Fejlesztő: Dume Games Studio; Kiadó: JanduSoft S.L.; Platform: PC, Switch, PS4|5, Xbox One & Series X|S
Az Astronite egy régi vágású ügyességi játék, amiben a címszereplő űrkalandor szembeszáll egy bolygó lakosságán zsarnokoskodó ismeretlen entitással.
A metroidvania a SNES-es Super Metroid óta az egyik kedvenc videojátékos zsánerem, mert ha ötletesen eltalálják a sztorit, a körítést és a nehézséget, akkor képes hosszú órák erejéig képernyő elé szegezni. Szerencsére az Astronie-tal sincs ez különösebben másként. A története szerint főszereplő karakterünket a 2205-ös küldetés révén a Nepleára küldik, hogy segítsen a bajbajutott őslakosokon, akik felett hosszú ideje egy rejtélyes entitás hatalmaskodik és sereget létrehozva minden erejével a planéta egyeduralkodóvá akar válni.
A missziónk rögvest mélyvízbe dob: le kell győznünk egy főellenfelet, aminek következtében elveszítjük valamennyi fontosabb képességünket, úgymint például a jetpack-ket és a dash-t – így szimatolásunk közepette azon kell szorgoskodnunk, hogy ezeket visszakaparintsuk. Mindez nagyon ötletes tálalása az Astronite-nak: ugyan a játékidő meglehetősen rövidre sikeredett (maximum 4-5 óra alatt eljuthatunk a befejezéséig), de az eltérően kidolgozott zónák apropóján végig lebilincselő játékélménynek lehetünk részese. Az ellenséges lények a legapróbbaktól a „nehézfiúkig” változatos harcászati kvalitással rendelkeznek, de megkockáztatom, hogy közülük néhány típussal korábbi hasonló alkotásban még csak nem is találkozhattunk.
S lényegében ezek mivoltából szórakoztató igazán az egyszemélyes fejlesztő bemutatkozó ügyességi játéka. Nemeziseink között akadnak sablonos alakok, de egyik pálya sem hasonlít a másikra, tehát változatos területeket járhatunk be. Műfajának révén gyakorta vissza kell merészkednünk a már felfedezett helyekre, ám ebben persze rendelkezésünkre állnak gyorsutazást segítő telefonfülkék is. Sajnos ezek gyakorta szimplán rossz helyen találhatók, vagyis néha többször újra és újra megismételjük azt, amit korábban egy-két alkalommal letudhattunk csak azért, hogy eljussunk az úticélunkig. Ez valamikor viszont kapóra jön, ugyanis az ellenlábasaink pénzt potyogtatnak ki magukból, amiket felhalmozva a talentumainkat erősítendő eszközökre és életerőnövelőkre tudunk elkölteni a főhadiszállásunkon található árusnál.
Arra javasolt vigyáznunk, hogy egyrészt folyamatosan keressük a dedikált mentési pontokat, illetve nehogy mi is az elhalálozás sorsára jussunk. Ha ez utóbbi mégis megtörténik, akkor elveszítjük az összes nálunk lévő érmét. Ilyenkor vissza kell mennünk arra a placcra, ahol megtörtént az incidens, hogy a közelébe férkőzve automatikusan magunkhoz vonzzunk egy felhő szerű tárgyat. Ha a nagy igyekezet folytán, ugrabugrálásunk során mégis korábban túlvilágra költözünk, minthogy elérjünk a fellegig, akkor pedig lemondhatunk az addig megszerzett tőkénkről.
Az Astronite PC-s verzióját tesztelve összességében remekül fut, de az 1-bites prezentáció nyilvánvalóan nem kíván óriási erőforrásokat. Inkább arra gondoltam, hogy főleg a lezárás közeledtével futhatunk bele olykor arcpirító hibákba, de a stílus rajongói még így is kellemes címmel gazdagodhatnak. A titkos helyek és a retro játékok kikacsintásával nem nehéz rájönnünk, hogy a spanyol Dume Games Studio honnan inspirálódott. Továbbá fontos megjegyezni, hogy sajnálatosan egyikük kiosztásán sem módosíthatunk, de érdemes gamepad közreműködésével feltérképeznünk valamennyi helyszínt – bár igazából a billentyűzet használhatósága sem feltétlenül hátrány. Mindazonáltal a vibráció bekapcsolása nagy pluszt ad hozzá az impulzushoz, mivel az szinte együtt él a kijelzőnkön tapasztalható eseményekkel.
Legutóbb ezt teszteltük:
