Fejlesztő: Pendopo Creations; Kiadó: Hitcents; Platform: PC
Szövevényes, baljós ügyet tárhatunk fel a Rendezvous című kalandjátékban, az igazi áldozat pedig az eltűnt testvére után szimatoló főszereplő.
A 2064-ben játszódó történet eseményeinek helyszíne a futurisztikus Indonézia, egészen pontosan Neó-Szurabaja. Setyo egykor nyomozóként kereste a kenyérre valót, napjainkban azonban biztonsági technikusként éli mindennapjait. Egyszer csak felbukkan a régi társa, aki elárulja neki, hogy a nővére egy kiberbiztonságot veszélyeztető cég szárnyai alatt tevékenykedik. Setyónak szembe kell néznie a múltjával, miközben testvére keresésére indul.
Látványos cyber-noir világ tárul elénk a Rendezvous-ban, amit a manapság oly népszerű pixel art küllemmel láttak el. Bő egy esztendővel ezelőtt az ANNO: Mutationem című akcióplatformer nézett ki szinte 100%-osan hasonlóan, de az a játék valamennyi szempontot figyelembe véve magasabb szintet képvisel. Ugyan jelen tesztalanyunkban is átélhetünk (elenyésző mennyiségű) akciójelenetet, de esetünkben azok finoman szólva eléggé bugyutára sikeredtek. A fókusz inkább a párbeszédekre, az ügyességi feladványokra és a tárgyak megkeresésére, valamint használatára összpontosulnak.
Karakterünkkel dióhéjban az a feladatunk, hogy társalogjunk az utunkba kerülő emberekkel, akik hasznos információkkal vagy haladásunkhoz szükséges eszközökkel látnak el bennünket. Közben pedig kezdetleges fejtörőkkel bíbelődhetünk, aminek során például ajtókat nyithatunk ki és zárakat törhetünk fel, de ellenséges szándékú emberekkel való diskurálásunk közepette ütemre nyomkodhatjuk a használatra beállított billentyűnket, mely által kontrollálhatjuk a szívverésünket (azért, hogy ne bukjunk le).
A fegyvereink kimerülnek annyiban, hogy pisztollyal lövöldözhetünk vagy karddal suhinthatunk, de olykor öklünk közreműködésére is rászorulunk. Sajnos a harc azonban nem erőssége a játéknak, ellenfeleink jellemzően leállnak, mint a cövek és megállás nélkül tüzelnek ránk, tehát nem mozdulnak – kivéve, ha elszaladunk előlük, mert akkor nyomunkba erednek – és „válasz” esetében nem is bújnak fedezékbe. Szerencsére a végjátékot leszámítva, az összesen 5-6 órát felölelő játékidő alapján, kevés konfrontációval találkoztam.
Zeneileg hozza a ’80-as évekre jellemző szintetizátoros dallamokat, a hangalámondás viszont rendkívül gyatra. A szinkron konkréten felolvasásra került, minimális beleéléssel, ami utólag csupán enyhén sajnálatos, ha figyelembe vesszük, hogy néhány szcénát leszámítva a szereplők mindössze az átvezetők apropóján hallatják hangjukat. Ettől függetlenül a szövegkörnyezet és a sztori egész ötletes lett és a Rendezvous olykor a humort sem veti meg.
Legutóbb ezt teszteltük:
