Fejlesztő: Split Light Studio; Kiadó: Split Light Studio, Perpetual Europe; Platform: PC, PS5
Nem váltja meg a világot az Afterlife VR, de nem is kifejezetten csalódás, hanem amolyan budget élmény. Egy ijesztő elmegyógyintézetben jártunk.
Komoly kis dömpinggel indult el a PSVR2 hódító útjára. A software választékról sok mindent el lehet mondani, például hogy kevés cím volt ami igazán kihasználta a hardware-t, meg hogy többnyire portok, vagy felújítások alkották a repertoárt. Mindez igaz is, azonban legalább válogatni volt miből bőven. Csak itt az oldalon több mint húsz teszt jelent meg február óta, és a teljes választék ennek minimum a duplája. Most pedig tovább bővült a sor, nincs megállás.
Úgy tűnik a virtuális valóság játékosai ijedezni szeretnek a legjobban, ugyanis a horror műfaj az, ami az egyik legnépszerűbb a zsánerek közt. Az Afterlife VR is ide tartozik és ha nem is teljesen új cím (PC-s sisakokra már tavaly ősszel megjelent), azért így is viszonylag frissnek mondható. A játék “majdnem sétaszim”-ként definiálható leginkább – egy elhagyatott elmegyógyintézetben van dolgunk, ahol azért a szokásos kulcskeresgélésen kívül lesz némi akcióban is részünk, igaz nem sok: a teljes játék nagyjából 2 óra alatt letudható.
A sztori nem is lehetne sablonosabb sajna: adott egy pályakezdő rendőr (Adam Bernhard), akit a Black Rose elmegyógyintézetbe küldenek, mert állítólag fura dolgok történnek ott. Megérkezve mi is nyugtázhatjuk ugyanezt, ráadásul kiderül hogy ezen intézménybe került korábban Adam kishúga, Allison is, így eggyel több indok szól amellett, hogy kiderítsük mi a fene folyik az intézményben. A szobákban, termekben “természetesen” vaksötét uralkodik, a biztosítékszekrényekben pedig mindenhol épp most gatyásodtak le az alkatrészek, no meg persze a bentlakók java is elszabadult, akik mind a mi vérünkre szomjaznak.
Vizuálisan egészen rendben van az Afterlife VR, de mondjuk a karakterek azért nem túl szépek és meglehetősen kevés fajta is van (nagyjából 3-4 modellnél áll meg a történet, azok ismétlődnek). A játékmenet viszont kimondottan közepes – tényleg csak némi járkálásból áll, amíg megtaláljuk egy adott ajtó nyitásának módját (kulcs, kód, vagy valamilyen hiányzó alkatrész), hogy aztán és közben mindenféle gonosz elmeroggyantak ijesztgessenek halálra. A kaland vége felé megjelenik a telekinézis lehetősége is, de nagyban már nem befolyásol semmit. Nem mondom, hogy kifejezetten rossz élmény, s egy VR játéktól nem kell feltétlen világmegváltást remélni, de mondjuk nem is kapjuk meg.
Furán hangozhat (hiszen egy horror játékról beszélünk), de az Afterlife VR leginkább azoknak ajánlható, akik valami könnyed szórakozásra vágynak. A grafika a maga módján rendben van, a játékmenet ugyan sekélyes, a kaland pedig nem tart sokáig. Cserébe viszont nem is kerül sokba, egy unalmas, esős hétvégére jó szórakozást nyújthat. Ám ha valaki tartalmasabb szórakozásra vágyik, akkor vegye elő Resident Evil valamelyik VR-ra portolt változatát, ha mindenáron a zsáner berkein belül szeretne kikapcsolódni.
Legutóbb ezt teszteltük:
