Fejlesztő: Route 5 Games; Kiadó: Ratalaika Games; Platform: PC, Xbox One & Series X|S, Switch, PS4|5
Nosztalgikus téglatörő játék a Gematombe, amivel egy ideig ugyan eljátszadozhatunk, de hosszú távon valószínűleg inkább hanyagolni fogjuk.
A korábbi években volt szerencsénk brickbreaker játékokhoz, ilyen volt például a Shatter Remastered Deluxe vagy a Antonbal Deluxe. Mindkét cím esetében igencsak pozitívan hatott, hogy az alkotók hozzá mertek nyúlni a korábban bevált formulához és kisebb változtatásokat/kiegészítéseket eszközötek a kissé röghöz kötött műfajon. Sajnos ezúttal el kell, hogy keserítsem az olvasót, ugyanis a Gematombe nem igazán váltotta be a hozzá fűzött reményeket, pedig az előzetesek – vagyis a megkapó külcsín és a klasszul eltalált árkád hangulat – alapján igazán kellemes szórakozásnak ígérkezett.
Négy különböző játékmóddal érkezett a mexikói fejlesztőbanda alkotása, melynek összesen 6 eltérő küllemű karakterrel veselkedhetünk neki. Mindegyik szereplő (vagyis, ha úgy vesszük, ágyú) egyedi, spéci képességgel rendelkezik, amit a lezúzott téglák mennyiségétől függően tudunk konkurens játékos ellenében bevetni. A talentumok használata jellemzően az ellenfelünk rombolását igyekeznek megkeseríteni, így „varázsolhatunk” az orruk elé masszívabb téglákat vagy akár újabb sorokat. Kétféleképpen nyerhetünk a párharcok során: egyrészt kipucolhatjuk a saját portánkat annyira, hogy az ég világon semmi ne maradjon rajta, vagy annyira sok borsot törünk riválisunk számára, hogy zónáját ellepik a téglák.
Ami a játszással kapcsolatos opciókat illeti, csupa sokszor látott menüpontok közül mazsolázhatunk. A Storyt valamennyi szereplőnkkel végiglövöldözhetjük, így csipetnyi, ámde feledhető történetet is abszolválhatunk átvezető képsorokkal megspékelve. Az Endless-ben akár aggastyán korunkig apríthatunk téglákat, míg a Survivor közel ugyanazt a kihívást hozza, mint az általam említésre került első mód, csak hangyányit másként felépített pályákon és rajzolt cselekmények nélkül. Végezetül pedig megtaláljuk a helyi Versus módot, ahol embertársunkkal szemben csillogtathatjuk meg tudásunkat.
A játékmenet sajnos nagyon nyögvenyelősen sikerült, a 180 fokban forgatható csövünk álmosítóan lassan tekerhető, csakúgy, mint az ide-oda cikázó golyónk. Ettől függetlenül semmi gondot nem okoz elkapni azt, főleg, hogy ezúttal egyszerre csupán egyetlen egy repked. Valamennyiszer mi húzzuk meg a ravaszt, tehát nem igazán kell kapkodnunk és beméréssel pepecsüelnünk, hogy eltaláljuk a célpontunkat. Viszont, ha a laszti az ágyúnk mögé esik, akkor újabb téglafal megsemmisítésén kell fáradoznunk.
A Gematombe szuperül hozza a hamisítatlan árkád érzést nagyszerű zenei körítéssel, ám a játékban lényegében nincs több annál, hogy 2 óra alatt megszerezzük az összes teljesítményt, majd eltávolítsuk a telepített szoftverek közül. Nem mondom, hogy a végeredmény katasztrófa, mert a nosztalgia jegyében kellemes időtöltést kaptam, pusztán kevés a benne lévő tartalom.
Legutóbb ezt teszteltük:
