Fejlesztő: Canari Games; Kiadó: WayForward; Platform: PC, Switch, Xbox One & Series X|S, PS4|5
A Lunark című sci-fi ügyességi játék megjelenését hosszas várakozás előzte meg, de érdemes volt kitartanunk.
Idestova négy esztendeje követhettük figyelemmel Johan Vinet szenvedély projektjét, a Lunarkot, melyet címünk apropóján a saját maga révén alapított fejlesztőcég és szorgos munkatársainak együttműködésében készített – összesen egyébként két további éven keresztül. A sikeres Kickstarter kampány gyümölcse most érett be igazán, ugyanis végére értünk a játéknak, aminek létrejötte nagyban köszönhető a ’90-es évekből származó olyan nagynevű klasszikusoknak, mint például a Prince of Persia, a Flashback és az Another World. A 2D-s platformer története szerint bolygónk holdját az emberiség túlélésének reményében űrhajóvá spécizte a Földön uralkodó totalitárius rezsim, vagyis pontosabban egy mesterséges intelligencia.
Nem nehéz kitalálni, hogy a játékosnak lényegében le kell vadásznia a rossz útra tért gépezetet, de 2001 óta tudjuk, hogy ez sohasem bizonyul egyszerű megbízatásnak. A túlélésünk érdekében ebben a pixelart küllemű világban ugrálnunk, kapaszkodnunk, kapcsolókat állítgatnunk, futnunk és lövöldöznünk kell. Utóbbiban ökölharc mellett pisztoly lesz segítségünkre, s akár fejleszthetjük is a különböző emelvényeken elhelyezett holografikus tervrajzok megszerzésével. Ugyanakkor akrobatikus képességeink révén rejtett területekre is eljuthatunk, ahol kincseket is felkaphatunk – és ekként növelhetjük az életerőnket egy rejtélyes idegen közreműködésével.
Utazásunk közben más NPC-kkel is szóba elegyedhetünk: alapvetően ők terelgetik Leo nevű hősünk előrehaladását. Habár a dialógusok átugorhatóak, viszont alkalomadtán túlzó a mennyiségük, mivel sok olyan szerzettel társaloghatunk, akik semmilyen pluszt nem adnak hozzá a sztorihoz. Ugyanakkor ekként egy-két rövidebb mellékküldetést is abszolválhatunk, de a teljesítmény/trófea megszerzésén kívül aligha van bármi értelmük. Ezt leszámítva lineáris ügyességi játékkal állunk szemben, elakadni legfeljebb csak az irányítás elsajátítása és az ellenségeink elleni párharcok során lehetséges. Nemeziseink sajnos nem a legélesebb kések a fiókban, és ahogyan időről-időre feltápoljuk magunkat, bizony egyre könnyebb kiismerni a mozgásukat. Üdítő viszont, hogy az aprócska robotok mellett főbb ellenlábasok is igyekeznek túlvilágra küldeni bennünket.
Zenei szempontból a Lunark hozza a régi sci-fik hangulatát, a szintetizátoros körítés nagyot dob az élvezeti értéken, de látványvilága is kellemes hatással bír, ha az érdeklődő vevő az effajta külcsínre. Az átvezető animációk pedig valamennyiszer érdekesek: jó nézni őket és általuk kicsit visszarepülhetünk azokba az időkbe, amikor a videójátékok terjedni kezdtek a hazai piacon.
Legutóbb ezeket teszteltük:
