Astro Flame: Starfighter – játékteszt


a717559a25b61a325a0b5e07f430707a8fb5c4685e37507d

Fejlesztő: Satur Entertainment; Kiadó: Sometimes You; Platform: PS4, PS5, Xbox One, Xbox Series X|S, Nintendo Switch

Az Astro Flame: Starfighter a gyors szórakozás tipikus példája: remekül szórakoztat amíg tart, addiktív, de hamar kimaxolható és utána már el is felejtheted.

Mi a baj? Nem mosolygott vissza rád a helyes szőke leány a villamoson? Egyes lett a matek doga? Letört a műkörmöd miközben ki akartál nyitni egy energiaitalt? Vagy csak szimplán mindenkivel tele van már a tököd a munkahelyen és legszívesebben egy kalasnyikovot vinnél másnap? Nos, hogy ez utóbbi ne realizálódjon és a többi probléma se okozzon túl nagy stresszt, léteznek úgynevezett feszültséglevezető játékok. Az Astro Flame: Starfighter is ilyen, habár azoknak is nyugodtan ajánlható, akiknek semmi bajuk nincs a világgal, pusztán szeretik a vertical shootereket.

4aM4beoe

Szóval egy egyszerű függőlegesen scrollozó űrhajós lövöldéről van szó, sztori talán nincs is, de remélem nem is akarja senki rajtam számon kérni. Beszéljünk inkább a gameplayről, ami ugyan tartogat elképesztően sűrű helyzeteket, mégsem hasonlítanám a klasszikus japán bullet hell játékokhoz, ahol gyakorlatilag alig van hely a lövedékek elől elmenekülni. Intelligens játékkal gyakorlatilag meg tudjuk tervezni a stratégiánkat többféleképpen is, az egész nagyon hasonlít a Sky Force sorozathoz, ami mobilokon és utána majd minden konzol platformon is hódított (az Astro Flame: Starfighter viszont csak az utóbbiakon, még PC változat sincs).

zMa3mH9a
Amiben viszont más, hogy a pályák sajna nagyon egy kaptafára készültek és kicsit inkonzisztens nehézségi görbe is. A grafikai assetek sem túl változatosak és hát a level design is túl sokszor nyúl vissza ugyanazokhoz az elemekhez. De legalább a pálya végi bossok azért különböznek, mind a 15 szint teljesen más “gonoszt” vonultat fel. A teljesítményünk a klasszikus háromcsillagos rendszerben van kiértékelve, az űrhajónkat pedig az ellenfelekből kihulló tápból tudjuk fejleszteni, szintén a zsánerre jellemző felállásban (páncél, fegyverek, újraélesztés). Sajna ezek az upgrade-ek nincsenek elmagyarázva, így egy kicsit kísérletezni kell majd annak a játékosnak, aki belekezd a játékba, de mondjuk ideje lesz rá, mert egy idő után itt is beköszönt a stílus rákfenéje: a túl sok grindolás. Ami nem is feltétlenül lenne baj kissé változatosabb grafikával vagy pálya designnal.

Tévedés ne essék, a Astro Flame: Starfighter kiváló szórakozás és a szép grafika a szemet is elkényezteti, de miután pár óra alatt kimaxoljuk, már nem fogjuk akarni elővenni. Tudhatták ezt a készítők is, mert nem lőtték be túlságosan mohón az árat, gyakorlatilag egy mozizással egyenértékű összegért ezzel a játékkal otthon is jól szórakozhatunk picivel több ideig. Mire vársz? Kapcsold be az autofire-t, tárazz be minél több harci drónt (a legjobb upgrade, csak nem árt vigyázni rájuk) és hadd szóljon!

10 7

Legutóbb ezt teszteltük:

New Star GP – játékteszt

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Gran Turismo - kritika (és háttér)
Következő cikk A hét röhögései (487.)