Kissé lassult a virtuális valóság vonalon a sebesség, de azért vidámparkba kalauzoló HappyFunland és a fantasy húrokat pendítő Mixture mutatja magát.
Sokadik PSVR2 beszámolónk csak úgy, mint legutóbb, egy kiadó termékeivel foglalkozik. Az egyikben a rémisztő környezet próbál hatást elérni, a másikban pedig a varázslatokkal tarkított akció.
HappyFunland
Fejlesztő: Spectral Illusions; Kiadó: Perpetual Entertainment, Spectral Illusions LLC; Platform: PC, PS5
Vidámparkba járni jó móka, s ha máshogy nem megy, akkor segítségül hívhatjuk a virtuális valóságot. Ráadásul jelen darab nem is annyira a vidámságról szól a címével ellentétben, hanem az ijesztgetésről. Egy rég elhagyott, kissé már lepukkant intézménybe látogathatunk el ugyanis, ahol egészen horrorisztikus fogadtatásban lehet részünk. Már a megközelítés is sajátos, ugyanis úgy fuvaroz be minket egy fickó a környező mocsáron keresztül a csónakjával, hogy odabenn végigjárjuk az egykoron teljesen automatiziált park látványosságait, melyek házigazdája Randy Rodent fantázianevű kabalaállatka.
A HappyFunland alapvetően egy sétaszim, ezért tevékenységünk nagyrészben valóban a járkálásban merül ki. Egyetlen fontos(?) feladatunk, a hely minigolf pályáinak teljesítése, melynek hatására további zárt szekciók nyílnak meg. Menet közben azért pár szellemvasútra és óriáskerékre is felülhetünk, de ezeket nagyjából csak túl kell élni. Sajnos szó szerint! Ugyanis a mozgás érzékenységre hajlamosaknak jó párszor megindul majd a gyomra a gyengus megvalósítás miatt, a slendrián megvalósítás többi hiányossága pedig inkább kedvünket veszi majd el. A nagy ritkán előforduló harcok a helyi robotok ellen nevetségesen gyengék, az irányítás nem túl acélos és bugos is. Többször kellett újraindítanom a játékot, mert beragadtam valahová, a beállításokat pedig szimplán nem jegyzi meg a játék. További nehezítő tényező, hogy a dialógusokhoz nincs felirat, hallás után megérteni – talán a tájszólás miatt is – meglehetősen nehéz. Sajnos azt kell mondjam, hogy a játék jelenlegi formájában semmi igazán pozitív élményt nem nyújt (a sztori sem túl mély és még rövid is), így kipróbálását tényleg csak akkor javaslom, ha semmi más dolgunk nincs, vagy már fillérekért hajigálják utánunk.
Mixture
Fejlesztő: Played With Fire; Kiadó: Played With Fire, Perpetual Europe; Platform: PC, PS5
Egy fokkal kulturáltabb szórakozást nyújt a Mixture, ahol kicsit tevékenyebben mutathatjuk meg a képességeinket – egy fantasy hátterű akció-platformerben. Első látásra azt is hihetnénk, hogy egy Diablo klónt kapunk VR-ben, de a sokkal egyszerűbb játékmenettel bír. Inkább hasonlítanám a PSVR favorit Moss-hoz, vagy Astro Bothoz, de csak annyiban, hogy külső nézetből láthatjuk a karakterünket, akit az analóg stickekkel irányítunk, illetve különféle varázslatokkal (amelyeket nekünk kell összekutyulni és a megfelelő helyre dobálni) segíthetünk. Itt azonban sajnos meg is állhatunk a hasonlítással, mert ez a játék messze nem rendelkezik annyira impresszív vizuális világgal, mint az említett társai.
Rém egyszerű sajnos a grafika, mondhatni sokszor funkcionális. Előfordult olyan is, hogy onnan tudtam meg, hogy tiltott helyen mászkálok, mikor folyamatosan sérült a karakterem (a látvány nem igazán indokolta). A harcok elmennek (semmi különös), de az ellenfelek nehézsége számomra inkonzisztens volt. A dobálást meg sajnos nem tudtam megszokni a többórás játékidő alatt sem, sokszor pontatlannak éreztem, hogy hová is érkeznek a varázslöttyök. A pályák és a feladatok megpróbálnak változatosak maradni, de a kiábrándító környezet miatt hamar unalmas lesz a kaland. Meg már csak azért is, mert a történet leginkább dialógusokban van átadva, semmi látványos animáció, vagy cutscene nem történik. A Mixture ezek kapcsán inkább átlagos élményt kínál, így Sola (a kis lovag) és Sephairos (az alkimistának csak a kezét látjuk) párosa hiába kínál több mint 30 szinten át tartó, 5-6 órás elfoglaltságot, nehéz ösztönözni magunkat a folytatásra és könnyen elcsábulhatunk valami izgalmasabb tevékenység irányába.
Legutóbb ezt teszteltük:
