
A Tortúra és egy terápiás ülés édes gyermeke
A Szarvasbébi a Netflix fekete lova, egy humoros, furcsa, fájó történet a zaklatásról, a magányról és az összekapaszkodásról. Ijesztő és egyben zseniális alakításokkal. Nagyjából olyan, mintha egy karambolt néznénk végig, amit az egyik túlélő mesél el: tudjuk, hogy nem hal bele, de azért a legszívesebben végig elfordítanánk a fejünket.
A kezdő képen egy harmincas férfit látunk, aki besétál a rendőrségre. Zavarban van, jelenteni akarja, hogy zaklatják. Elmondja, hogy egy nő az üldözője, akivel soha nem volt testi kapcsolata. A vele szemben álló rendőr értetlen, de azért megkérdezi, hogy mióta tart ez. A férfi elmondja, hogy hat hónapja. Mi tartott ennyi ideig, kérdezi erre a rendőr. Ekkor a férfi fáradtan belenéz a kamerába, mély levegőt vesz, majd megjelenik a főcím, és a narrálása mellett visszamegyünk az időben, hogy megtudjunk mindent. Például azt, hogy az egész a sajnálat érzésével, és egy egyszerű ingyen itallal kezdődött egy bárban…
A sorozat főszereplője és készítője Richard Gadd, aki – miután túlélte –, először egy egyszemélyes előadásban dolgozta fel az életének ezt a sötét szakaszát. Meg akarta érteni a motivációkat, és azt, hogy hol rontotta el. Komikusként pedig a színpadon talált ehhez megfelelő formát. A színdarab a londoni West Enden nagy sikerrel mutatkozott be, díjat is nyert, ezt látva a Netflix producerei felajánlották neki, hogy készítsen belőle sorozatot.
A sorozat sikere egyrészt érthető, hiszen minőségi, jó munka, másrészt váratlan, ugyanis nem az a történet, amire a Netflixtől számít az ember. Nehéz és árnyalt darab, amit sötét humor old fel éppen csak annyira, hogy fogyasztható legyen. Mégsem az a fajta alkotás, amit jó érzés nézni, mert az idő nagy részében viszket tőle az ember, fészkelődik és kellemetlenül érzi magát. Nem a látvány miatt, az kiemelkedően jó, ahogy a stílusa is. Mégis témájában olyan, mint a már említett valóságshow: néha egészen elviselhetetlen nézni a szereplők vergődését, de az ember mégsem kapcsol el sehova. Ugyanazért amiért a karamboloknál is mindig lassítanak az autósok. A menekülés sorozata ez, ami a végig a magányról szól. Egyfajta gyónás és terápia, és sokkal-sokkal több, mint egy egyszerű zaklatási történet.
A Szarvasbébi végül nem a pokolban ér véget, hanem egy köztes térben, ami ad némi feloldozást, de mégis megmarad komolyan vehető, minőségi szórakozásnak. Azoknak ajánlom, akik nem rémülnek meg, ha betekintést nyernek a sötétbe, és nem várják el, hogy a gyógyulás látható hegek nélkül menjen végbe, varázsütésre.


