Fejlesztő: Yakov Butuzoff; Kiadó: DANGEN Entertainment; Platform: PC, Nintendo Switch, PlayStation 4, PlayStation 5, Xbox One, Xbox Series S/X
A 90-es évek point and click kalandjátékait idézi meg a II. világháború utáni USA-ban játszódó Loretta, mely végre konzolokon is tiszteletét teszi.
Van egy különös kötődésem a point and click kalandjátékokhoz. Hogy a hőskorban megjelent játékok szinte első kézben történt átélése és az ebből fakadó nosztalgia érzete ágyaz meg ilyen mélyen, vagy egyszerűen az őrületes mértékű kreativitás csábít el, amit ezekbe a cuccokba beletettek az számomra örök rejtély marad. Az viszont tény és való, hogy, ha hasonló játékot látok általában összefut a nyál a számban, természetesen nem volt ez másképpen a Loretta esetében sem. Noha a cucc elérhető PC-n már több mint egy éve, a konzolos megjelenésekre várni kellett ez idáig, ami számomra pedig remek alkalom volt egy kis “kézimunkára” ugyanis eltökélten Nintendo Switch-en akartam ezt a kalandot végigkattintgatni.
A Loretta afféle pszichológiai thriller, melyben a játékost a főszereplő, Loretta bűntetteinek bűntársává teszi. A történet a 1940-es években játszódik és háztartásbeli főhősnőnk életét követi, aki csalfa férje, az író Walter hűtlensége és önzősége miatt szenved. Kellemes és kényelmes New York-i életükből egy csapásra a vidéki, farmeréletben találják magukat, amikor is adósságok miatt a metropolisz elhagyására kényszerülnek, a visszautat pedig Walter jelenlegi könyve jelentené. Egy napon a férfi viszont váratlanul eltűnik, Loretta egy lázálomba kerül, és a mi segítségünkre van szüksége, hogy a kálváriát túlélje. Persze számos bonyodalommal nézhetünk szembe és döntéseink sora befolyásolja is a végkimenetelt, ezért nem árt többször is nekifutni a játéknak, hogy a történet minden oldalát megismerhessük.
A Loretta, mint, ahogy azt már a korábbiakban említettem egy point and click kalandjáték, amelyben a játékosnak döntéseket kell hoznia a történet alakulása érdekében. Nem is próbálnak minket összezavarni a stílusra jellemző megszámlálhatatlan mennyiségű tárggyal, aminek felét nem is kellene használni. Az egész élmény egy nagyon lineáris menet, de azon a néhány döntésen, amit meg kell hoznunk komoly fordulatok múlhatnak. A játékban emellett számos mini-játék található, amelynek többsége igen frusztráló lehet. Ezeknél általában semmilyen indikáció nem érkezik, így vaktában hadakozunk, míg rá nem jövünk mire is gondolt a fejlesztő. Bosszantó momentumok ezek, nem ártott volna némi magyarázat hozzájuk. Főleg mivel a többségük csak időhúzásként van jelen.
A Loretta művészeti stílusa nagyon is szemet gyönyörködtető, azonban a megvalósítás hagy némi keserű szájízt az emberben. Az hagyján, hogy a dizájn egyszerűsége miatt nem operálunk túl sok elemmel, de ennek ellenére sem sikerült túl jól az optimalizálás. Megértem, hogy gyenge a hardver, de ahogy elnéztem a többi változat sem lett sokkal jobb teljesítményben. Gyakran esik be a képfrissítés a minimális szint alá, sűrűn fordultak elő grafikai, hangbéli és még mentési bugok is, emellett előfordult még ilyen-olyan probléma. Az meg számomra külön hatalmas negatív pont, hogy pauzálás esetén a játék nem áll meg, csak feljön egy kis ablak, ám a háttérben minden megy tovább. Ez már akkor is kellemetlen lenne 2024-ben, ha videót nem tudom szüneteltetni, de, hogy a valós idejű játék sem szakad meg az szerintem nagyon gáz.
Összefoglalva, a Loretta egy izgalmas és gyakran borzongató kalandjáték, amely a film noir és a ponyvaregények hagyományait idézi. Bár néhány mini-játék határozottan idegesítő és az automatikus mentési funkció néha problémás lehet, a Loretta mégis érdekes történetet és hangulatot ad stílusos grafikával és zenével. A thriller rajongóknak érdemes kipróbálniuk, de mindenki kezelje a helyén a játékot.
Legutóbb ezt teszteltük:
