Fejlesztő, Kiadó: Vertigo Games; Platform: PC, PS5
Nem veszi magát túlzottan komolyan az Arizona Sunshine 2 és jól is teszi, mert egy effajta zombis trancsírozástól inkább önfeledt, humoros pillanatokat várunk.
Mióta Magyarország lassanként a mediterrán éghajlati öv része, azóta nincs okunk panaszra a hideg teleket illetően – most karácsony környékén is 10 celsius körül mutat a hőmérő, no és persze pluszban. Persze, biztos akad akinek ez is hűvös és jobb szeretne fürdőnaciban flangálni, mondjuk egy jó kis arizonai napsütésben. Nos, a lehetőség most adott, de van egy kis bökkenő: egy rakás élőhalott is a csomag részét képezi.
Az Arizona Sunshine 2 pontosan hét esztendővel az elődje után látott napvilágot, s ahogy egy jó folytatás, ez is mindenben rápakol egy lapáttal az első részre. Platformokat tekintve most is le lett fedve az összes népszerű VR sisak, mi a PSVR2 változatot nyüstöltük. Talán a látvánnyal érdemes kezdeni a boncolgatást, hiszen ez az egyik első ismérv egy új játéknál, amit az agyunk feldolgoz. Szebb lett a grafika, de ugye volt is honnan fejlődni. A stílus most is képregényre hajazó, kissé karikírozott, de jól áll neki és legalább elveszi, ellenpontozza egy kicsit a véres zombiapokalipszis okozta sokkot. Főleg az ellenfelek kidolgozottak, illetve a közeli környezet nagyja (a távoli már szinte egyáltalán nem).
Lehet nem a grafikáról fogunk tehát emlékezni a játékra, de nincs ezzel gond. Pont azt nyújtja, ami egy önfeledt kis lövöldözéshez dukál. Sztori? Van, de épp csak azért, hogy ne csak random helyszínek töltődjenek be egymás után (na jó az elődnél talán picit összetettebbek a történések, de hasonló vonalon mozog az egész). Névtelen főhősünk ezúttal egy katonai helikopter zuhanásának a szemtanúja, s miután felkutatja a roncsot, kiderül, hogy a helyzetet előidéző nulladik pácienst (vagy beteget) kell megkeresnie. Szerencsére ezúttal társsal, egy jópofa német-juhász kutyussal kiegészülve.
A Buddy névre hallgató eb behozása kétségkívül jó húzás volt. A cukiság faktort és azokat a scriptelt részeket (ahol csakis ő tud bebújni valahová, hogy megszerezzen egy kulcsot) leszámítva ugyanis a játékmenetet is megbolondítja picikét. Ő maga is harcol a zombikkal (de mi magunk is jelölhetünk neki célpontot), de teherhordóként sem utolsó, ugyanis két további fegyvert is ráaggathatunk. Azonban szintén őkelme az, aki az Arizona Sunshine 2 történetének egyik mozgatórugója. Hogy miért, az a papírvékony sztori miatt maradjon titok, de a végére mindenkinek a szívéhez nő majd. Sajnos a pályák annak ellenére is egyhangúak, hogy sokféle helyszín van. A tizedik földalatti alagút, de a belső helyszínek többsége (akár pláza, akár kórház) hamar önismétlővé válnak. Az olyan részek viszont emlékezetesek, mint a koncert színpad, vagy a száguldó vonat – ilyenekből lehetett volna többet hozni.
Csaknem 20 pályán keresztül tart a kaland és a 4-5 órás YouTube végigrohanásokat számolva is legalább duplájára nőtt a hosszúság, még ha ez kevésnek is tűnik. Részemről amúgy is a rövidebb etapok híve vagyok, egyrészt a VR miatt, másrészt hihetetlenül tömény az akció, így nekem jobban esett kisebb adagokban fogyasztani. Szerencsére a sima multi mellett co-op lehetőség is van (a crossplatfrom miatt akár más headsetes haverral kiegészülve is), fekete pont gyanánt viszont azt lehet említeni, hogy a PSVR2 lehetőségei nincs annyira nem lettek kihasználva, valamint hogy néhányszor nemes egyszerűséggel kifagyott a játék. Sebaj, ettől függetlenül szeretettel várjuk majd az Arizona Sunshine 2 után a harmadik részt is, szigorúan a karácsonyi szezonban, bejgli fogyasztástól kissé kábult állapotban.
Legutóbb ezt teszteltük:
