Fejlesztő: Respawn Entertainment; Kiadó: Electronic Arts; Platform: PC, PS5, Xbox Series X|S
Végre újabb méltó játékfeldolgozással bővült a legendás franchise a Star Wars Jedi: Survivor képében, de tesztünkből kiderül, hogy azért nem minden fenékig tejfel. Réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban….
Három és fél éve már, hogy a Star Wars Jedi: Fallen Order megjelent és visszaadta a reményt. Habár a játék nem lett tökéletes, az addigi bénázásokhoz képest egy kisebb hiperűrugrás történt. Egyrészt kiderült hogy az Electronic Arts még képes minőségi produkciót kiadni és nem szénné szemetelni mikrotranzakciókkal, másrészt végre valahára épkézláb Star Wars élményt kaptunk videojáték téren, amire azelőtt régen volt példa. A játék mind kritikailag, mind a játékosoknál siker lett, s most megérkezett a már várt folytatás, még éppen azelőtt, hogy a nagyhírű kiadó óriásnak lejárna a tíz esztendős kizárólagos szerződése a Disney-vel (hamarosan érkezhetnek majd más cégektől is a Csillagok háborúja játékok). Sikerült még utoljára, ismét bizonyítani?
Röviden válaszolni szinte lehetetlen, szóval kompaktan is csak annyit tudok mondani, hogy igen is, meg nem is. A Star Wars Jedi: Survivor egy remek játék és méltó folytatás, a Respawn alapjaiban nem változtatott a győztes recepten, ami jó. Ugyanúgy az Uncharted és Tomb Raider szériák könnyed felfedezős és narratív elemei keverednek a Soulslike játékok (védekezés, hárítás, kitérés vonalon mozgó) harcrendszerével, valamint az egykori Call of Duty fejlesztő védjegyévé vált platform elemekkel, mint amilyen például a falon futás. Ahogy azonban az előd is tartogatott kellemetlenebb meglepetéseket, úgy itt is akadnak bizony kényes dolgok, amiről beszélni kell.
Kezdjük rögtön rendhagyó módon a minőséggel. Ha valamiért hálásak lehetünk amiatt, hogy viszonylag későn jutottunk tesztpéldányhoz, az az, hogy már egy kiforrottabb verziót nyüstölhettünk, tekintve hogy rengeteg javítás érkezett már megjelenésre is, illetve kevéssel utána. A Star Wars Jedi: Survivor ugyanis meglehetősen ramaty állapotban jelent meg, aminek elég gyorsan híre is ment, tele volt az internet a különféle kínosabbnál kínosabb videókkal. Nos azt tudom mondani, hogy szerencsére ennek mi már nem nagyon láttuk nyomát, ugyan a játék még most sem tökéletes minőségileg, de azért nagyobb problémába se ütköztünk a teszt során.
A PS5 változat quality módban viszonylag stabilan teljesített, ami esetünkben mindössze 30 FPS-t jelent, de cserébe sokkal kevésbé voltak különféle pop-inek, hirtelen textúra belibbenések, amik a performance mód igen gyakori sajátjai (amellett, hogy frame rate-ben nem ad sokkal többet). Persze azért néha-néha így is előfordult ilyesmi, illetve egy-két helyen FPS esés is (jellemzően nagyobb, nyílt terepeken, vagy induló cutscene-eknél, amik alighanem más minőségben kerülnek lejátszásra), de messze nem volt vészes a dolog, vagy ment a játszhatóság rovására. A karakterek tereptárgyakba való belógása, vagy kisebb bugok, mint föld felett ácsorgó szereplők, azért szintén elő-elő fordultak, de aki emlékszik a Star Wars Jedi: Fallen Order-re, ott szintén akadt pár ilyen apróság. Mindez nem mentesíti a készítőket, csupán azt szerettem volna érzékeltetni, hogy annyira már messze nem olyan tragikus a helyzet, mint a startkor. Inkább volt kicsit érthetetlen számomra, hogy miért alkalmazták oly gyakran a szűk réseken való átbújást, mikor a Star Wars Jedi: Survivor igazából csakis kurrensgen gépekre érkezett és a gyors SSD-k miatt nincs már manapság erre szükség.
A Star Wars Jedi: Survivor története öt évvel játszódik az előzmény után és kissé megváltozott minden. Cal már nem az a kezdő ficsúr mint az előző részben, hanem érett Jedi aki ott igyekszik borsot törni a Birodalom orra alá, ahol csak tud. A Mantis legénysége szétszéledt, immár csak egyetlen hű csatlósával, BD-1-nal rója a bolygókat főhősünk, illetve alkalmi társakkal felvértezve. Egy balul elsült küldetés után a Koboh bolygón lel új, ideiglenes otthonra (alapvetően ez lesz a főhadiszállásunk a játékban, mégpedig egy bárban) és némi közjáték után (kicsit lassan indul be a sztori) a régi társakkal is találkozik. Előkerül ugyanis egy réges-régi ereklye, melynek kapcsán felmerül egy rejtélyes, szinte megközelíthetetlen planéta messze a Birodalom hatáskörén kívül, s ami ideális otthon lehetne a Birodalom ellen szövetkező lázadóknak.
Az hogy Cal megemberesedett nem csak külső jegyekből derül ki, hanem a játékmenet is igazodik mindehhez. A korábban skillként megszerezhető játékelemek (dupla ugrás, falon futás) itt alapból adottak, harcmodorból pedig összesen ötfélét is használhatunk. Az alap egykezes kardforgatás mellett jelen van a Darth Maul féle duplapengés változat, két egykezes kard használata és a Kylo Ren féle keresztvasas megoldás. Részemről azonban kétségkívül a pisztoly-fénykard kombó bizonyult a legizgibbnek, de csínján kell ezzel bánni, mert a lőszer véges. A képességfa ezúttal a már említett harcmodoroknak megfelelően van szétbontva, de saját ágat kaptak az erővel, illetve a túléléssel kapcsolatos fontosabb fejlesztések is.
A meditációs pontok (és vele együtt a checkpoint rendszer) is visszatértek és elsődleges szerepük továbbra is a gyógyítás és a fejlesztés lehetősége. Itt lehet azonban a fegyver technikákat is váltani, amiből egyszerre csak kettő lehet aktív. Szerencsére most már a gyorsutazás is adott, épp az imént említett pontok között lesz lehetőségünk használni. Van is miért, mert a Star Wars Jedi: Survivor helyszínei szerteágazóbbak, monumentálisabbak lettek. Ez mondjuk olyan módon valósult meg, hogy igazából két olyan bolygó van, amely igen méretes, már-már open world jellegű, az egyik a már említett Koboth, a másik pedig a Rogue One-ból is ismerős Jedha. A nagy területek okán pedig indokolttá vált hogy különféle hátasokat is használhassunk, amelyekkel gyorsabban tudunk haladni (checkpoint sincs ugyanis minden fasorban).
De az említetteken túl is vannak még érdekes helyszínek, például egy széthasadt hold, vagy egy jeges aszteroida, de ezeken sokkal kötöttebb, vezetettebb a játékmenet. Természetesen bárhová visszatérhetünk később is (főleg a nagyobb planétákon), már csak azért is, mert rengeteg mellékküldetés akad, amelyek számos fejlesztést hozhatnak. Ugyanakkor rengeteg kusztomizációs lehetőséget is. BD-1, a lézerszablyánk, sőt magának Calnak a kinézete is átvariálható, de utóbbi már nem csak ruha szinten, hanem frizuráját és arcszőrzetét is egyedire pofozhatjuk. Lehet mondani, hogy az alapjáték nagyjából ugyanolyan hosszú (18-20 óra), de ha rámegyünk ezekre az extra apróságokra is, akkor könnyedén elrepülhet ennek kétszerese, háromszorosa is.
Az eredeti film trilógiát mintának véve, ha az előző rész az útkeresés volt, akkor a Star Wars Jedi: Survivor már inkább maga a kibontás. Ezzel együtt sajnos a sztori engem sokkal kevésbé tudott elkapni. Sok helyen indokolatlanul széthúzottnak és kissé unalmasnak éreztem (eleve nehezen is indul be), továbbá a szereplők sorsa sem tudott annyira érdekelni, mint legutóbb. Talán kicsit túl lett bonyolítva a dolog, számomra pedig a Star Wars korábban is azért működött, mert egy kő egyszerű modern köntösbe bújtatott népmese elevenedett meg a szemünk előtt, a szegény legénnyel, a királykisasszonnyal és még lehetne sorolni a hasonlatokat. Ezzel együtt is azt gondolom, hogy a játék remek folytatás, számos téren fejlődött, de ha hozzávesszük a (kezdetben nem is annyira) apróbb hibákat, akkor bizony nem érdemel kiemelkedő értékelést, inkább csak egy erős jót.
Legutóbb ezt teszteltük:
