Szubjektív szemmel vizslattuk meg a PlayStation Portalt több, mint egy évvel a megjelenés után, hogy mégis mire jó és hogyan teljesít.
A hordozható kütyük régi álomként vannak jelen. Emlékszem, hogy gyermekkoromban, mikor még a kvarcóra is újdonságnak számított, arról fantáziáltam, hogy ha ilyen ütemben fejlődik a technika, akkor a jövőben, amellett hogy repülő autóm lesz, egészen biztosan az órámon TV-zhetek…. bárhol, antenna nélkül. Azzal persze nem számoltam (s nem írhatom Michael Knight és/vagy a sci-fi regények számlájára sem), hogy egyrészt egyáltalán nem fog érdekelni mi megy a TV-ben, valamint hogy a Switch Lite-omat is azért cserélem le egy OLED-re, mert a kisebb képernyőt már fájó volt nézni öregedő szemeimnek.
Aztán persze voltak fejlettebb cuccok, példának okáért a SEGA Game Gear, ami egy nagyon vágyott dolog volt részemről, de soha nem valósult meg a birtoklása (vagyis csak évtizedekkel később). Így is örülhettem, hogy a kortársaimhoz képest egy ZX Spectrum, majd egy Amiga 500 is kiperkálódott a családi kasszából, mondván tanuljon a gyerek, ha ez a marhaság érdekli. Mai fejjel persze már nevetséges a “kézi Sonic”, de alighanem akkor is csalódás lett volna a vége hosszabb távon (pláne ha az elemekre gondolok). A GameBoy éra engem elkerült, de a világot nem. Ha megnézzük, hogy a minden idők konzol eladási listáján még mindig ott tanyázik a DS-sel egyetemben a top 5-ben, akkor különösebben magyarázni sem kell.
S akkor ne is beszéljünk a Nintendo Switchről, amivel annak ellenére is a két nagy vetélytárs mellett megy a kiotói cég a konzol piacon, hogy konkrétan egy generációval le vannak maradva hardverileg. Hiába, az ő kezük mindvégig a handheld piacon maradt, hülyék is lettek volna elengedni a sikereik mellett. Inkább mások zárkóztak fel, s például lett a “semmiből” egy Steam Deck, hogy aztán a Valve sikerén felbuzdulva boldog-boldogtalan “kézi PC”-ket gyártson. Még a hírek szerint az Microsoft is belebolondult a témába és a mostani “minden Xbox” tematikát követve egy kézikonzolt is szeretnének maguknak, amelynek piacra dobása már csak a marketing kommandón múlik.
De ne feledkezzünk meg a Sonyról sem, akik két sikeres (attól függ honnan nézzük) handheld projektet is magukénak tudhatnak. A PlayStation Portable és a PlayStation Vita is nagyot robbant a maga módján, de komolyabb anyagi sikereket inkább csak az előző mondhat el magáról. Sajnos ugyanaz játszódott le velük, mint mostanában a PSVR két generációjával: magukra lettek hagyva a platformok. Kevés izgalmas first party cím készült rájuk, a többi játékból meg a legtöbb csak egy gyengécske port volt, amit senki sem igazán akart játszani. Ellenben az igény továbbra is megmaradt egy jó hordozható PS-re, hiszen a “kékek” sok izgalmas franchise-t tudhatnak magukénak, s manapság már a visszafelé kompatibilitás okán a tömegek annak is örülnek, ha régebbi címekkel nyomulhatnak.
Éppen ezért óriási érdeklődés követte a pletykát az utóbbi években, amikor felmerült, hogy a Sony ismét beszállna a kézikonzol piacra. Aztán két éve bejelentették a PlayStation Portalt. Nem akarok hazudni, meglehetősen sok értetlenkedés fogadta, hogy erre ugyan mi szükség van. Egy streaming masinára, ami önmagában semmire sem képes, nemhogy játékokat futtatni. Őszinte leszek: én magam is legyintettem, hogy erre semmi szükségem. Pedig hát az ára (amit sokan egyből kikezdtek) nem feltétlenül rossz, ha azt vesszük, hogy egy teljes értékű DualSense-t kapunk vele (igaz kettévágva), valamint egy minőségi 8 incses tabletet (most vonatkoztassunk el attól, hogy a PS Portal keretein belül semmi ilyesmire nem használhatjuk – attól még a hardver ugyanannyiba kerül), akkor tulajdonképpen árában van.
Kijelenthető, hogy a PlayStation Portal egy réteg cucc (mint ahogy a PS5 Pro is), ami nem mindenkinek szól. Mert ha van otthon egy szuper TV-d, nem nagyon mozdulsz ki otthonról és nincsenek gyerkőcök, vagy egy társ, aki másra szeretné használni a “családi nagy képernyőt”, akkor valóban nem Neked való. Ellenben lehet egy rakás olyan élethelyzet, amikor mégis jól jöhet. S nem, még mindig nem arra gondolok, hogy egy maratoni MotoGP közvetítés közben/mellett lenyomni a napi Gran Turismo 7 penzumot. Nálam az váltotta ki mégis az érdeklődést szép lassan, hogy nagyjából kéthetente járok idős Édesapámhoz vidékre látogatni, segíteni. Emellett azonban a tesztelnivalókkal és a hobbimmal sem sem szeretnék lemaradni, így a kezdeti streaming szkepticizmusomat félretettem.
Az utolsó triggerhez azonban még egy esemény kellett. Mégpedig az patch, amit a PlayStation Portal tavaly novemberben megkapott. Innentől ugyanis nem csak egy saját PS5 masinához tudunk csatlakozni a távolból, hanem a PlayStation Plus Premium szolgáltatásának bizonyos címeihez is hozzá lehet már férni. Ez óriási fegyvertény, mert ugyan a konzol továbbra sem lesz önálló, de nem szükséges hozzá az otthoni PS5. Belevágtam hát a kalandba, mondván ha nem működik, mindig van visszaút valahogyan.
A hosszas bevezető után következzék egy kis “disclaimer”: ez nem egy teljes értékű teszt lesz. A PlayStation Portal megjelenése (2023 őszén jött ki) után másfél évvel nem sok értelme volna – akit érdekelt a dolog, már utánanézett. Ez egy teljesen szubjektív beszámoló lesz, ami még csak nem is a hardvert, hanem sokkal inkább a használhatóságot, élményt mutatja be és talán egy picit választ is ad közben, hogy ez a kütyü ugyan mire is készült, nem véka alá rejtve a buktatóit sem, ugyanakkor kikacsintva a lehetséges jövő felé.
Körülbelül két hónapja nyúzom a masinát és ez idő alatt jól összeszoktunk. Az anyaghasználat részemről teljesen rendben van, még a sokak által cikizett LCD képernyővel sincs problémám. Első körben természetesen a saját címekre mentem rá, mondván ha az nem működik rendesen, akkor a kutya megette az egészet. Mivel a Gran Turismo 7 mai napig gyakorlatilag állandó szereplője a mindennapjaimnak, persze, hogy ez volt az egyik első, amit kipróbáltam. Ennek kapcsán tudok mégis még egy apróságot mondani a hardver tekintetében, mégpedig hogy az analóg karok azért kisebbek, mint egy “rendes” DualSense-en. Ezt mindenképp érdemes figyelembe venni, mert olyan (gyakran) precíziós irányításhoz, amit az imént említett játék is igényel, nem feltétlenül alkalmasak. Az eredmény semmiképp sem tragikus, de nem árt tisztában lenni vele.
Engem leginkább azonban természetesen a streaming minősége érdekelt. Tudom, hogy a Remote Play ősidők óta létezik, volt hogy használtam is a múltban, de házon kívül, pláne mostanában sohasem. Mondanom sem kell, hogy a masina házon belül a Wi-Fi routertől pár méterre tökéletesen muzsikált. Na itt volt az ideje megemelni a tétet. A PlayStation Portal igényei közt legalább 5, de inkább 15Mbps sebességű wireless internetcsatlakozás szerepel. Ilyen szempontból “ideális” teszt terep volt a szülői ház 30Mpps-os minimumcsomagja. Megspékelve emeletekkel, valamint vastag, békebeli falakkal mint akadály és egy jó pár éves öreg, Vodafone (már kivonultak, szerencsére nem reklám) kábelmodemmel, amivel eddig csak gond volt (na most már biztos nem reklám).
Nem akarok hazudni, a két két lakószint távolságot természetesen nem sikerült megugrani, de ezt nem is vártam. A másodikon elhelyezkedő router problémáját a mobilok sem szokták tudni megoldani, azokon is lasszózni kell a Wi-Fi-t rendszerint, ha a földszinten tartózkodik az ember. Az elsőről azonban meglepően használható volt a szolgáltatás. Természetesen odafenn, a router mellett (csak a rend kedvéért) tökéletes volt minden, mintha csak otthon, a PS5 mellől toltam volna ugyanabból a szobából. Az imént említett egy emelet távolság azonban egy vastagabb fal miatt is érdekes, ez csak épp annyira árnyékol le, hogy kissé bizonytalanná tegye a netet. Ennek ellenére a legtöbb játékban max időnként feljövő minimális tömörítési hibát kaptam csak, nagyobb gondom nem volt.
A következő lépcsőfok a PlayStation Portal és a mobilnet esete volt. Na nem mintha annyira függő lennék (habár mióta egy zömében Z generációs, aktív gamerekből álló cégnél dolgozom, nagyjából csak átlagos, koca gamernek tartom magam), hanem csak az érdekesség kedvéért. Az eredmény nem lesz reprezentatív, inkább csak azt mondanám, hogy ezt csak kipróbáltam, de meglepően jó eredménnyel zárult ez az etap is, ugyanis semmilyen problémába nem ütköztem. Persze mondhatni ideális körülmények között. Tervben volt, egy M3-as autópályán, Budapesttől Nyíregyházáig (vagy fordítva) való kétórás masszív teszt, de ezt elvetettem, mert néha nemhogy a sima streaming videók nem mennek ilyenkor, hanem internet elérés sincs bizonyos pontokon (2025, teljes lefedettség ide vagy oda, több mobilszolgáltatót is kipróbálva).
A végére maradt a fentebb már említett “új” (valójában már 4-5 hónapos) feature, vagyis a PlayStation Plus Premium címek tesztje. Megmondom őszintén engem ez érdekelt legjobban, pont azért, mert itt még csak aktív géped sem kell hogy legyen (később majd megvilágítom miért). A Cloud Streaminget választva (mely a cikk írásának pillanatában még mindig beta és valószínűleg egy ideig az is marad) több mint 260 cím tárul elénk, amely hallatán egyesek felhorkanhatnak, hogy de hiszen ez nem is a teljes választék. Valóban nem. Nem teljesen tiszta mi alapján, de válogatott játékok érhetőek el itt, de így is olyan viszonylag új címek, mint a Prince of Persia – The Lost Crown, a Star Wars Jedi: Survivor, vagy a Lost Records: Bloom & Rage ami még egy hónapos sincs (ez utóbbinál kipróbáltam, hogy viszi-e a streaming változat az offline save-emet – vitte).
Akadnak a tarolyban örökzöldek is (GTA V, Doom Eternal), meg természetesen Sony blockbusterek (Ghost of Tsushima, The Last of Us: Part I, Death Stranding, Ratchet & Clank: Rift Apart, Marvel’s Spider-Man: Miles Morales, sőt Sackboy is), de ha valaki az indie témában nézne szét, nem rossz választás Plucky Squire, vagy az Animal Well sem (utóbbi sajnos épp most távozik a PS Plusból). Részemről jó volt újra találkozni pár PS1-es őskövülettel (a Rally Cross sokkal rosszabb, mint emlékeztem harminc év távlatából, de a Jumping Flash még mindig menő), elővenni picit a PSP-s Daxtert, vagy végigvinni ki tudja hányadjára a Super Stardustot, hogy a Vitáról ismert Luminesbe ölt órákat már ne is említsem.
No de ennyi pozitívum után jöjjön a feketeleves. Mert persze, hogy van az is azért. Azt, hogy kell internet és mi van ha nincs feltöltve a konzol akksija ne számoljuk, mert mindez egy streaming konzolnál legyen már alapvetés. Az viszont nem az, ha nemzetközileg leáll a PlayStation Network. Ritka az ilyesmi, de nekem pont sikerült az első hétvégén belefutnom – ez volt az ominózus február eleji eset. Elsőre nem is értettem, mert szombaton még ment minden, vasárnap meg már nem. Aztán olvastam mindenfelé, hogy bajok vannak. Ebből a szempontból szerencsésebb volna valami beszédesebb hibaüzenet, hogy az embernek leessen mi van és nem csak (rossz) tapasztalatokból merítve. A másik, hogy mivel a saját konzolunk streamelése nem jár PS Plus kötelezettséggel, így azokat is sújthatja a leállás. akinek nincs is előfizetése. Ilyen szempontból a Sony kompenzációja nem feltétlenül volt fair, mert csak hosszabbítgattak mindenkinek, de voltak akiknek nem volt mit, pedig használták volna a szolgáltatást.
Volt viszont egy másik alkalom is, amikor a PlayStation Portal értetlenül nézett vissza rám. Rutinosan megnéztem a downdetectort, de nem jelzett PSN hibát. Sajnos a megoldással csak hazatérve szembesültem, az PS5-öm egész egyszerűen lefagyott az egyik session végén és nem bírt kikapcsolni. A dolognak nem is az a legnagyobb hátulütője, hogy nem tudtam játszani, hanem hogy a gép így, búgva ment majdnem egy napot. Őszintén szólva ha egy hosszabb utazásnál történne meg ez, nem lennék boldog (leszámítva, hogy hosszabb utazásra biztosan nem egy streaming konzolt vinnék magammal gondolván a repülőútra és nem is feltétlenül konzolozással tölteném az időt). A másik tanulság még, hogy mivel készenléti állapotban kell lennie az otthoni masinának, kikapcsolásnál erre mindig ügyelni kell, hogy nehogy(!) teljes shutdownt intézzünk, mert onnan nincs visszaút, csak ha valaki odahaza fizikálisan bekapcsolja újra a konzolt.
Mindent egybevetve és a két utóbb említett komolyabb kellemetlenséget leszámítva nekem mégis pozitív hangulatban zárult a teszt és nem bántam meg a beruházást – a PlayStation Portal tudja mindazt, amit vártam tőle. Kompetitív játékhoz egészen biztosan nem jó a lag miatt (mert persze azért van) és tűéles, tökéletes képminőséget sem kapsz majd (tehát a Digital Foundry rajongói felejtsék el – nem lesz folyamatos 60FPS állandó 1080p mellett és még akár mikor akadások is lehetnek, de az egész így is élvezhető). Ha ezt elfogadod, akkor az otthonodtól távol is részesülhetsz a PlayStation okozta örömökben. Biztos vagyok benne (hiszen olvasok fórumokat), hogy vannak olyanok, akik szerint ezt az egészet meg lehet oldani okosba is, “óccón”. Erről az a véleményem, hogy aki hülye emulatorokkal, meg “ugyisvanegytabletem” és “kitudjamilyenkontroller” kombókkal szeretné kiváltani a dolgot, tegye, de nem fogja ugyanazt az élményt kapni. Ez a hardware pont erre lett kitalálva (más megoldással nem kapunk haptikus feedbacket, adaptív triggereket) és a kisebb malőröket leszámítva tökéletesen működik is. Tömegtermék persze sosem lesz, egy nagyon extrém szűk réteg az akinek hasznos lesz a készülék, de Nekik nagyon.
A végére hagytam egy nagy ziccert, ami talán nem utópia, hanem megvalósítható dolog és komolyan növelhetné a PlayStation Portal bázisát. A technikai mikéntjét persze nem tudom, de nem lehet ördögtől való a megvalósítása, talán már ügyködnek is rajta a Sony mérnökök. Ez pedig az volna, ha a saját játékainkat tudnánk direkt PS5 kapcsolat nélkül is tolni, a felhőből. A rendszerben megvannak az adatok, hogy mi van milyen címeket birtoklunk digitálisan, így már csak szerverkapacitás kérdése az egész (nem akarom degradálni, nyilván ez nagyon komoly háttért kellene feltételezzen). Amíg azonban a Cloud Streaming is csak betaban fut és kiválasztott címekkel, addig ez álom marad. De ki tudja, talán egyszer majd a nem túl távoli jövőben meglepetésre ébredünk. Addig meg használjuk így a ketyerét, mert hasznos és szeretjük.
Legutóbb ezt teszteltük:
