Vincentnek meg kell halnia, rendezte: Stéphan Castang, szereplők: Karim Leklou, Vimala Pons, François Chattot, francia-belga thriller, 115 perc, 2023., 18 éven aluliaknak nem ajánlott!
Rosszkor, rossz helyen
Vincentnek meg kell halnia, csak éppen neki esze ágában sincs. Mikor az egész világ ellene fordul, előbb menekülőre fogja, de az embernek csak egy élete van, ráadásul a világból sem lehet kimenekülni, mert mégis hova. Véres, erőszakos őrület ez a film, de közben meg baromira elgondolkodtató, mert megmutatja, mennyire könnyen meg tudunk feledkezni emberi mivoltunkról. 
Vincent egy teljesen átlagos, kedves és barátságos figura, aki a légynek sem tudna ártani. Éppen ezért ér váratlanul mindenkit, amikor a munkahelyén a gyakornok srác minden előzmény nélkül rátámad és megsebesíti az arcán. Még túl sem tette magát a dolgon a kollektíva, amikor egy másik munkatárs is megteszi ugyanezt, ezúttal Vincent kezét összeszurkálva, de amikor kérdőre vonják, tettére semmilyen magyarázatot nem tud adni. Mivel a cégvezetés semmit nem tud kezdeni a történtekkel és nem akarnak további bonyodalmakat, inkább Vincentet küldik haza. Csakhogy a férfi sehol nincs biztonságban: az utcán el akarják gázolni, a lépcsőházban pedig az addig tisztelettudó és ártalmatlan szomszéd gyerekek törnek az életére. Vincent előbb az apjához megy, hogy elkérje a hétvégi ház kulcsát és az autót, majd megpróbál teljesen észrevétlen maradni, amíg rá nem jön, mi áll a dolgok hátterében.
Az esti sötétségben az utcára kimerészkedve találkozik valakivel, aki hasonló cipőben jár és azt tanácsolja neki, hogy törölje magát mindenhonnan, szerezzen egy kutyát és lépjen be az Őrszemek nevű csoportba, ahol minden fontos tudnivalót megtalál arról, hogy mik a követendő szabályok az életben maradáshoz. Vincentnek kerülnie kell a szemkontaktust mindenkivel, ami nem megy csak úgy, egyik pillanatról a másikra, így újabb támadások érik. Éppen valami ennivalót akar szerezni magának, amikor megismerkedik az öntörvényű Margaux-val, akivel kezdetben nem megy könnyen a barátkozás, de aztán egymásra hangolódnak. Már amennyire egymásra lehet hangolódni valakivel, aki meg akar ölni, ha a szemébe nézel. Van jövője ennek a kapcsolatnak? Van jövője Vincentnek? Van jövője az emberiségnek?
A szem a lélek tükre, tartja a mondás és ebben nagy igazság van. A másik szeméből – legyen ismerős vagy ismeretlen – sok mindent ki lehet olvasni: érzéseket, gondolatokat (üveges, fátyolos tekintet, vérben forgó vagy éppen kisírt szemek stb.). Amikor a zsúfolt utcán közlekedünk, elég egy pillantás és tudjuk, hogy merről kerüljük ki a másikat. Ha jól tudom, az állatvilágban nekünk és a kutyáknak van szemfehérjénk, ami fontos üzenetet közvetít a vadászó, halászó, egymással kooperáló ember és – sok ezer évnyi együttélés eredményeként – hűséges társa felé. A természetben sem a ragadozó, sem pedig a zsákmányállat esetében nem lenne kifizetődő ez a megoldás. A ma embere számára ugyanakkor elkerülhetetlen ez a fajta kontaktus, nem véletlen, hogy amikor valaki szándékosan eltakarja a szemét, akkor az első gondolatunk általában negatív vele kapcsolatban (biztosan titkol valamit, rosszban sántikál stb.). 
Mivel normális körülmények között az ember nem szokott csak úgy nekiesni a másiknak, valahol érthető az a fajta hozzáállás, ahol Vincentet teszik felelőssé a történtekért. Az áldozathibáztatás abból fakad, hogy bizonyosan az ő viselkedése, megjegyzése, megjelenése, természete váltotta ki ezt a magatartást, az erőszakot a másikból. Egy pillanatra maga Vincent is elbizonytalanodik, ahogy ilyenkor szokás és magában keresi a hibát. A film egy pontján megtudjuk, hogy Vincent nincs egyedül a problémájával, majd később azt is, hogy az egymás elleni erőszak egyre csak burjánzik, melynek okára nincs semmilyen magyarázat.
Kedvenc etológusom (na jó, Csányi Vilmos után a második kedvenc) több könyvében is leírta, hogy az ember esetében a civilizációs burkot úgy kell elképzelni, mint az almán a héját. Vagyis egy nagyon vékony dologról van szó, ami alatt ott rejtőzik a vadállat, ezt már én teszem hozzá. Tizenévesen rengeteg Tarzan könyvet olvastam és a kedvenc részem az volt, amikor Greystoke lordjának homlokán elkezdett lüktetni a sebhely (bocs, Harry Potter), majd drága öltönyétől megszabadulva bevetette magát a vadonba. A világban látszólag egyre több az erőszak, bár szerintem csak azért tűnik így, mert ma már megkapjuk élőben, egyenesben. 
Vincent nem akar mást, mint visszakapni a régi életét, ami olyan volt, amilyen, de legalább ok nélkül senki nem tört az életére. A túlélés érdekében maga is megtesz olyan dolgokat, amire a legritkább esetben büszke az ember, de ha a létezéséhez az kell, hogy más ne létezzen, akkor nincs mit tenni. Érdekes látni, hogy az ember mennyire függ másoktól és mennyire vágyik mások társaságára, mert ezzel a saját létezését igazolja. Nem feltétlenül a személyes találkozókról van szó, az online térből való önkéntes száműzetéshez is. A párkapcsolatnál pedig nem is lehetne bizarrabb dolog ebben a helyzetben, de ha az ember nagyon vágyik valakire, akkor azt is megoldja.
A közelmúltban látott filmek közül a Polgárháború jutott eszembe, abban mutatják meg nekünk, mennyire képes kivetkőzni az ember magából és hogyan alkalmazkodik a körülményekhez, amikor a túlélés a tét. A Vincentnek meg kell halnia lenne a francia-belga változat, ami stílusában természetesen más, ugyanakkor nagyon nyers és erőszakos, a halál, a szenvedés, a kétségbeesés erősen jelen van. Pozitívumként értékeltem, hogy szereplői nem az unásig ismert színészek és egyikük sem az a kifejezetten szép ember, inkább mondanám őket karakteresnek. A szimpátia, a velük való azonosulás nem is meg egykönnyen, a néző inkább egyfajta sajnálatot érez, hiszen senki nem érdemli meg azt, amin keresztülmennek. Nem könnyű film, nézni és befogadni sem az, de a valóságot sokszor vérrel írják, nem pedig rózsaszínnel. 
