Fejlesztő: Jukai Studio; Kiadó: Versus Evil; Platform: PC, PlayStation 4, PlayStation 5, Xbox One, Xbox Series S/X
Nagy ígéretekkel érkezett a Stray Souls az idei Halloweenre, ám ezekből szinte semmit sem sikerült beváltania.
Fontosnak tartom leszögezni, hogy nagy csodálója vagyok az indie címeknek és 99%-ban sokkal könnyebben szemet is hunyok az ezen szcénából érkező alkotások hibái felett. Általában van, ami kárpótoljon a gyengeségekért, cserébe és mindemellett a szemem előtt lebeg a maroknyi ember odaadó, megfeszített munkája is, amit nem szólnék le ok nélkül. A Stray Souls-szal szemben azonban ezeket nem tudom tartani, ugyanis annak ellenére, hogy továbbra is szem előtt tartom a befektetett időt és energiát, ennek egyszerűen nem szabadna az online áruházakban, jelen állapotában megvásárolhatónak lennie. Noha 30 dolláros áron lehet hozzájutni, egész egyszerűen nem értem az árazást. Persze mondhatnánk, hogy indie fronton ez a “normális”, de pénzért cserébe az ember elvárná, hogy egy befejezett alkotást tegyenek elénk, de ez kb. olyan szinten van, mint amit a zárt demókon szoktak bemutatni, vagy még ott sem. Na, de nézzük, mik is a konkrét problémák!
A Stray Souls története szerint Daniel bőrébe bújhatunk, aki éppen betöltötte a 18. életévét. A fiú, az apja által elkövetett vérengzés folyományaként nevelőszülőknél nőtt fel és lottó ötösként éri a hír, amikor megörökli vérszerinti nagymamája házát. Az irányítást az első, a házban töltött este kezdetén vesszük át felette és a szomszéd lánnyal való csetelés során gyorsan kiderül, hogy a nagyival sem feltétlen volt minden rendben fejben. Ez azonban még csak a lejtő eleje, mert innen kezdve elszabadul a pokol és sorban ugranak ránk a különböző szörnyek és a nagymama is kísérteni kezd minket. A játékban előrehaladva különböző Aspen Falls-i helyszíneket fogunk bejárni, a kb. 6 órás horror tps kaland során. A helyszíneken, a történetben, a fejtörőkben meg úgy en bloc az egész játékban keveredik a Silent Hill, a Blair Witch és az Alan Wake, de ezeket nem sikerült megfelelően lekoppintani így csak halovány és pofátlan másolatai lesznek az eredeti ötleteknek és távol áll a marketing anyagban használt mély és immerzív történettől vagy éppen az élvezetes játékmenettől.
A játék soulslike harcokat ígér és nem is állít annyira valótlant, mert a megvalósított darabos mozgás és a csaló, gyakran lehetetlen ellenfelek egy az egyben hozzák a legkomolyabb Dark Souls boss-okat, így nem lesz lehetőség hübelebalázs módjára darálni, minden egyes ellenfelet gondosan el kell csalni a többitől, mert a falkák máskülönben darabokra tépnek minket. A harc amúgy faék egyszerű, csak hátráljunk, legyen elég töltény és nem lesz gond. Van bukfenc, ami kitérésre való, de inkább csak összezavarodunk majd tőle, plusz nem sokat segít a falon is átütő, áthányó, vagy bármilyen egyéb módon sebző ellenfelek ellen. Mindent összevetve a Stray Souls harcrendszere rendkívül feszültté teszi az összecsapásokat és rendesen szorítani fogjuk az irányításért felelős perifériánkat, bár nem hiszem, hogy a megfelelő okból.
A Stray Souls-ban dinamikus történetmesélést ígér, folyamatosan döntenünk kell a dialógusokban, valamint a játék 3 különböző befejezést is ad, azonban bármit választhatunk menet közben, nincs semmilyen hatása a teljesen scriptelt történetre. A 3 befejezés a játék legvégén 1 döntésből elérhető, ami egészen egyszerűen nevetséges, ezt 20 évvel ezelőtt is komplexebben oldották meg. A legviccesebb az egészben, ha nem választunk. Ebben az esetben választ helyettünk a játék és nem csak simán csendben marad, mint, ahogy ezt várnánk ilyen esetben. A scripteltség is szörnyen gagyi, megesik ugyanis, hogy kísérőnket elhagyjuk a helyszíneknek álcázott egyszerű csőhálózatokban, ám a jelenetekben ugyanúgy beszél mellettünk a semmi, mintha ott lennének, a játék még csak oda sem teleportálja őket mellénk az átvezetőre. De megesett olyan is, hogy egy helyszínt lezár addig a játék, amíg minden ellenfelet ki nem írtunk, 35 perccel és 4 visszatöltéssel később vettem csak észre, hogy két szörnyet sikeresen egy épületbe spawnolt a játék, hozzáteszem teljesen véletlen vettem őket észre. Igazi öröm volt ekkor, hogy tudunk sebezni és sebződni is a falakon keresztül, mert más esetben nem tudtam volna tovább haladni. A listát pedig tudnám még napestig folytatni, de szerintem ez már bőven átfogó képet ad a játékmenetbéli problémákról és a karaktereket sem akarom tovább pocsékolni.
A Stray Souls sajnos technikailag is szörnyű állapotban van, noha a grafika néha egészen tetszetős, azért nagyon messze van a marketing anyagokban említett next gen élménytől. Az animációk hibásak, beakadnak, egymáshoz képest rossz szögben, vagy rossz távolságban játszódnak le és ami balul sülhet el velük, az meg is történik. “Szerencsém volt” így a PC és az Xbox Series X változatot is tudtam tolni és mivel a PC-ssel indítottam, még volt okom azt hinni, hogy a középszerű laptopom a problémák oka. Sajnos ugyanez az élmény fogadott a Series X változatnál is és bár azt terveztem mindkét változatot végigcsinálom, egyelőre inkább pihentetem a PC változatot, ha már a másikat becsülettel befejeztem. A képfrissítés amúgy egész jónak mondható, ezen a fronton nem volt problémám egyik változattal sem.
Külön meg kell említenem a Stray Souls adatlapjain feltüntetett Unreal Engine 5 és a Metahuman rendszer kiemelését. Talán ezeket akkor kellene ennyire promózni, ha sikerült volna jól implementálni, mert az hagyján, hogy a grafika nem konzisztens, tehát az első erdős pályán a köd csodaszép, ám a többin olyan gagyi mintha egy másik játékkal játszanánk. A minél emberibb arcok megalkotásáért felelős Metahuman pedig olyan kifacsart és oda nem illő grimaszokat tesz majd az arcokra, melytől egész egyszerűen nem csak a ránk támadó szörnyektől fogunk félni. A hangok egészen rendben vannak, de itt is van azért komoly probléma a megvalósítással, gyakran akadnak be, vagy hallgatnak el teljesen. Akira Yamaoka-t pedig lehet csak egy napra sikerült szerződtetni és ő aznap pont szabadnapos volt, mert nem igazán éreztem, hogy bármit is hozzá tett volna a játékban felcsendülő dallamokhoz, ha csak nem a vége főcím alatt megszólaló dalhoz.
Végeredményként azt tudom mondani, hogy jobb a Stray Souls-t jelenlegi állapotában messziről elkerülni. A mostani stádiumban még demózni sem mernék vele, nemhogy 30 dollárt elkérni érte, remélem, hogy a fejlesztő legalább betyárbecsületből felpatcheli egy elfogadható állapotba, ebben az esetben egy 50-60%-os árcsökkentéssel már merném mondani, hogy tegyetek vele egy próbát.
Legutóbb ezt teszteltük:
