Fejlesztő: Studio Sai; Kiadó: Studio Sai; Platform: PC, PS4, PS5
Apokalipszis utáni vonatos randizásokkal üthetjük el az időt két vérre menő küzdelem között az Eternights-ban.
Amikor anno a State of Play-en megláttam az Eternights trailerét, azonnal felkeltette az érdeklődésem. Az egész olyan jól volt összevágva, olyan jól hype-olta az arra fogékonyakat, hogy sokan máris a Shin Megami Tensei, vagy az abból kinőtt Persona sorozat kihívójaként kezdték el számon tartani. Azonban úgy tűnik a játékiparba is elér a remekül koreografált, ám minden puskaport eldurrantó kedvcsinálók kora. Történt ugyanis, hogy az Eternights bár nem egy rossz játék, de kb. az említett videóval szinte túl is vagyunk az egészen, ha az amúgy jó és vicces párbeszédeket nem számítjuk. Annak ellenére, hogy tudatában vagyok, hogy a fejlesztők hobbiprojektjéből kinőve lett megalkotva a játék, még koncentrálhattak volna kicsit jobban az ismétlődés elkerülésére, mert ez a monotonitás, ami megöli az amúgy jól induló hangulatot.
Az Eternights történetének elején két barát mindennapjaiba kapunk betekintést, akik különböző randialkalmazásokon keresztül próbálják meglelni a szerelmet, többnyire sikertelenül. Egy nap azonban mégis beugrik az áhított “hal” a hálóba, de csak, hogy másnapra az Eternights nevű vegyszer elszabadulhasson, szörnyeteggé változtatva az embereket és elhozva az apokalipszist. Hamar kiderül, hogy valami elég komoly természetfeletti összeesküvés van a háttérben, aminek mi állunk majd a középpontjában, de legalábbis a világ megmentése mindenképpen rajtunk múlik majd. Emellett lesz egy “új” karunk is, melynek eredetét nem lőném le, de ez lesz a fegyverünk és megannyi poén alapja a végigjátszás során. Tehát adott a sablonos világmegmentős RPG felütés, amit a készítők hack and slash-re jellemző harcokkal és randiszimulátor/vizuális novella részekkel dobtak fel.
Adott tehát minden, hogy jól érezzük magunkat és kellemes legyen az Eternights-szal eltöltött 12-14 óra. Van fejlődési rendszer, azonban nem a megvívott csaták során szerzünk tapasztalati pontot, hanem bizonyos cselekedetekért és a pályákon elszórva, vagy néhány nagyobb ellenfélért cserébe kapunk vagy szedhetünk fel fehér és fekete esszenciákat. Ezekkel a passzív és az aktív képességeket is boostolhatjuk. A rendszerrel nem lenne baj, de mivel annyi felesleges és időhúzó csata van, talán nem ártott volna jobban jutalmazni a játékost és inkább a harc irányába balanszolni ezt a rendszert. Bár én speciel jobban örültem volna az alap megoldásnak, ha kevesebb jár a sok unalmas, monoton, gombpüfölő pofozkodásból.
Egyedi mechanika viszont, hogy a fejezetekben különböző határidőkhöz vagyunk kötve, így adott napunk (ami nappalokra és éjszakákra van bontva, napszakok szerint elérhető feladatokkal) van a romantikus szál, vagy szálak elmélyítésére, valamint a fejlődésre. Ez egy tök jó ötlet, különösen, hogy nem kötik meg a kezünket és akkor végzünk el az intervallumon belül dolgokat, amikor csak akarunk. Bár az Eternights-ban folyó cselekmény nagyon is szórakoztató, azonban olyan sok a filler, annyira hígul az élmény, hogy rendesen agyon vágja az egészet és nem tud eljutni abba a magasságba, ahová kellene. Arról ne is beszéljünk, hogy a mentési rendszer nem jelöli a mentéseinket csupán a játékbeli helyszínnel és dátummal, ez pedig már másnap sem túl árulkodó, főleg, ha valaki többet is készítene a biztonság kedvéért. Ez kapitális hiba és ha nem figyelünk emiatt simán összehozhatunk olyan dolgokat, ami miatt újra kell kezdeni az egész játékot.
Grafikailag nem volt gondom a játékkal, afféle cell-shaded/anime megjelenésre törekedetek, ami nagyon jól sikerült, de az utcák teljesen halottak (mondjuk apokalipszis idején ez nem túl meglepő) és üresek, ami azért sokat segít az optimális futásban. Maxra húzva egyszer sem akadt meg a teszt talajaként szolgáló ASUS ROG Ally-on. Az audió is rendben volt, bár néha itt-ott azért megcsúszott, de semmi eget rengető. Gamebreaking hiba viszont akadt nem is egyszer, volt, hogy csak random összeomlott, vagy lefagyott az Eternights, de a legkellemetlenebb a megjelenés után néhány nappal érkező frissítés volt. Az applikálás után sajnos a játék az indítási fekete képernyőn nem tudott tovább haladni, melyre a megoldást csak az jelentette, ha más beállítási mentését illesztettem a megfelelő helyre, lecserélve a sajátomat. Emellett erős spoiler veszéllyel azt is megsúgom, hogy nem árt odafigyelni a játék végén, hogy kit választunk, ugyanis az ő képességeinek búcsút mondhatunk (és ezt senki nem köti az orrunkra) a végső, megjegyzem elég unfair csatákban és így könnyen lehet soulslike élménye bárkinek a végjátékra.
Összességben az Eternights remek játék lenne, azonban a készítők gyakorlatlansága, vagy esetleg külső nyomásra, annyi felesleges ismétlést és harcot tettek bele, ami már az élmény rovására megy. Természetesen ennek ellenére is azt mondom, hogy anime és JRPG rajongók tegyenek vele egy próbát, mert eleve nem egy teljes árú cucc és egy akcióval lesz ez még kedvezőbb is lehet!
Legutóbb ezt teszteltük:
