Fejlesztő, Kiadó: Ubisoft; Platform: PC, PS4, Xbox One, Nintendo Switch, Android, iOS
Csaknem tíz év telt el a Valiant Hearts: The Collection két epizódja között, de a folytatás pontosan olyan érzelmesen mutatja be a háború borzalmait, mint a legendás előd.
Furcsa állatfaj az ember. Mióta csak létezünk, a vérünkben van a veszekedés, a háborúzás. Teljesen mindegy hogy mi miatt zöldebb a szomszéd kertje, hajlamosak vagyunk ölre menni a legapróbb, leglehetetlenebb dolgok miatt. A háborúknak persze általában komoly tétje van, de valóban érnek ezek annyit, hogy emiatt emberek milliói haljanak meg? Pláne hogy ezek a konfliktusok igazából sokszor a hatalmasságok, és vezetők közt feszülnek, az egyszerű emberek meg maximum bábok ezekben a nézeteltérésekben. A népszerű urbánus legenda szerint például az I. világháborúban az ellentétes oldal katonái gyakran összejöttek egy-egy focimeccsre, vagy egy kis barátkozásra a fronton, hogy másnap parancsra halálra lődözzék, vagy szurkálják egymást.
A hozott témát már sokan és sokféleképpen feldolgozták, közéjük tartozik a Valiant Hearts első része, amely a The Great War alcímre hallgatott. Kimondani is szörnyű, de idén júniusban lesz tíz esztendős a játék. Ennek kapcsán viszont egész sokan találkozhattatok vele szinte minden létező platformra megjelent ugyanis. A kedves rajzos megjelenítés és a viszonylag egyszerű, főleg platformerekre épülő játékmenet azonban csak nyomokban oldotta a feszültséget, a nagyon is komoly, háborús téma miatt megmaradt a történet melankolikusnak, tragikusnak és elgondolkodtatónak. Nyugodtan mondhatjuk, hogy az ezek az ellentétes hatások egy instant klasszikust szültek meg, amiről a mai napig elismerően beszél mindenki, aki játszotta.
Tavaly év elején aztán majdnem hogy váratlanul előkerült a Coming Home, a titokban remélt folytatás. A játékra azonban lecsapott a Netflix és exkluzívvá tette, így egészen mostanáig csak azok élvezhették, akik rendelkeznek előfizetéssel és hajlandóak voltak mobil platformokon nekiállni. Szerencsére mostanság ezek az üzletek véges időszakra szólnak csak, így borítékolni lehetett, hogy előbb-utóbb megjelenik majd PC-re és/vagy konzolokra is a második rész. Ennek jött most el az ideje, s ha már így alakult, hogy tizedik szülinap is jön, a Ubisoft mindjárt együtt adta ki a két játékot gyűjteményes formában, ez volna a Valiant Hearts: The Collection.
Igen, a két játékot rejti a csomag, amiből az első rész gyakorlatilag változatlan formában került be, vagyis pont ugyanazt kapjuk, mint anno PS3-on vagy X360-on. A Coming Home pedig tipikus folytatás, a már megszokott “még több ugyanabból vonalon”. A játékmenet és a történések is hasonlatosak lesznek, annyi hogy a szereplőgárda változott némileg. Az első rész történéseit még tíz esztendő távlatából sem szeretném elspoilerezni, így legyen elég annyi, hogy Anna a nővér (s elmaradhatatlan kutyája) valamint Freddie az amerikai önkéntes azok, akik visszatérnek a szereplők közül. Hozzájuk csatlakozik utóbbi öccse (James), valamint egy búvár (Ernst) és egy pilóta (George) is. A sztori annak mentén alakul, hogy a az USA is beszállt a küzdelembe és hogy azt a rengeteg afroamerikait, akik jelentkeztek a feladatra, hogy megvédjék a hazájukat, kőkeményen alantas munkákra (takarítás, építkezés, szállítás, stb) alkalmazták leginkább. A háború borzalmaihoz tehát ha önmagában nem lett volna elég, a rasszizmus is becsatlakozik.
Térjünk ki azonban az egyéb játékmeneti dolgokra, vagyis hogy mégis milyen különbségek vannak. Leginkább az lehet feltűnő, hogy immár földön, vízen, levegőben is zajlik a történet, az eddigi autós üldözések helyett például egy repülővel kell majd manővereznünk. A minijátékok is egyszerűsödtek, a sebkötözős szekvenciák ugyan továbbra is megvannak, de a Quick Time Eventek helyett egy szilánk kihúzgálós és egyszerű mozdulatokkal operáló kötözős rész szerepel. Az isten se mossa le, hogy mobilra termett a játék, egyértelműen az érintőképernyőre lettek ezek tervezve, ami azt is jelenti, hogy kontrollerrel bizony kissé nehézkesebb irányítani. A zenélős részeknél ugyan visszatér a reflexszerű gombnyomogatás, de ehhez jobban is illik, szinte észre sem lehet venni, hogy mire “kényszerít” minket a játék.
Igazából a Valiant Hearts: The Collection-nak nincs gyenge pontja. Ugyanúgy elvarázsolja ma is az első rész az embert, mint tíz éve és a folytatásnak sincs miért szégyenkeznie, a mobilos háttér ellenére is ugyanolyan élvezetes darab. Egyedül a hosszát érheti kritika, hiszen a Coming Home mindössze két óra alatt letudható, így inkább érződik picit egy DLC-nek, vagy újabb fejezetnek (gyakorlatilag ott is folytatódik, ahol az előző történetnek vége szakadt). A mondanivaló viszont továbbra is rendkívül erős és szívszorító. Olyannyira, hogy ha valaki a nagy játszadozás közben el is felejtené a hátteret, a sztoriba befűzött, egy ponton megjelenő melankolikus képsorok a háború borzalmairól egész biztosan emlékeztetni fogják arra, hogy miért nem jó módszer ez a viták rendezésére és nem lesz az sohasem.
Legutóbb ezt teszteltük:
