Fejlesztő, Kiadó: Vertical Robot; Platform: PC, PS5
Titokzatos nyomozásra invitál a Red Matter 2 egy fiktív hidegháborús ország űrbázisaira, de még ettől is fontosabb, hogy végre kiderül, mitől döglik a légy PSVR2-n.
Még fél éve sincs, hogy a PSVR2 debütált, de egyelőre valahogy nem érezni azt a nagy bummot. A Sony ugyan igyekszik bizonyítani, hogy jól megy a sisak eladása, az első negyedéves eladások (600.000 darab) állítólag sokkal jobbak mint az előző generációnál hasonló időintervallumban, de valahogy mégsem érezni azt, hogy letarolta volna a világot. Éppen ellenkezőleg: sok a fanyalgó vélemény. Egyesek még mindig az ára miatt nyünnyögnek (nekik ajánljuk figyelmébe az Apple új AR/VR megoldását), mások a játékfelhozatalt keveslik – vagy mennyiségben, vagy minőségben.
Az előbbit annyira nem értem, hiszen viszonylag nagy számú játék jött ki már a startra is (nálunk is több tucatnyi teszt készült), az utóbbi viszont talán helytállóbb, vagyis sok az egyszerű átirat és/vagy felújítás, kevesebb az új exkluzív élmény. A Red Matter 2 érkeztének azért is lehet örülni, mert abszolút ez utóbbi kategóriába esik. Végre lehet mutogatni valamire, hogy na ezért érdemes például PSVR2-t venni, még akkor is ha a játék tavaly már debütált a PC-s VR világban. Ennek ellenére az új változat annyiban dologban változott, hogy lehet az is szívesen adna neki még egy esélyt, aki mondjuk korábban Quest 2-n már letolta.
A Sony új headsetjén ugyanis egyszerűen tündököl a Red Matter 2 és túlzás nélkül állíthatom, hogy a platform egyik legszebbje. A 4K-s textúrák és a foveated rendering egészen elképesztő élességet varázsolnak a szemünk elé, a 120 FPS-t nyújtó tükörsima framerate pedig nemcsak a szemnek kellemes, de abban is nagyban segít, hogy ne legyünk tengeribetegek a nagy VR-ozgatás közben. Őszintén mondom, hogy nem voltam rosszul egyszer sem a tesztelés alatt pedig first person megvalósításról beszélhetünk, amely néha meg szokta indítani az ember gyomrát, vagy megzavarja az egyensúly érzékünket. Ha még azt is hozzávesszük, hogy a haptikus visszacsatolás is remek és legalább ugyanennyit ad az élményhez, akkor már túl szépnek tűnik a kép ahhoz hogy igaz legyen, így be is fejezem az ömlengést.
Beszéljünk inkább arról a bizonyos számról a cím végén. Igen egy folytatáshoz van szerencsénk, de őszintén szólva az első rész nekem is kimaradt. Kicsit utánaolvasva, valamint így a végigjátszást követően viszont egyértelműen kijelenthető, hogy nincs szükség az előzmények ismeretére, de persze ahogy mindig most is azért hasznos lehet, ha valaki a részletekben is el akar merülni. A történet egy fiktív jövőbe kalauzol el, amely a nyolcvanas évek hidegháborús hangulatát és űrfegyverkezési őrületét veszi alapul és gondolja tovább alaposan. A képzeletbeli Volgravia erősen emlékeztet az egykori Szovjetunióra, és ez nemcsak a méretes vörös csillagok miatt van így, hanem a helyszínül szolgáló űrbázisok retrofuturisztikus berendezései is ezt sugallják.
Főhősünket Sashát az a megbízatás éri, hogy a titokzatos Vörös Anyag után kutasson, s közben egy rég nem látott ismerős is képbe kerül, hogy személyes szálon is érintett legyen. A sztori azért messze nem Oscar esélyes, de van annyira jól megkomponált (és főleg jól megírt, kiváló hangszínészek tolmácsolásában), hogy lekösse a játékos figyelmét a 6-8 órás játékidőben. A Red Matter 2 fő élményét inkább a megvalósítás adja, kezdve azzal hogy a végletekig polírozott, szép munkát kapunk. Ez azért is fontos, mert a legtöbb fejtörő a fizikára is épít, így pedig bátran kísérletezhetünk, egy-egy szituációnak pedig több megoldása is létezhet, igazán immerzív a a hatás.
Mindehhez pedig jól eltalált, intuitív irányítás dukál, amely ráadásul éppen megfelelő, jól eltalált falatkákban van adagolva. Kezdetben leköt majd a hátunkra szerelt jetpack, illetve a végtagjainkon elhelyezkedő kampókezek használatának kitanulása, később pedig egy lőfegyver jelent majd újdonságot és színesítést az amúgy igen ötletes, ámde nem annyira nehéz puzzle-ök közben (rendszerint kapcsolókat keresgélünk majd, kódos ajtókat, széfeket nyitunk ki, de néha extra dolgok is kellenek, mint például folyékony levegővel operáló palackok felkutatása és feltöltése). Ha pedig a környezetet nézzük, a helyszínek, szobák gazdagon berendezettek, így ha valaki nem csak végigszaladni akar, rengeteg feljegyzést olvashat el, kismillió tárgyat vizsgálhat meg – van mivel elütni az időt.
A Red Matter 2 nagyon kellemes meglepetés, amit szinte minden aspektusában csak dicsérni tudok. Külön piros pont, hogy mindezt egy maroknyi csapat csapat hozta össze – vártam a credits listát, de egy képernyőn elfért mindenki, s a Vertical Robot igazából mindössze 2 főállású munkatársat számlál. Nem is igazán értem, hogy a Sony miért nem fektet az ilyen csapatokba nagyobb bizalmat és szerződteti le őket, hogy a VR platformjukra még több egyedi élményt varázsoljanak. El sem tudom képzelni, hogy a srácok kicsit nagyobb költségvetéssel és több állandó munkatárssal felvértezve mit tudnának összehozni.
Legutóbb ezt teszteltük:
