Fejlesztő: Sloclap; Kiadó: Sloclap, Kepler Interactive; Platform: PC, PS4|5, Switch, Xbox One & Series X|S
Kung-fu mesterré válhatunk a bosszútörténet köré épülő Sifuban, melyben a remekül kidolgozott harcrendszer fejlődése ötletes életcikluson teljesedik ki.
A videójátékok kedvelői bizonyára jól tudják, hogy Sifu 2022 folyamán debütált a legtöbb arra alkalmas eszközön. Nemrég azonban megjelent az Xbox korábbi és jelenlegi generációs változatára, sőt a PC-sek kedvéért epikus kiruccanásával párhuzamosan immáron Steamen is elérhető a Slocap nagysikerű verekedős játéka. A vadiúj platformokkal friss tartalmak is érkeztek (mindegyik fenti készülékre), ami szerint további 8 teljesítményt/trófeát szerezhetünk, valamint az Arenas nevű ingyen elérhető kiegészítő révén 45 kihívást abszolválhatunk. Az alapok tehát nem változtak, de nem is lett volna értelme hozzá nyúlni ehhez a közel tökéletes játékhoz.
A története kísértetiesen emlékeztet a tucatszámra forgatott kung-fu mozikra, melyekben egy rosszarcú banda vezetője tisztességtelen módon legyőzi a jószándékú öreg mestert s közben mindazt végignézi az ifjonc. Nem nehéz kitalálni, hogy a brawlerünkben egyetlen cél lebeg a szemünk előtt, mégpedig bosszút állni bölcs tanítónkon. A helyzet az, hogy nem egyszerűen az agyatlan bunyózás kerül terítékre, hanem a harcművészet legkülönbözőbb mozdulatait kitanulva kombókkal fektethetjük két vállra az aljas gonosztevőket – csupán két erre dedikált gomb segítségével. És mindeközben a védekezési technikánkra is nagy hangsúlyt javallott fektetünk, mert egyes keményebb ellenfeleknél sokkal fontosabb tényezőnek mutatkozik, mint az, hogy pusztán ellássuk a bajukat.
A remekül kiötlött fejlődési rendszer a legszórakoztatóbb a Sifuban amellett, hogy azért a lényeg is szenzációs. Minél többször konfrontálódunk kapott pofon nélkül, annál magasabb pontszám és tapasztalati pont a jutalmunk, ami műfaján belül nyilván megszokottnak mondható. Az előbbi csupán statisztikaként szolgál, ám az utóbbit a pályákon elhelyezett vázák használatával vagy a szintek kiválasztása előtt „költhetjük el” számos különböző talentum apropóján, legyen az mozdulatsor, (kontra)reakció, de akár a tárgyhasználat kapcsán is akad kellő mennyiségű választék áll rendelkezésünkre.
Rendkívül pazar látványvilág tárul elénk miközben harmadik személynézetben mászkálunk. Ugyanakkor a történések néha ideiglenesen átavanzsálódnak oldalnézetes módba. Ez jó ötlet, hisz egyes filmekben is láthatunk hasonlóan koreografált szcénákat, mégis ennek köszönhetően rendesen visszavesz, mondhatni egyszerűsödik a játékmenet is. Nemeziseink elbutulnak és grafikailag is jócskán gyengül a kivitelezés. Zeneileg viszont nagyon kellemes meglepetés fogadott és nem feltétlenül a drum & bass dallamok miatt, mert az nem szinte egyáltalán én világom, hanem az események és fordulatok kapcsán eltérő (váltakozó) melódiák csendülnek fel, ez által pedig soha nem tűnik egy küzdelem ismétlődőnek.
Női vagy férfi növendékkel indulhatunk elégtételt tenni és elhalálozásunkkor választhatunk, hogy a másvilágra kerülünk vagy folytatjuk hadjáratunkat a tett színhelyén. Ez utóbbi esetében korunk egy esztendővel több lesz, viszont erősebbé válunk mindamellett, hogy az életerőnk hangyányit csökken. Érdemes visszatérni a korábban kipucolt területekre a bónusz és gyűjtögethető (titkos) cuccok felszerzése végett, és az sem utolsó szempont, hogy a képességeinket is jobban kamatoztathatjuk e módon.
Röviden összegezve azt kell mondjam, hogy a Sifu a tavalyi – és persze az idei – év egyik legütősebb, már-már hiánypótló alkotása. Óriási tisztelettel bánik a forrással és szinte valamennyi elemében képes stílusának megújulására.
Legutóbb ezt teszteltük:
