Playdate – teszt

Végre Magyarországra is megérkezett a Playdate, ami főleg az oldschool játékok kedvelői számára nyújt számos remek szórakozási lehetőséget. Tesztünk során megnéztük, mire képes ez az aprócska kézikonzol.

Nem kis rizikó manapság új konzollal előrukkolni, és a három megavállalat, név szerint a Nintendo, a Sony, valamint a Microsoft árnyékában úgy tűnhet, nem is nagyon van igény rá. Ezért is hatott érdekesen 2019 májusában, minek után kiderült, hogy a Panic nevű szoftver- és videojátékfejlesztő cég egy olyan konzollal rukkol elő, amely akár a zsebünkben is elfér. A Playdate a tengerentúli piacon, egész pontosan a hivatalos webshopon keresztül, először 2022 áprilisában volt rendelhető, ám idővel bővültek a szállítási helyek és a mai napig kicsivel több, mint 70.000 példányt sikerült értékesíteni belőle.

Közel egy hónapja már kishazánkba is szállítanak a tengerentúlról Playdate-et, s ez a mindössze 86g-os szerkentyű első ránézésre olyan klasszikus marokkonzolok nyomdokaiba kíván lépni, mint az 1987-től 2004-ig többmillió zöldhasút termelő Gameboyok voltak. Szemlátomást nincs abban semmi meglepetés, hogy kulcsin alapján találunk a két kütyü között némi hasonlóságot, hiszen közvetlenül a készülék 2.7” nagyságú kijelzője alatt helyezkedik el a D-pad, míg alig egy centiméterrel mellette a B és A gombok. Ami újdonságot jelent, az a jobb oldalon lévő mechanikus hajtókar (vagy egyszerűbben kurbli), melyet forgatva természetesen a legtöbb játék vagy akár a menürendszer kurzorának kezelése kapcsán tekergethetünk. Ha pedig épp nincs rá szükség, akkor berögzíthetjük a beépített tartójába.

A Playdate első indítása után ötletes animáció-sorozat kíséretében sajátíthatjuk el masinánk csínját-bínját, vagyis többek közt a gombok használatát és a ki- bekapcsoló alkalmazásának rejtelmeit. A menürendszere letisztult és piszok hangulatosnak bizonyult a fülbemászó 8-bites hangeffektjeivel. Teljes egészében az angol nyelvet ismerőknek kedvez, s módosításra (még?) nincs lehetőség: a könnyű kezelhetősége miatt szerencsére nem vetődött bennem semmiféle hiányérzet. Egyetlen igazán bosszantó negatívumnak a háttérvilágítás hiánya mondható. Csak fénnyel elárasztott helyen nyüstölhetjük a Playdate-et, mivel sajnos sötétben, ha megfeszülünk, akkor sem láthatunk semmit a kijelző tartalmából. Továbbá nekem ugyan nem hiányzik, de a Bluetooth kompatibilitásra a debütálás óta várnak a tulajdonosok a beharangozott rendszerfrissítésre. Addig is mezei Jack-csatlakozóval köthetjük rá kedvenc fülhallgatónkat.

A feltöltés USB-C-s csatlakozóval lehetséges és készenléti állapotban nagyjából 14 napon keresztül bírja szuflával, míg megállás nélkül saccra 8 órán át nyüstölhetjük. A mindössze 4 GB-os tárhely korunkban megmosolyogtató, s bővítésre nincs lehetőség, viszont a szoftverek nem túl terjedelmesek (maximum 300 megabájt a leghúzósabb, emiatt nem is volna túl sok értelme). A számuk mostanáig átlépte a 200-as határt, és single player játékok szempontjából szinte valamennyi népszerű zsáner képviselteti magát: akció-, kaland-, puzzle-, sport és versenyjátékokra, valamint RPG-kre, illetve egyéb szoftverekre, úgymint e-book olvasóra, számlógépre, rajzolóprogramra és mp3 zenelejátszóra is beruházhatunk a hivatalos weboldalon vagy a Catalog menüben. Az árak igazán változónak mondatók, ugyanis 1 és 15 dollár között mozognak. Bár nem teszteltem le minden egyes alkalmazást, de vannak köztük ismerős(nek tűnő) produktumok, azonban az eddigi tapasztalatok alapján mindegyik cím az egyediségre törekszik és a legtöbb program gyakorlatilag megköveteli a kurbli használatát. Ha csak a videojátékra szorítkozunk, ebből az következik, hogy minden egyes termék eredeti cím – olyannyira, hogy jó eséllyel más eszközökön nem találkozhatunk velük. Éppen tán emiatt főleg az indie és kísérleti jellegű játékok rajongói bizonyosan megtalálják benne számításukat.

Specifikációk:

Legutóbb ezt teszteltük:

One Last Breath – játékteszt

Hozzászólások

hozzászólás