is felelős. Sajnos, a folytatás még ennyire sem sikerült jól, el is lehet felejteni.

7. Lara Croft: Tomb Raider (2001)

A Con Air rendezője, Simon West nagy fába vágta fejszéjét, mikor elkészítette a kultikus sírrabló, Lara Croft történetének feldolgozását. Minden támogatást megkapott a stúdiótól, remek színészekkel dolgozhatott együtt (Jon Voight, Daniel Craig, Angelina Jolie), mégis sikerült félresiklatnia egy nagyszerű franchise-t. Kezdve az ostoba történettel, na és a dramaturgia, ha beszélhetünk egyáltalán róla. Ugrálunk egyik helyszínről a másikra, üldözések és akcióorgiák sora, ami a játék világától persze nem áll teljesen messze (szinte egyidőben jött ki a hatodik résszel), és némiképp azért élvezetes, mert leköt. A bukást végül elkerülte (sőt, ez volt az első sikeres videojáték adaptáció), a tévék is sokat tűzik műsorukba a második résszel egyetemben (félve jegyzem meg, sokatokkal nem értve egyet, de szerintem a folytatás jobban sikerült, mint az első rész), és nincs még egy karakter, amely ennyire hozzánőtt volna Angelina Joliehoz, mint Croft kisasszony szerepe.

6. Perzsia hercege: Az idő homokja (Prince of Persia: The Sands of Time, 2009)

A modern Aladdin felnőtteknek. Dastan herceg története nem hagyta cserben a játék rajongóit, kifejezetten kellemesre sikeredett, hála az elképesztő (persze CGI) látványnak, Jake Gyllenhaal és Gemma Arterton hozta a szerep által megkívánt alakítást, és Sir Ben Kingsley is tiszteletét tette. Mike Newell rendező a Harry Potter és a Tűz Serlege után tisztességel elvégezte feladatát. Bár hátrébb helyezkedik el a listán, korántsem jelent rosszat.

5. Assassin’s Creed (2016)

Bár ez a legfrissebb feldolgozás a listánkon, és elég megosztóra sikerült, még mindig a jobbak között a helye. Igyekeztek ugyan az alkotók, néhány elemet átemeltek a játékból, ami elég látványosra is sikeredett, ám hiába a remek színészgárda, a rém egyszerű forgatókönyv és a lassú tempó unalomba fullasztotta a mozit. Kár érte.

4. Warcraft – A kezdetek (2016)

Hogyan lehet egy szerepjátékból filmet készíteni úgy, hogy a rajongók és nemrajongók is értsék és szeressék? Duncan Jones-nak (Hold, Forráskód) sikerült. A bonyolultnak itt sem nevezhető történetet pazar látványvilággal és a játék univerzumából átemelt karakterek remek kombinációjával sikerült kompenzálni, Dominic Cooper és Toby Kebbell elviszi a hátán a filmet. Bár a rajongók nem voltak maradéktalanul hálásak, azért a folytatást várjuk.


3. A Kaptár (Resident Evil, 2002)

Úristen, idén 15 éves ez a film… A Japánban Biohazard néven futó játéksorozat az egész világot meghódította, így várható volt, hogy feldolgozzák mozgóképen is. Paul W.S Anderson 2002-ben szállította is eme produktumot, és a siker a Mortal Kombat után itt sem maradt el. A Kaptár remekül hozza a játék hangulatát, a látvány sem sikerült rosszra, és a történet is elegendő volt a 100 perces filmre. Az azóta elkészült folytatások felemásra sikerültek, és az idén érkező befejező (?) rész sem fog semmi újdonságot felmutatni, ennek ellenére az egyik legsikeresebb játékfeldolgozás-szériává vált. Milla Jovovich pedig Az ötödik elem után ismét egy kultszerepet vívott ki magának, így érthető a bronzérem a listán. Apró megjegyzés: Michelle Rodriguez magyar hangját nagyon nem sikerült eltalálni, Murányi Tünde szinkronja erősen fülsértő.

2. Silent Hill – A halott város (2006)

Sok rendező szerette volna vászonra álmodni Silent Hill világát, ám a Sony és Akira Yamaoka (a játék megálmodója, zeneszerzője, atyaúristene) egészen 2005-ig nem volt hajlandó amerikai direktor kezébe adni a projektek, nem bíztak benne, hogy a játék hangulatát vissza tudná adni más kontinens filmkészítője. Aztán 2005-ben mégis megtört a jég, és egy ügyes rendező, Christophe Gans mégis megkaphatta az engedélyt, hogy vászonra vigye az akkor már kultstátuszba emelkedett játékokat. A Farkasok szövetsége készítője nem vallott szégyent, Yamaokával karöltve egy olyan hangulatú és látványvilágú filmet hoztak össze, ami láttán minden rajongó elégedetten csettintett. Bár voltak kételyek a főszereplő hölgy, a Pitch Black – 22 évente sötétségből ismert Radha Mitchell alkalmasságával a szerepre (a játékban ugyanis a harmadik rész kivételével csak férfi főhősök voltak), azonban Mitchell kisasszony remekül megoldotta a feladatot, olyan kiváló alakítást nyújtott a vásznon, hogy még a férfi szereplő Sean Bean is elismerően nyilatkozott róla. Yamaoka felkérte a folytatásra, ám Gans nem szeretett volna sem vele, se Akirával többet dolgozni (nagyon kötötték a kezét), így ő kiszállt a rendezői székből, és helyére a Solomon Kane-t rendező Michael J. Bassett érkezett, aki egy kisebb jelenetet adott Radhának. A film és folytatása is hatalmas siker lett, megőrizte a játék helyszíneit és karaktereit, a zeneszerző is Yamaoka maradt, aki némileg új szereplőkkel felépített egy új történetet, és ezzel klasszikussá váltotta a filmeket is. Megérdemelt az ezüstérem a listán.

1. Need for Speed (2015)

Az igazsághoz tartozik, hogy az első helyen lehetne a Silent Hill is, viszont azt csak egy bizonyos réteg tudja értékelni, így az autóversenyes játékok királyának adaptációja toronymagasan nyert a listán. Az Electronic Arts kocsituningolós világát Scott Waugh rendezte, Aaron Paul, Dominic Cooper és Michael Keaton a szereplők, ám kritika helyett hadd idézzem egyik Hetediksoros kollégámat, Botit, akinek ez volt a válasza a filmre: „ A Need for Speed… Hű az eredeti (még a tuningolás előtti) darabokhoz, megidéz több pályát a 2-3-4-ből, a rendőröket is a végén, és hát egy ilyen című filmtől nem az éles forgatókönyvet vártuk (de talán így is csak egy játéknál nem jobb a sztorija, de pont ahhoz hasonlít egy eleme), hanem az álomautókat, a menő és látványos üldözéseket. És ha valamit, azt megkaptuk hozzáillő jó vágásokkal és hangkeveréssel. Ha így nézzük és nem agyalunk, kimondottan szórakoztató (és amúgy a 3D-je is meglepően jó volt). Keaton meg tök fölösleges volt benne, de ott sziporkázott.”

A listából rengeteg film kimaradt, amelyek vagy nem ütötték meg a mércét (pl. Far Cry, DoA – Dead or Alive), vagy nem pont videójátékból készültek (Csatahajó, Transformers, Tron – Örökség), vagy éppenséggel más műfajúak (Pixel, Angry Birds, Ratchet és Clank, Resident Evil Bioterror, Final Fantasy – A harc szelleme). Ezek egy későbbi cikkben talán szerepet kapnak.

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Híres filmek a festményekben
Következő cikk A Blöff tévésorozatként?