Aranyéveink – Végül újrakezdjük? (Die Goldenen Jahre), rendezte: Barbara Kulcsar, szereplők: Stefan Kurt, Esther Gemsch, Ueli Jäggi, svájci vígjáték, 92 perc, 2022., 16 éven aluliaknak nem ajánlott!
Az igazi kaland még csak most kezdődik
Svájci filmek ritkán jutnak el hozzánk, leginkább kisebb, de annál elszántabb forgalmazókon és olyan tematikus fesztiválokon keresztül, mint pl. a Szemrevaló. Mivel az ország nem tagja az EU-nak, kimarad az európai filmes vérkeringésből és támogatási rendszerből, ami a magyar forgalmazók életét sem könnyít meg. Az idős házaspár kalandjait bemutató Aranyéveink – Végül újrakezdjük? a svájci születésű, de Magyarországon is tanult Barbara Kulcsar munkája, aki mindent megtett azért, hogy filmje a nyugdíjas éveket szórakoztató és humoros módon mutassa be, ugyanakkor nyíltan beszéljen a gondokról, problémákról is.
A 65. életévét betöltő Peter 38 évet húz le egy cégnél, hogy aztán egy lufival és egy üveg viszkivel a kezében megmutassák neki a kijáratot. Még arra sincs ideje, hogy rendezze kavargó gondolatait, a gyerek ugyanis befizetik a szülőket egy tengeri hajóútra. Felsége, Alice abban reménykedik, ennél jobb alkalom nincs is, hogy újra közelebb kerüljenek egymáshoz, ám Peter nemrég megözvegyült barátjukat, Heinzet is elhívja harmadiknak, amivel nem kis felfordulást okoz.
Az utazás során különféle emberekkel találkoznak, meghoznak bizonyos fontos döntéseket és a kapcsolatukat is átértékelik. Különös kalandokban lesz részük, ami rávilágít az időskor szépségeire és buktatóira, de mindenképpen új élményekkel, emlékekkel és gondolatokkal térnek haza.
Na jó, de miféle gondja lehet egy svájci nyugdíjasnak, aki azt sem tudja, mit csináljon jó dolgában? Talán a legfontosabb, hogy ők is emberből vannak és ha még magasabb is az életszínvonal, mindent nem lehet pénzen megvenni. Szerelem, kiégés, megcsalás, betegség, halál, elérhetetlen célok és vágyak stb. ugyanúgy létező dolgok arrafelé is. Valószínűleg éppen ebből a jólétből eredően, a humorukban van egyfajta szerethető bumfordi nagyképűség, ami a legtöbb svájci vígjáték sajátja.
Az embert váratlanul éri és sokszor meg is bénítja a tudat, hogy egyszerre rengeteg ideje lesz, miközben vészesen fogy ez az idő. Szeretné hasznosan eltölteni azt, ami még hátravan, de hiába a sok – előzetes – cél és terv, a legtöbbször egyáltalán nem könnyű nemhogy megvalósítani, de belekezdeni is.
Peter és Alice kapcsolata nagy próbatétel előtt áll, miközben dolgozik a saját egójuk és önmaguk megvalósítására is kísérletet tesznek. Ott van még barátságuk Heinz-cel is, akit a közelmúltban ért veszteség. Ez a veszteség bármikor bárkit utolérhet. És bár hiába mondogatják, hogy gyermekeik problémái már nem az ő problémájuk, a gyerek mindig gyermek marad a számukra, ami újabb kötelezettségeket ró rájuk. Fontos szerephez jut egy levél is, ami egy múltbeli titkot őriz és rávilágít arra, hogy mindenkinek lehetnek titkai és hosszú évtizedek alatt sem mindig ismer(het)jük meg teljesen a másikat.
Az Aranyéveink – Végül újrakezdjük? az időskorral kapcsolatos kérdésekre első sorban humoros válaszokat ad, miközben egyszerre elgondolkodtató és szórakoztató is. A célközönség igazából mindenki, hiszen szerencsés esetben mind megérjük az öregkort, amihez – ahogy az a filmben is elhangzik – azért kell némi bátorság. Hogy mit kezdünk vele, leginkább rajtunk múlik, a film és vele együtt a szereplők is minden esetre nagyon szellemesen aknázzák ki az ebben rejlő potenciált.
